Petrányi Zoltán: Mitől lesz valaki jó vitorlázó?

Minden szezon új kezdet – főleg azok számára, akik még csak most fognak megismerkedni a vitorlázással. Petrányi Zoltán Kékszalag-győztes elsősorban nekik szedte csokorba gondolatait arról, hogy mitől lesz valaki jó vitorlázó, de tanácsait megfontolhatják azok is, akik nem ma kezdték a sportot.

Szöveg: Petrányi Zoltán

Nagyon sok jó és sikeres út van – hiszen mindenki másképpen kezdi a vitorlázást, és mindenki kicsit más keres és talál benne. Ezért előre kell bocsátanom: csak a saját értékrendem alapján tudom megközelíteni ezt a kérdéskört. Remélem azért, hogy ennek is sokan vehetik hasznát.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy megfogalmazzuk, mi a célunk, hiszen mindenkit más vezérel. Van, aki a kalandot keresi, van, aki a kikapcsolódást. Másokat a közösséghez tartozás vágya vezérli, és megint mások komoly sportteljesítményeket szeretnének elérni. Saját mércénk szerint akkor leszünk „jók” valamiben, ha sikerül megközelítenünk a kitűzött célunkat.

Ezek a célok látszólag olyan messze eshetnek egymástól, hogy elsőre azt hihetnénk, nincs, nem lehet általános, mindenki számára megfontolható gondolatokat megfogalmazni erről. Ez azonban nem igaz. Hiszen talán mindenkinek más a célja a vitorlázással, de szerintem a mozgatórugónk minden esetben ugyanaz: az önmegvalósítás vágya. Bármibe kezdjünk a világon, mindig az a vágy hajt bennünket, hogy a választott tevékenyéggel kiteljesítsük az életünket, és jórészt rajtunk múlik, mennyire leszünk jók abban, amit csinálunk. Ez igaz a vitorlázásra is – ezért ha azt látjuk, hogy mások milyen magabiztosággal uralják a hajót a legnehezebb helyzetekben, az ne vegye el az önbizalmunkat, hanem inkább adjon erőt és hitet. Bárki képessé válhat erre.

Az út szinte mindenkinek ugyanúgy kezdődik: el kell sajátítani az elméleti alapokat ahhoz, hogy vízen sikeresek lehessünk, és tudjuk, mit csinálunk. Ezt követően vízen kell tölteni sok-sok időt, hogy megszerezzük a szükséges tapasztalatokat, s az azokból szűrt tudás készségszinten a rendelkezésünkre álljon. Minél több energiát tudunk erre fordítani, minél többet hajózunk, annál ügyesebbek leszünk. Egy bizonyos pont után azonban a fejlődés jelentősen lelassul – de ez alighanem minden sport esetében így van.

Szóval, hogy mitől lesz valaki jó vitorlázó (feltételezve a megfelelő technikai tudásszint meglétét)? Nos, alighanem attól, ha mind több van meg benne a következő képeségekből:

„Bizonyos szintű technikai tudás birtokában már az emberi tényező határozza meg, ki mennyire lehet jó abban, amit csinál. Mert a vitorlázás technikai sport ugyan, de emberek űzik”

Megfontoltság – az óvatosság fontos, a legénység és a hajó biztonsága a legfontosabb. Ezért fontos, hogy ne vállaljunk felesleges kockázatokat!

Kockázatelemzési képesség – mielőtt bárki azt hinné, hogy épp most mondok ellent az egy sorral feljebb leírtaknak, hadd tisztázzam gyorsan: nem túlhajtott kalandvágyból eredő fölösleges brahizásra, hanem tudatos, megfontolt kockázat-elemző képességre gondolok. Van ugyanis, hogy néha muszáj kockáztatnunk a vízen – és nem csak versenyeken.

Stratégiai gondolkodás – tavi vitorlázásban 1-2 órával korábban gondolkodunk, tengeri körülmények vagy akár egy Kékszalag alatt legalább 5 órával előre elemezni kell tudni a változó körülményeket. Az óceániról nem is beszélve ahol, akár 1 hét is lehet ez az idő.

Önálló döntéshoztali képesség – ez elengedhetetlen ehhez a vízi sporthoz. Mindig tisztában kell lenni helyzetünkkel és abból a legjobbat kell tudnunk kihozni.

Fegyelem – A csapatsport fegyelmezettségre tanít, meg tudjuk osztani az eredményt és a sikert, tudunk együtt fejlődni, épülni.

Kitartás – előfordulhat, hogy órákig ülünk a szélcsendben, vagy veri az arcunkat az eső a kormánynál. Aki nem viseli jól a monotóniát, abból nem lesz soha jó hajós.

Önkritika, nyitottság a fejlődésre – ez az élet minden területén fontos. Ha nem törekszünk a tapasztalatok hasznosítására, akkor nem leszünk soha jobbak. Észre kell tudnunk venni a hibáinkat ahhoz, hogy tanulhassunk.

Alázat, a természet tisztelete – helyes, ha kellő magabiztosággal szállunk vízre, de sosem szabad alábecsülnünk a természet erejét. Aki volt már tengeren, messze a parttól, az érezhette, hogy milyen esendően parányi is az ember. Ezt nem árt észben tartani.

Magasfokú koncentráció – ez sem vitorlázás-specifikus tényező éppen, hiszen a legtöbb sportnál döntő fontosságú, hogy mennyire vagyunk képesek arra összpontosítani, amit csinálunk. A vitorlázásnál azonban talán minden más területnél fontosabb a koncentráció – és nem csak azért, mert ez a sport bizony veszélyes is lehet. Hanem azért, mert ha nem éljük meg igazán, és nem élvezzük a vitorlázást, akkor nem is érdemes csinálnunk.

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.