Nem véletlenül járt dupla pont a Volvo Ocean Race harmadik, Fokvárosból Melbourne-be vezető szakaszának eredményéért: a csapatok rettenetes körülmények között mentek a Déli óceánon. A legkeményebb szakaszt a MAPFRE nyerte, de ez közel sem volt sima győzelem.
Szöveg: Vitorlázás Magazin, Fotó: VOR
Tízméteres hullámot is mértek a csapatok a Volvo Ocean Race harmadik, a déli óceánon keresztül vezető útszakasza során – ráadásul gyakran nagyon erős, jellemzően 20-30 csomós, de néha egészen 50 csomóig erősödő szélben és alig nulla fok fölötti hőmérséklet mellett. A viharos idő nem csak a fagyoskodó legénységet viselte meg, de a hajókat is megtépázta. Az AkzoNobel mellett a Dongfeng is technikai gondokba ütközött az úton. Nagyon hideg, viharos és rázós menet volt – amelyet végül a MAPFRE nyert meg, de közel sem olyan simán, mint a második etapot.
A verseny elején, a helyezkedések után a Dongfeng állt az élre, és kilenc napig őrizte is a vezetést – de sosem tudott 20 mérföldnyinél messzebb kerülni a mögötte lopakodó spanyol csapattól. Xabi Fernandezék óvatosra vették a figurát, saját bevallásuk szerint is alapvetően a kockázat kerülése volt a stratégiájuk fókuszában eleinte. Ugyanakkor igyekeztek látótávolságban maradni a kínai-francia csapat mögött, hogy ha vetélytársuk hibázna, akkor ki tudják használni a helyzetet. „Ilyenkor mindig az üldöző van előnyben, hiszen az elől haladó vált mindig előbb irányt, ő választ először stratégiát. Az üldözőnek mindig megvan a lehetősége másképp reagálni, különös tekintettel arra, hogy 10-12 mérföldes távolságból gyakran azt is fel tudja mérni, mennyire vált be az elől haladó taktikája” – magyarázta a VOR napi eseményeit kommentáló Conrad Colman a verseny egyik napjának videó-összefoglalójában.
A MAPFRE pillanata négy nappal a cél előtt érkezett el. A helycserére hajnali egy óra után került sor. Az éj leple alatt a spanyolok elszakadtak a Dongfengtől, jóval délebbre indultak, egészen a jeges, tilalmi zóna széléig, ahol jóval erősebb széllel száguldhattak. Reggel hétre már több mint hat mérfölddel vezettek a meglepett Dongfeng előtt. De a verseny nem ekkor, hanem másfél nappal később dőlt el végleg. Bár a MAPFRE már addig is hetven-nyolcvan mérföldes előnnyel rendelkezett az üldöző előtt, ez azonban még elméletileg behozható lett volna. Csakhogy a Dongfengnek az utolsó előtti versenynapon meggyűlt a baja a billenthető tőkesúlyát működtető szerkezettel is, így ettől kezdve csak a második hely megőrzése lehetett reális célkitűzés számukra.
Volt is oka aggodalomra a kínai-francia csapatnak, hiszen a több mint egy hete egymással csatázó Vestas és Brunel veszélyes gyorsasággal faragta le a hátrányát az utolsó száz mérföldön, olyannyira, hogy a dán-amerikai csapat rövid időre képes volt eléjük is vágni. De végül sikerült előttük befutnia. „Kicsit csalódottak vagyunk, hogy a MAPFRE el tudta venni tőlünk a győzelmet, hiszen a futam nyolcvan százalékában mi voltunk az élen, de sok szakasz van még hátra, javulhatunk” – fogalmazott Charles Caudrelier, a Dongfeng skippere Melbourne-ben.
„Nagyon közel kerültünk hozzájuk néhány pillanatra, de a taktikai előny a DOngfeng mellett volt, így bele kellett törődnünk a harmadik helyezésbe” – mondta Mark Towill, a Vestas co-skippere a befutó után. Persze a harmadik hely is rendkívül értékes az első szakaszt megnyerő dán-amerikai csapat számára, hiszen ezzel megőrizték a második helyet összetettben a zsinórban második 2. helyét szerző Dongfeng mellett.
A második szakasz két főszereplője mellett mindenki más csak statiszta volt – különösen igaz ez a negyedik helytől lefelé. A TTP és a Scallyeag ugyanis már féltávnál akkora elmaradásban volt a Vestas és a Brunel által alkotott középmezőnytől is, hogy a dobogós helyezésekbe semmi beleszólásuk sem lehetett. Egymással azonban legalább nagyot küzdöttek. A párba végül a Scallywag javára dőlt el, de Dee Caffariék azért az utolsó napokon megkergették David Wittéket. Az utolsó helyen a féltávnál vitorla- és árbocsérülést szenvedő AkzoNobel futott be, amely a műszaki gondok nélkül már tét nélkül, kényelmesen hajókázott a célig.