Ha beviszünk egy-egy képet három modern vitorláshajóról egy óvodáscsoportba, alighanem órákra lefoglalhatjuk a gyerekeket azzal, hogy karikázzák be a látható különbségeket a hajók között. És ez nem azért van, mert nem elég jó képességűek a mai gyerekek. Hanem azért, mert
a hajótervezés a számítógépes modellezéssel eljutott a fejlettség olyan fokára, amikor minden gyártó minden tervezője és minden programja ugyanazokat az ideális megoldásokat köpi ki sorra.
És a marketingesek is kiismerték már annyira a vásárlók igényeit, hogy pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy egy hajó eladható legyen. A formák uniformizálódtak, a termékek hasonlókká váltak.
Kötelező elemek
Első pillantásra minden modern vitorláshajó egyforma: hamar, már az orr után nem sokkal hirtelen és jelentősen öblösödő, hátrafelé nem keskenyedő, lövedék-forma test, rengeteg keskeny kivágás a minél világosabb (és ezáltal tágasabb érzetet keltő) beltér érdekében, meredeken tört orrkialakítás és vízvonal alatt valamelyest beszűkülő formavilág a jobb menettulajdonságokért. És még ide sorolhatjuk a rudazat hasonlóságát: legyen bowsprit, több vitorla-bekötési pont elől, minél előrébb tolt árbóc (a minél több vitorlafelület érdekében), önváltó fock a kényelemért, és legalább részben burkoltan vezetett kötélzet.
Igen, manapság ezek az elemek szinte ugyan annyira kötelezők a hajóiparban, mint az autóknál az elektromos ablak, a légzsák és a minél tágasabbnak szánt utastér. Nem csoda hát, hogy a gyártók igyekeznek mindig valami egyedi (vagy egyedinek tűnő), lehetőleg csak az ő termékeikre jellemző újítással megkülönböztetni magukat a többiektől. (Vagy ha nincs ilyen ötletük, akkor marad a hangzatos marketing-blabla, amit addig ismételnek, míg a szólamok tényekké nem válnak a vevők és lehetséges vevők fejében.)
Néhány esetben azonban bizony igenis vannak egyedi megoldások, amelyek néha csak a dizájnt – és ezáltal az eladhatóságot – szolgálják, néha viszont nagyon is hasznos, felhasználó-barát megoldások születnek. Ezekre remek példákat vonultat fel a francia Jeanneau, amelynek ma futó modelljein egy sor ergonomikus, funkcionális megoldást fedezhetünk fel.
Ügyes megoldás a Sun Odyssey 350-esen: A hátsó raktárhelyiség nem csak a zuhanyozóból, hanem fentről, a kokpitból is elérhető
Kerengő a fedélzeten
A legérdekesebb és talán leghasználhatóbb a francia gyártó egyedi megoldásai közül a 2017-ben bemutatott (és 2018-as Év Hajója díjat nyert) Sun Odyssey 440-esen jelent meg: az akadálymentes körbejárhatóságot biztosító fedélzetkialakítás. Ezt aztán a 410-esen, majd a 380-ason is alkalmazták, sőt, végül még egy olyan relatíve „kis” modell esetében is tudták adaptálni, mint az idei Boot Düsseldorfon debütált 350-es. Maga az ötlet pofonegyszerű: a fedélzeten körben kényelmes járófelületet alakítanak ki, amely nem lépcsősen, hanem lejtősen csatlakozik a kokpithoz. A Walk-Around megoldás előnyei nyilvánvalók: kényelmes és biztonságos előrejutás az orrba. Hátránya, hogy kissé keskenyebbé teszi a kokpit utazás során használt területét. És tegyük hozzá: amilyen egyszerűnek tűnik ez a Marc Lombard-féle újítás, olyan nehéz ezt valóban használható módon megtervezni és kivitelezni. De eddig minden 2017 óta bemutatott Sun Odyssey-modell azt bizonyítja, hogy ez a megoldás bizony minden méretosztályban működik.
A Sun Odyssey 440-es kokpitja felülnézetben: Ez a kép felvillant minden különlegességet, amit a Jenneau a fedélzeten kínál. Jól megfigyelhető a kokpit „belső fala” mögött futó járófelület, amely az akadálymentesítési törekvés jegyében valóban könnyű közlekedést biztosít az orr felé. A padok hátlapja rányitható a körbefutó rámpára, így akár kétszemélyes napozó is kialakítható a kokpitban. A két kormányállás ma már persze elterjedt megoldás, de a konzolok közelébe telepített, tehát remekül, a kormány mögül is elérhető csörlők még mindig nem túlságosan elterjedtek. Látszik az is, hogy az árbóc hátrafelé feszítését nem középen oldották meg egy hagyományos achterrel, hanem a hajótest két hátsó „sarkához”. Ennek köszönhetően a baum alacsonyabbra pozícionálható és hosszabb is lehet, mint más, hasonló méretű hajók esetében – vagyis nagyobb vitorlafelülettel gazdálkodhatunk (például sima ügy egy square-top grósz használata), és a vitorla is kényelmesebben elérhető (például a vitorlazsák nyitásához-zárásához) mint más hajókon. A képen ugyan nem látszik, de az achter „elhagyása” a bimini kialakítása terén is nagyobb szabadságot, variálhatóságot biztosít, mint a hagyományos megoldás esetében.
Fény, fény, fény minden mennyiségben: a kétsoros kivágások és ablakok roppant világossá teszik a belteret – ugyanakkor nem rontják úgy a test strukturális merevségét, mint a nagyobb ablakfelületek
Arcátlan „achtertalanság”
Szintén Jeanneau-sajátosság az árbóc hátsó feszítője, az achter „elhagyása”, helyesebben különleges kialakítása. A hagyományos, egy központi középső sodronykötél helyett két hátsó lekötést alkalmaznak, amelyek a hajótest két hátsó pontjához vannak bekötve. A középső állókötélzeti elem elhagyása lehetővé teszi nagyobb, squaretopos grósz használatát (az alacsonyabbra installálható és akár hosszabb baum alkalmazása által), és szinte szabad kezet ad különböző bimini-kialakításokhoz is. A hiányzó achter ráadásul megint csak megkönnyíti a közlekedést a hajó sarkában, kényelmesen felegyenesedve lehet járni ott, ahol más hajókban bujkálni kell az állókötélzet alatt.
Kezelhetőség egy helyből
Nem abszolút egyedi ugyan, de nagyon példás a Jeanneau által alkalmazott kormányosi munkatér-kialakítás, amelynek lényege, hogy a dupla kormányállás mindegyikéhez hátravezették a behúzóköteleket, és egy-egy csörlőt is installáltak mindekét oldalra hozzájuk. Így minden kéznél van, ami kell – vagyis a kormányosnak nem kell feltérdelnie a kokpit padjára, hogy kezelje a köteleket. Nagyobb hajókon ez már régóta bevett megoldás, mivel ott a méretek miatt már semmilyen kifacsart testhelyzetből nem lehet egyszerre kormányozni és kötelezni, de kisebb hajóknál ez azért közel sem volt sztenderd megoldás. A Sun Odyssey-széria valamennyi modelljein így alakították ki a kezelőszerveket, beleértve a mai szemmel kicsinek vagy legalábbis alsó-középkategóriásnak számító 350-est és 380-ast is.
Figyelemre méltó, hogy már a Sun Odyssey 380-as orrkabinjában is szabályos formájú dupla fekhelyet alakítottak ki, bevállalva az aszimmetrikus elhelyezést, amelynek köszönhetően az ágy sokkal könnyebben közelíthető meg – és könnyebben ágyazható is
Fény és strukturális merevség
Régi dilemma a hajóiparban, hogy minél több és nagyobb testkivágást kellene alkalmazni annak érdekében, hogy minél több fény jusson a hajó belterébe – de a nagyobb kivágások rontják a hajótest strukturális merevségét (vagyis a csavarodással, hajlással szembeni ellenállási képességét), ezért nemkívánatosak. A Jeanneau ezt úgy oldotta meg, hogy két párhuzamos sorba rendezve épít be keskeny nyílásokat, így a több fényért könyörgő marketingesek is jól járnak (hiszen a fényesebb beltér tágasabbnak tűnik) és a nautikai tervezőcsapat is elégedett maradhat. Összességében pedig nyilván a használók járnak a legjobban.
VM-kisokos: A Jeanneau-t 1957-ben alapította Henri Jeanneau. A kezdetben fa hajókat gyártó manufaktúra az elsők között tért át az üvegszálas hajótestek gyártására az 1960-as években. A márka 1995 óta a világ legnagyobb hajógyártó-konglomerátumához, a szintén francia Beneteau-hoz tartozik de önállóan tervez és fejleszt.
Szöveg: Lénárt Attila, Kép: VM Archív
