Az őszi munkák sokkal macerásabbak, mint a tavaszi teendők. És nemcsak azért, mert ilyenkor nem tölti fel az ember szívét optimizmussal a napsütéssel közeledő szezon, hanem azért is, mert a tél előtt elvégzendő munkák tétje nagyobb: elég egy hiba, és dobhatjuk ki az akkumulátort, javíthatjuk a beázást vagy szereltethetjük, netán cserélhetjük a motort. Éppen ezért segítünk egy kis összefoglalóval, hátha így nem marad ki semmi.
Vízen is kell vízteleníteni!
A hajó téliesítése az időjárás viszontagságai ellen védő, megfelelő fedés mellett alapvetően a motor és az egyéb vízrendszer fagybiztossá tételéről szól. Különbséget kell tenni a vízen vagy a parton tárolt hajóval kapcsolatos teendők, illetve a motoroknál a kül- vagy belmotorok esetében.
A Balatonon vagy más kismélységű tavakon a parton tárolás a gyakoribb, de az utóbbi években egyre többen hagyják a vízen a hajót, nem csak az egye enyhébb időjárás miatt, hanem mert egyre több kikötő végez vízforgatást a hajók körül, így nem fagy be a víz. De ettől még a hajón belül elfagyhat bármi, ahol víz van. A vízvonal alatt ugyan biztosan nulla fok fölött marad a hőmérséklet, de fölötte minden veszélyben lehet. Vagyis nem árt leengedni a tárolótartályokat és végig kell ellenőrizni a szifonokat és a csöveket.
Mindezt a parti tárolásnál is meg kell tenni, plusz ott még a vízvonal alatti területet is át kell vizsgálni, különös tekintettel a fenékvíz pumpa rendszerére. Ahonnan nem tudjuk kiszívatni a vizet, oda fagyálló folyadékot (méghozzá környezetbarát változatot, nem autóiparit, hiszen ezek a Balatonba ürülnek majd ki) kell töltenünk.
Az édesvízrendszer téliesítése úgy történik, hogy kinyitjuk a csapokat, kiengedjük a tartályokat, majd a rendszer szivattyúit és (ha van) a bojlert le kell választani a hálózatról és ki kell üríteni. Ne felejtsük el a zuhanyfejet is leszerelni! A lefolyókba érdemes fagyállót tölteni, de ne csak találomra öntsünk bele, győződjünk is meg róla, hogy ki is folyik! A csövekbe és a tartályokba azonban véletlenül se használjunk fagyállót, a vezetékeket kisnyomású levegővel, nyitott csapokkal fúvassuk ki. A wc-ből is ki kell pumpálni az öblítővizet, majd töltsük fel fagyállóval addig, amíg a tartály vagy fekália-tartály irányában megjelenik a fagyálló. A fekália-tartályt is érdemes tökéletesen leüríteni, nagyon kellemetlen, ha elfagy, és a tartalma szétfolyik a hajóban. Ha mindezzel megvagyunk, akkor a fenékvizet kell tökéletesen kipumpálni és kitörölni.
Teendők külmotor esetében
A külmotorok sokszor nem igényelnek különösebb téliesítést, csak ki kell nyomatni belőlük a vizet néhány másodpercnyi indítással – a 10 lóerős alattiak ritkán igényelnek ennél nagyobb törődést. A nagyobb külmotoroknál azonban érdemes szakemberhez fordulni. Fontos, hogy a motort függőleges állapotban hagyjuk a télre, hogy óvjuk a ráfolyó esővíztől. De ha vízen tároljuk a hajót, akkor mindenképpen szereljük le a motort! Ez persze parti tárolás esetén sem hátrány. Ha nincs hol tárolnunk, jó, ha tudjuk, hogy a jobb műhelyek ezt megteszik nekünk, sőt, a téli időszakban elvégezhetik a szükséges karbantartásokat is.
Teendők belmotor esetében
A belmotoroknál a vízen tárolás esetén nagyon figyelnünk kell a rendszer csapjaira, hogy ne tudjon feljönni a víz a már nem fagybiztos területekre, a vízvonal fölé. Nagyon fontos ellenőrizni a fagyálló minőségét, és főleg azt, hogy a fagyálló kellően át is járta a rendszert. Ehhez járatnunk kell pár percig a motort, addig, amíg a túloldalon nem látjuk kifolyni a szívóoldalon alátett tartályból a felszívott fagyállót.
A kihajtás és környéke
A hajtóművek téliesítésekor fontos ellenőrizni, hogy nem jutott-e be a kopó tömítéseken keresztül víz a rendszerbe, hiszen szét tudni fagyni a váltó vagy a propeller tengelyének háza, csapágyazása.
Vegyük ki az akksit!
Az akkumulátorok is törődést igényelnek: érdemes kiszerelni a hajóból és a téli szezon során néha feltölteni, száraz, fagymentes helyen tárolni őket. A szakműhelyekben kéthetente szokták tölteni őket, ami jelentősen meghosszabbítja az élettartamukat.
Az árbóc és állókötélzet
A legprofibb megoldás az, ha az állókötélzetet kioldjuk és árbócot szépen kiemeljük a helyéről és a fekve a fedélzetre rögzítjük a sodronyokkal együtt. Ez persze roppant munkaigényes megoldás és költséges is lehet, mivel a legtöbb kikötő esetében az alapdíjban csak a hajó vízből történő kiemelése van benne, az árbóc daruzása már külön fizetendő tétel. Bár ez a legjobb megoldás, de nem véletlenül nem ezt választják olyan sokan.
Bakolás
Mindenképpen ellenőrizzük időben a bak gumiabroncsainak állapotát, ne az utolsó pillanatban, a daru alatt fedezzük fel, hogy valamelyik defektes! Érdemes 1-2 nappal a kidaruzás előtt felpumpálni a gumikat majd a biztonság kedvéért ellenőrizni legalább pár órával (vagy inkább pár nappal) később, hogy nem csökkent-e bennük a nyomás. Fontos tovább, hogy a bakra helyezés előtt győződjünk meg róla, hogy a hajó súlyát tartó fabetétek a tőkesúly alatt elég jó állapotban vannak ahhoz, hogy biztosan ne a következő hónapokban törjenek/porladjanak össze.
Teendők a vitorlákkal
A fentieken túl a vitorlákat is szedjük le természetesen, és semmiképpen se hagyjuk őket a hajóban télre! A pára, a nedvesség semmilyen vászonnak sem barátja! Vigyük haza a vásznakat és lehetőleg fűtött, páramentes helyiségben tároljuk őket szépen összehajtva, ahogy illik!
Köteleket le!
Nem csak a vitorlákat érdemes télire levenni a hajóról, de a mozgó kötélzet minden eltávolítható egységét is érdemes kihúzni, szépen elrendezni és hazavinni. Kapnak ezek elég vizet nyáron, ne áztassuk őket fölöslegesen télen is!
Takargassuk jól be!
Nem lehet elég alaposan elvégezni a hajó téli fedését, hiszen ez a záloga, hogy az esővíz vagy a hólé nem jut a fedélzetre vagy kajütbe. Elég egy hanyag rögzítés és a szél meglazítja és felcibálja a még a legpontosabban szabott ponyvát is. Szánjunk elég időt erre a munkára és legyünk alaposak!
