Tavaly megúsztuk nagy viharkárok nélkül – de ez még nem jelenti azt, hogy az idén is szerencsénk lesz. Utoljára 2010-ben foglalkoztunk magazinunkban a kikötés fontosságával Pomucz Tamás cikkében – holott azt tapasztaltuk, hogy egyre többen hanyagolják el ezt az egyébként roppant fontos területet. Ezért átismételjük, mi is az, amit a biztonságos kikötésről tudni kell, bemutatunk néhány elrettentően rossz megoldást, és a kikötők felelősségét is firtatjuk. Hasznos olvasmány következik, hiszen, mint tudjuk, az ismétlés a tudás anyja…

A hajó biztonsága

A kikötőbérlők többsége kénytelen szeretett hajóját napokra magára és a kikötői felügyeletre hagyni. Ahány kikötő, annyiféle szokás, annyiféle ember, annyiféle kikötőmester. Többnyire alapos és jó szakemberek, és a gondos, barátságos hajótulajdonosok számíthatnak is rájuk. Ugyanakkor 200-300 hajót újrakötni úgy, hogy még kötél sincs az elszakadt helyett, lehetetlen, egyszerűen nem várható el. A kikötő nem fedett parkoló, ott mozognak, dőlnek, feszülnek a hajók. Nekünk kell hajóinkról gondoskodni, nekünk kell úgy otthagyni azokat, hogy megtegyünk mindent, ami lehetséges.

Milyen kötelet használjunk?

Az igazi kikötőkötél sodrott kötél. Hogy miért? Mert ez a kötélfajta rugalmas. Annak ellenére szükség van a rugalmas kötélre, hogy teszünk bele rugót vagy gumirugót. Hajónk méreteinek megfelelő vastagságú kötelet használjunk, nézzük meg, mit bír az a kötél. Kell lennie a kötéldobon vagy a katalógusban daN-ban vagy kg-ban megadott szakítószilárdságnak. Nem az átmérő a mérvadó, mert találkozni jó vastag, de azonnal szakadó, és vékonyka, de igen erős kötéllel is. Vegyük figyelembe a hajó tömegét, a felületét és a hely tulajdonságait, ahol állunk. Nem fogunk nagyot hibázni, ha túlméretezzük a kötél átmérőjét. A kötél is öregedik, elnyúlik, „megeszi” a nap, (és a víz), megsérül. Mennyiért is cserélünk olajat az autónkban legalább évente? Az összeg feléből lehet kétévente kikötőkötelet cserélni, ha kibírja addig sérülések nélkül.

Ha van már jó kötelünk, azt kössük meg szakszerűen. Hiába a legerősebb kötél, ha az nincs jól lekötve – ehhez persze 5-6 alapkötés ismerete elengedhetetlen. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a bikára tekerik a kötelet, de nem zárják le a kötést…

VM-TIPP: Sok esetben súrlódik, dörzsölődik valamihez a kötelünk – tegyünk hát rá védőcsövet! A legegyszerűbb megoldás, ha locsolótömlőt húzunk azokra a szakaszokra, ahol koptatja a kötelet valami. Karikába, hurokba, fűzzük át duplán, hogy így csillapítsuk a súrlódást, kopást. Készítsünk a kötél hajón rögzített végére fix állandó hurkokat, amit állítani tudunk, azt rögzítsük a parton. A kötél hoszszát csak a jelentősebb vízszintváltozásoknál kell állítani. Ezzel a kikötőkötél hosszának beállításai állandóak lesznek, így egyszerűbb és gyorsabb a jó kikötés.

„Ha van már jó kötelünk, azt kössük meg szakszerűen. Hiába a legerősebb kötél, ha az nincs jól lekötve”

Hogyan rögzítsük?

A hely adott. Bizonyára vannak ott tapasztalatok, jó megoldások. Kérdezzük meg, nézzük meg, járjunk utána és ne kísérletezzünk – használjuk azt a megoldást, ami másnak már bevált. Nézzük meg a helyet, amikor viharos az idő, hogy felmérhessük, milyen a vízmozgás és a szél azon a ponton. Ideális, ha úgy tudjuk a hajót kikötni, hogy az „ússzon”, vagyis a helyünkön keletkezett hullámokat kiringja, kimozogja a hajó, és csak a holtpontokon fog a kötelünk. Az esetek többségében ehhez kicsi a tér, akkor a hajót meg kell fogni, azaz feszesre kell kötni. Mennyire feszesre? Erre nincs jó válasz. A hely ismerete sokat segít, de kalkuláljuk még be az esetleges 50 cm vízszint-változást is. Még egy lényeges szempont, hogy milyen szögben tartanak a köteleink. Úszó pontonon egy magasabb hajó kötelei lefelé is feszülnek. Kegyetlen erőknek kell ellenállni a pontonnak és a hajónak is, ha az nagyon oda van feszítve.

VM-TIPP: Cölöpre tudunk a bikánkkal egy vonalban kötni, hogy az elsősorban nyírásra legyen terhelve és kedvező fel-le mozgást biztosítson a hajónak. Szép, csendes időben, mikor elkészültünk a minden irányba védelmet adó kötözéssel, feszüljünk neki, lökjük, taszítsuk, toljuk, húzzuk meg a hajót (nem kell félni, a vihar sokkal erősebb lesz, mint mi), ha így is elégedettek vagyunk, akkor talán jó lesz.

Mit tehetünk még?

Kössük ki, rögzítsük a kormányt! Ne csapkodjon a kormányrúd, ne kopjon folyamatosan a kormánytengely! Kössük le alaposan a vitorláinkat, különösen a betekert fockok vannak veszélyben. Rollerezzük be feszesre, rögzítsük a betekerőt és feszítsünk rá a sottokra is. Vihart várunk – legjobb, ha lehúzzuk, és eltesszük a fockot. Leszedjük a ponyvákat, becsukjuk a napernyőket. Kössünk a szél felé, a nagy erők felé az árboc tövétől tartalék tartóköteleket. Ne csak a bikákra kerüljön az összes erő. Nem csak viharban, de mindig illik, ajánlott elkötni a felhúzókat, hogy ne verjék az árbocot, a zenebona a kötélnek sem jó, az árbocnak sem, ráadásul mi sem és a kikötő többi lakója sem tud jól aludni az éjszakai kötélzajban.

VM-TIPP: A legjobb megoldás, ha egy kis kötéllel a vantnihoz kötjük az árbocról lejövő felhúzókat és enyhén megfeszítjük őket. Hagyjunk a hajón egy-két tartalék kötelet. A helyét beszéljük meg a kikötőmesterrel és valakivel, aki sokat van a kikötőben, ránéz néha a hajónkra. Igen, az emberi kapcsolatok, a kapcsolat a kikötőszemélyzettel, a szomszédokkal megmentheti sok kisebb- nagyobb kártól a hajónkat.

Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: VM Archív

Hogyan nem szabad kikötni?