Új rekord a nehezebb úton

Első hallásra talán nem érthető, hogy egy majdnem 95 napig tartó földkerülő kör hogyan lehet rekord a bőven negyven nap alá szorított szintidők világában – márpedig ez bizony az, és elismerésre méltó. Íme a részletek!

A megállás nélküli földkerülés kemény játék. Hónapokig (illetve mostanában inkább hetekig) egy hajón hánykolódni nem éppen leányálom, ezt mindenki tudja, aki két-három napnál többet töltött már a fedélzeten és a kajütben egyhuzamban. Ráadásul mindezt a nyílt óceán közepén, sokszáz mérföldre minden lehetséges segítségtől, teljesen kiszolgáltatva a természet erőinek és a technika tartósságának kell elviselniük mindazoknak a bátor hajósoknak, akik ilyen kalandokra vállalkoznak.

Brutál hardcore

De létezik ennek a hardcore játéknak egy igazán brutális változata is: amikor valaki szólóban és a nehezebb irányba, vagyis keletről nyugatra haladva teljesíti ezt a kört. Első blikkre talán egyszerűbbnek tűnik a Föld forgásirányához igazodva megkerülni a bolygót,

valójában azonban sokkal nehezebb, hiszen az uralkodó áramlatok és a jellemző szélirányok így mindvégig a hajó haladási irányával szemből hatnak.

Tehát így jóval nehezebb és lassabb is az út.

Ebből az irányból sikerült új rekordot felállítania a francia Guirec Soudée-nak, aki honfitársa, Jean-Luc Van den Heede 2004-ben beállított eredményét adta át a történelemnek. Méghozzá nem is kicsivel: Van den Heede 122 nap 14 óra alatt ért körbe szólóban keletről nyugatfelé tartva, míg Soudée 94 nap 21 óra 58 percre javította az időt, majdnem egy egész hónappal hamarabb érve célba, mint elődje. Persze, ahhoz már hozzászokhattunk mostanában, hogy rendre-másra dőlnek meg a földkerülő rekordok. A legutóbbi éppen előző lapzártánk idején történt, amikor Thomas Coville a Sodebo 3 maxi trimaránnal állította be a Jules Verne Trophy, vagyis a nyugatról-keleti irányban, csapattal futott kikötés nélküli rekordot 40 nap 10 órával. Ez azonban „csak” nem egész 13 órával volt jobb eredmény, mint a 2017-ben felállított Francis Joyon-féle csúcs az IDEC Sporttal.

Ehhez mérten igazán szokatlanul jelentősnek tűnik a Soudée által elért nagyjából 28 napos javítás.

A magyarázat?

Viszonylag egyszerű. Ez a rekord közel sem olyan csábító (mivel nem jelenthet abszolút csúcsot a fent említettek miatt) a rekord-vadászok számára, amit az is bizonyít, hogy Van den Heede 2004-ben még egy alumíniumból készült egytestű hajóval állította be 22 évig érvényes rekordját. Soudée pedig most egy lényegében ugyanolyan maxi trimaránnal verte meg, mint amilyennel a Jules Verne Trophy elnyeréséért szokás hajtani. Ezek a hajók ugyan sokkal gyorsabbak, csakhogy jóval sérülékenyebbek is, mint egytestű társaik. Ezért egészen eddig az a hiedelem uralkodott vitorlázókörökben, hogy nem érdemes, nem szabad ilyenekkel a nehezebb úton elindulni, mert úgysem bírják ki az erős hullámzást, a folyamatos rázkódást és a viharos szembeszeleket.

 

Mihez képest új hajó

Ráadásul maga a hajó sem éppen egy szupermodern, nemrégiben épült versenygép. Nagyon nem, hiszen eredetileg 2001-ben került vízre Geronimo néven. Igen, ezzel állította be Olivier de Kersauson 2004-ben 63 nap 13 órás Jules Verse Trophy rekordját. A hajó azóta is számos nagy tengeri kaland szereplője volt – ezzel állították be például a leggyorsabb 24 órás etap rekordját (29,75 csomós átlagsebességgel), indult a Route du Rhum-on, 2016-ban (Sodebo Ultim nével, Thomas Coville kezei alatt) beállította az újabb földkerülő-rekordot 49 nap 3 órás idővel. Igaz, közben annyiszor szabták és alakították át, hogy már szinte egyetlen négyzetcentiméter sem maradt az eredeti, 2001-es hajóból. Rövidítették, toldották, kicserélték mindenét – de az újabb tervezésű és modernebb társaival szemben már így sem igazán versenyképes.

A jelenleg MCSF néven futó hajó lassan OT-s rendszámot kaphatna, hiszen eredetileg 25 évvel ezelőtt került vízre. Igaz, azóta annyiszor építették át, hogy jószerivel egy csavarja sem maradt az eredetiből

Masszív felépítésével azonban pont alkalmas volt a rázós utazásra. Soudée kormányzásával bebizonyította, hogy megfelelő erősítésekkel ezek a rohanógépek is bírják a strapát – de pont ezért ez a rekord valószínűleg sokkal rövidebb ideig marad érvényben, mint Van den Heede 2004-es szintideje. Hiszen a többi maxi trimarán szkippere is kedvet kaphat ahhoz, hogy a nehezebb irányba tartva is szerezzen magának egy trófeát a gyűjteménybe.

A tyúkos tengerész

Persze, a kalandos életű (és kedvű) francia hajós eddigi életútját ismerve nem lenne meglepő, ha nem adná könnyen a rekordját. Soudée ugyanis gyerekkora óta adrenalinfüggő kalandor, ezt már számos alkalommal bizonyította. Már nyolcéves korában egyedül kihajózott a tengerre horgászni, 18 évesen pedig elindult, hogy körbebringázza Ausztráliát. Azzal a projekttel nem járt sikerrel, de miután hazatért Franciaországba, vett egy öreg vitorlást, amellyel megkerülte az északi sarkvidéket. Igaz, ezt nem egyedül tette, hanem egy különleges társsal: kedves tyúkja, Monique társaságában. A házikedvenc nemcsak a magány ellen volt remek megoldás, hanem élelemforrásként is bevált, hiszen Soudée Monique tojásait fogyasztotta az út során.

Tyúkséta a jégen: Soudée első nagy kalandján, az északi sarkvidék körbehajózásán a Monique nevű tollas házikedvenc volt a társa és élelemforrása is egy egyben

Nem sokkal később azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy átevezett az Atlanti-óceánon a Kanári szigetektől Amerikáig és vissza Bretagne-ba. Ez az út összesen 107 napig tartott egy aprócska csónakkal, számos meleg helyzetet megúszva, sokáig teljesen magára maradva, mindenféle segítség lehetőségétől elvágva. Ehhez képest szinte nyaralás lehetett szinte rögtön egy IMOCA60-asra pattanva elindulni a 2024-es Vendée Globe-on. Bár az elért 23. helyezés nem hangzik túl jónak, azért vegyük figyelembe, hogy a bátor francia hajósnak lényegében semmi tapasztalata sem volt az IMCA-versenyzés világában.

Ezt követte a most befejezett, rekorddal zárult kaland, amelybe szintén midenféle korábbi tapasztalat nélkül vágott bele.

A különleges evezőshajó, amellyel Soudée átszelte az Atlanti-óceánt oda-vissza összesen 107 nap alatt

 

Soudée a célban: majdnem egy hónapot sikerült javítani van den Heede 2004-es rekordján

 

A maxi trimaránok sebességpotenciálja nyilvánvalóan sokkal jobb, mint az egytestű hajóké, mégsem jelentettek (eddig) érdemi opciót a nehezebb irányba történő földkerülési rekordkísérletekhez, mivel meglehetősen sérülékenyek ehhez a rázós menethez

 

Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: VM Archív

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások