Majthényi Szabolcs részletes beszámolóját a cikk végén közöljük, előbb azonban az eredményekről és a rendkívüli eseményekről röviden. A világbajnokságot a Kay-uwe Lüdtke – Kai Schäfers alkotta német páros nyerte, másodikként zárta a versenyt Jorgen Bojsen-moller – Jacob Bojsen-moller dán duó. A bronzérmet pedig a Majthényi Szabolcs – Domokos András / Horgos Tamás hármas szerezte meg. Gáborjáni Szabó Gábor és Köles Gábor 13., Süli András és Papp Dávid 18., Ziegler János és Czeizel Balázs 23., Tenke Péter és Polgár Csaba pedig 30. lett.
Majthényi Szabolcs a már említett rendkívüli eseményről azt írta: „A pihenőnapon fordulóponthoz érkezett a versenyzésünk. Sajnos Domi rossz híreket kapott otthonról s nem hozhatott más döntést, minthogy hazautazik. Nekem először az jutott eszembe, hogy itt abbahagyjuk a versenyzést, de később felmerült a lehetősége annak, hogy valakit a helyszínen megkérjek arra, hogy folytassa velem a vébét, de erre a feladatra csak nagyon kevés embert tartottam alkalmasnak azok közül, akik viszonylag közelről elérhetők voltak. A külföldi hollandis legénységek közül egészségügyi okokból nem tudták vállalni azok, akikkel szívesen mentem volna. Akiket viszont az olaszok ajánlottak, azokban én nem bíztam meg, ezért más megoldást kellett találnom. Következő lehetőség az volt, hogy otthonról szerzek valakit. Egyből Horgos Tamás jutott eszembe, aki az egyik alap trapézosunk a Fantomassón és van kishajós múltja is. Tamás rögtön igent mondott, s pár óra múlva már kocsiban ült, hogy még este leérjen a Gardához.”
Akkor következzen Majthényi Szabolcs részletes beszámolója a versenyről.
„A Gardához képest kevés, összesen 68 hajó nevezett a versenyre, de így legalább kevesebb volt a töltelék a mezőnyben. A szervezésben voltak hiányosságok, de ezt már megszoktuk és inkább nem foglalkoztunk vele. Az első rajtot 12-re írták ki, amikor soha nem fúj a szél és ezt a rendezők is tudják, de azért kivitték aszalódni a mezőnyt. Csak 2 óra körül jött valami, de az is keresztbe fújt a tavon. Fél óra múlva tudtak rajtot csinálni, de még mindig nem a normál irányból érkezett a „cúg”. Sikerült egy olyan lee rajtot kirakni, hogy alig lehetett kimenni jobbcsapáson. Igyekeztünk fel a vonalra és jó pozíciót tartottunk a lee csoport felett, de egy hátulról érkező osztrák szabálytalanul nem élesedett fel felettünk és elrontotta a kigyorsításunkat. Így a kiforduláskor egyből 40 m hátrányunk keletkezett a jól rajtolókhoz képest. Szerencsére maradt helyünk a futtatáshoz, így ki tudtunk csúszni a mezőnyből, de a lee rajtosok jobban álltak. Hosszú balcsapás következett a ferde pályán és sajnos nem minden csík terjedt le hozzánk. 8 csomó körül fújt átlagban, de a csíkokban 10-re is felfrissült. Nem álltunk jól, de volt esélyünk a felzárkózásra. Tízen kívül vettük a bóját, de a német ellenfelünk is csak eggyel volt előttünk. Sajnos a dánok vezettek, de a 2 raum alatt jöttünk rájuk egy kicsit méterben. A lee bója után nagyon pozitív volt a balcsapás, mégis sokan kifordultak előlünk arra számítva, hogy megint balról terjednek le a frissülések. A szél viszont instabillá vált és elkezdett kilyukadni. Akik fölénk húztak, azok mind kezdtek lemaradni a lukakban, nekünk pedig elölről jöttek a frissülések. A szakasz végére már a 4. helyen voltunk és hátszélben sikerült még a spanyolokat is elkapni. Szerencsére a németek rosszul taktikáztak és nyolcadikra visszaestek. A rajtot kivéve jó futamot zártunk, elégedettek voltunk a helyünkkel. A 60 perces cél időt nem sikerült kikalkulálni a rendezőknek, de erre számítottunk, megint csak 45 percet vitorláztunk.
A 2. futamra már hosszában fújt a déli, 200-ra rakták a bóját. Az első rajtba belehalasztottak, mert annyira luvos volt, hogy mindenki kint volt. A második elment rendben, de szerintünk sokan kint voltak. Mi nem kockáztattunk, de ennek meg is lett a következménye, elkezdtük a kitisztázást. Utóbb kiderült, csak 2 db UFD-t osztottak ki. Amikor már nem zavart senki, végre körülnézhettünk. Aki jobbra, a szikla felé ment, nem nézett ki rosszul, de középen nagyon pozitív volt a jobbcsapás, ezért mi inkább ezt választottuk. Majdnem a bójára lehetett menni, de gyengébben fújt, mint a sziklánál. Viszont nekik hosszabb utat kellett megtenni, ezért a középen lévők értek fel hamarabb. Mi ennek a csoportnak a végén, 8 körül húztunk spinyót és már a terelő szakaszon lehagytunk egy hajót. A raumban 5 csomó alá esett a szélerő és behátszelesedett. Kicsit rácsúsztunk az élmezőnyre és jól időzítve behalzoltunk a többiek után. Jól nézett ki, de egy osztrák elkezdett luvcsatázni, okosan, hogy magát is hátrányosabb helyzetbe hozza. Kénytelenek voltunk megint kihalzolni, amivel távolabb kerültünk az elsőktől. Közben elfordult a szél 50 fokot balra, így a mezőny eleje lehúzta a golyót, mert már nem tudták venni a raum bóját. Mi jobbról, kiszorulva még bírtuk spinyóval, de alig fújt 2-3 csomó. A szél tovább fordult balra és már a 2. raumban is jobbcsapáson ment a mezőny. Aki behalzolt, az be is halt a szélcsendben, így már a Zigiék vezettek. Ők sem bírták idegekkel és behalzoltak a németek elől, le is maradtak tőlük, de hamarosan eszméltek és visszatették felénk. Már nagyon irreális volt minden, teljesen jobbra kellett húzódni, mert onnan terjedtek le a csíkok, amivel mélységet lehetett szerezni. Végül a német 88-as és az osztrák 20-as is a bója felé indult, mi halzoltunk legkésőbb. Eg ideig jól nézett ki, aztán leterjedt a szél a raum bója felől és megindultak a belső hajók is. A németek vezettek az osztrák előtt, nekünk meg beértek még Zigiék, Bojsenék pedig közvetlenül mögöttünk. A bójánál jobbra módosítottak, amit senki nem hitt el, mert egy takkon lehetett menni az eredeti jelre. Mindenki préselve közlekedett, így kicsit megnyúlt a távolság a hajók között. Kénytelenek voltunk felismerni, hogy tényleg jobbra vitték a bóját, így elkezdtünk kiejteni a többiek alól, akik csak lassabban reagáltak, így egy kicsit megcsúsztunk. A szemből leterjedő szél még jobban elfordult jobbra, de nem tudtunk layline-ig kihúzni, mert az osztrákok ránk futtattak és már zavartak. Be kellett fordulni hamarabb, de Zigiéket már így is vertük. A németek sokat buktak, de sajnos még előttünk voltak és ránk is fordultak. Még egyet ki kellett húznunk és ezzel már ki is alakult a végső sorrend, ami már a hátszélben és a rövid félszeles befutószakaszon már nem változott. Az osztrákok így megnyerték életük első VB futamát és vezetik a versenyt. Zigiék ezzel 7., mi a 3. helyen vártuk a folytatást.
A második napot korán kezdtük, hiszen az előrejelzés bizonytalan déli szelet ígért. A versenykiírás ellenére, ahol napi egy futamot terveztek a reggeli szélben maximum 2 alkalommal, egyből 3 futamot csináltak. Ez csak azért necces, mert nem mindegy, hogy egy futamra készülsz egy erős szeles génuával, vagy háromra, amikor az utolsóban már biztos leáll a szél. Mi a gyengébb szelesre szavaztunk, mert max. 15 csomót ígértek és sejtettük, hogy gyengülni fog a végére. Az első futam rajtja 8.05-kor volt, de belehalasztottak a sok egypercesben kintlévő miatt. A második rajt már elment, de luvban kint voltak páran. Inkább luv rajt volt, de mi balra a szikla felé szerettünk volna nyitni, ezért a középtől balra rajtoltunk. Jó sebességünk és élességünk volt, de nem tudtuk sokáig a saját tempónkat vitorlázni, mert rácsúsztunk volna az alattunk lévő németekre. Ezért egy kicsit élesebben kellett vinni a hajót az optimálisnál, így a szikla felőli hajók közül ketten-hárman megcsúsztak. Mégsem ez jelentette a problémát, hanem a jobboldal, ami nagyon bejött. Ráadásul a német ellenfeleink vezettek vagy 100 méterrel. 10-en kívül vettük a bóját és ismét a felkapaszkodás következett. Mindkét raum elég hátszelesre sikerült, de így legalább lehetett taktikázni. Az első három nagyon messze volt, de a lee bójáig fel tudtunk zárkózni az őket követő csoporthoz és jól kaptuk el a bójavételt is, így egyből élesen tudtunk kezdeni. Ez kulcsfontosságúnak bizonyult, mert fentről jöttek az emelő csíkok, amikkel a 4. helyig tudtuk feltornászni magunkat. Aki futtatni próbált a hosszú balcsapáson, az mind veszített. A hátszélben mi rendesen előre döntöttünk, amivel egészen rácsúsztunk a 113-as németekre és meg is csináltunk egy jó ritmusú együtt halzolást, de nem élesedtem eleget utána és nem tudtunk átcsúszni felettük. Innen már le tudták védeni a belső helyes pozíciót és maradt a 4. hely. De legalább vertük a dánokat és az osztrákokat.
A következő futamra maradt a szélerő és a kettes ringli. Az ellenfeleink balra nyitottak középtájon, mi felettük kicsit jobban álltunk, de nem mertünk áthúzni jobbra, hogy megmaradjon a kontrol. Látszott, hogy inkább a jobb fog bejönni, de a sziklánál mindig jöhet egy extra csík ezért lekövettük a németeket, akik elég reménytelen helyzetből fordultak ki oda másodszor is. Ezzel vissza is tudtak kapaszkodni néhány hajót, de még így is tízen kívül voltak. Jobbról 2 olasz és Süliék fértek be elénk, de a raum bójánál az egyik olaszt elcsíptük és halzolás után Süliék felett is átrobogtunk, amihez persze kellett, hogy Andrisék nem léptek fel velünk szemben túl agresszívan. Innen már végig megtartottuk a helyünket, Vespasianiékat nem volt esély utolérni. Sajnos a németek is nagyon feljöttek, először a lee bójavételhez érkeztek pont időben, hogy egy tutajt kikerüljenek belső íven, majd, akik még előttük maradtak, azok inkább futtatni kezdtek, teret engedve nekik az éles, de szabad vitorlázáshoz. Ezzel bejöttek 3-nak, de a dánok csak az osztrákok mögött hetediknek érkeztek.