Elfogultság nélkül kijelenthetjük, hogy igen, van Magyarországon olyan vitorlázó „emberanyag” (már bocsánat a kifejezésért) amely biztosan alkalmas lenne arra, hogy a világ élvonalában küzdjön. Hogy miért olyan biztos ez? Nos, azért, mert sokan most is ezt teszik. Elég csak Berecz Zsomborra gondolni. A magyar világ- és Európa-bajnok finnes a legutóbbi négy világversenyén mindannyiszor legyőzte a brit Giles Scottot, akit pedig addig az egyszemélyes olimpiai osztályban szinte verhetetlennek tartottak és főleg, aki az INEOS Team UK versenyző csapatának taktikusa. Scott második fő ember a hajón Sir Ben Ainslie mellett, akinek főszerepe volt a csapat Prada Cup sikerében.

De nem csak Zsombi fejében, kezében van annyi tudás, amelyet majd az Olimpia után úgy fejleszthet tovább, hogy egy America’s Cup kihívó csapat fő embere legyen. Az elmúlt évek sikerei nyomán a World Sailing Magyarországot a fejlett vitorlásnemzetek közé sorolta a Star Sailors League besorolásakor. Ez köszönhető Zsombor mellett Érdi Márinak, Vadnai Benjaminnak és Jonatánnak, de ott vannak még a Gyapjas-testvérek vagy Virág Flóra is, ha az olimpiai osztályokban nemzetközileg ismert neveket vesszük. Bármelyikük képes lehet egy ilyen csapatban főszereplővé válni. Például továbbfejlesztve az olasz AC75-ös csapat sikeres két kormányossal felálló csapatszerkezetét, nálunk könnyen lehetne ez a két versenyző testvér is…

Mellettük még számos olyan tapasztalt vitorlázónk van, akik a tengeri versenyzésben (például a Wild Joe csapat) szükséges sokoldalú tudás birtokosai, vagy éppen a Kékszalagra hajtó spéci versenygépek körül szereztek különleges jártasságot. Itt gondolhatunk Litkey Farkastól Király Zsolton át bárkire. Hiszen ki tudja, talán éppen az ő csapataikban bújik meg egy-egy akárcsak részfeladatot ellátó szupertehetség, aki lehet a fejlesztőcsapat, a tesztelők, edzőpartnerek egyik fontos eleme. Vagy éppen utolérhetetlen csörlős a versenycsapatban!

És ott vannak a még kevésbé ismert magyar vitorlázók, például akik most International Moth vagy WASP hajókban csiszolják a tudásukat a foilon egynsúlyozva száguldásban. Például Munka Márton, aki a WASP-ja mellett katamaránokon is hajt, plusz a Paugernél is dolgozik.

Akad olyan is, aki éppen America’s Cup tapasztalatot is tud adni, ha szükséges. Egykor a dél-afrikai Shosholoza csapatnak dolgozott Weöres Márti (meteorológia) és „Jani”, azaz társa a már balatonivá lett Ian Ainslie, vagy éppen Weöres Szabolcs, aki szintén annak a csapatnak a riggere volt.

Persze akármilyen jó embereink is vannak, azért kell majd szerződtetni a csapathoz néhány neves külföldi vitorlázót, akik kellő America’s Cup tapasztalattal bírnak. Már csak azért is, hogy jónéhány fejlesztési és felkészülési zsákutcát elkerülhessünk a tapasztalataik révén. Ilyen profit felfogadni nem olcsó ilyen összetett és hosszú programra, de már csak az út lerövidítésével is megérik a rájuk költendő pénzt.

Az egész projekt legnagyobb lehetséges buktatója éppen ebben rejlik, hiszen a legújabb elképzelések szerint a következő, mindössze három év múlva rendezendő Kupa-összecsapáson csakis tisztán nemzeti csapatok indulhatnának, „idegenlégiósok” nélkül. Az viszont még nem egyértelmű, hogy ez csak a hajózó személyzetre, vagy a háttércsapat, tehát a fejlesztők és felkészítők gárdájára is vonatkozik-e.

Kaiser Krsitóf: „Megingathatatlan” csapat kell

Kaiser Kristóf azon kevés hazai vitorlázók egyike, aki finnben is sikeres volt (tavaly például az OB-n Zsombi mögött a második helyen végzett úgy, hogy csak „beugrott” a versenyre), és már volt alkalma AC-technikát is használni – még ha persze nem is az új 75-öst. Ráadásul azon kevés vitorlázó egyike, aki határozottan menedzserszemlélettel rendelkezik – így kikértük az ő véleményét is elsősorban a csapatépítéssel kapcsolatban.

„Nagyon fontos, hogy jó legyen a csapat, a hozzáadott értékük megkerülhetetlen, de a szerepük nem merül ki a versenyzésben, hanem klasszikus értelemben a technikai fejlesztés keze alá is kell, hogy dolgozzanak. Ebbe az elméleti álom-csapatba persze nagyon nehéz lenne megtalálni a lehetséges vitorlázókat, hát még azt a kulcsfigurát, aki annyi energiát képes beletenni és olyan csapatot tud építeni, összetartani, amely a lehető legtöbbre lehet képes. És mindez igaz az esetleges leendő kormányosra is.

Úgy gondolom, hogy a hajót eleinte külföldi idegenlégiósokkal kellene bevitorlázni, olyanokkal, akiknek hatalmas tapasztalatuk van az AC75-ösökkel, ők tudnák fejleszteni a nemzeti csapatot.

A csapattagok teljesítményét és képzését is csak a látott, mért eredmények, adatok jelezhetik. A leendő tagok listájának összeállításakor csak az eredmények, a tanuló/fejlődőképesség számíthat. Mindennél fontosabb azonban, hogy a csapat tagjai a lehető legjobban működjenek együtt és a lehető legnagyobb szenvedéllyel dolgozzanak azon az adott poszton, ahol vannak. Fontos, hogy jól kommunikáljanak, szánjanak időt az adatelemzésre, a mérnökökkel való kommunikációra. Sikerorientált légkört kell kialakítani a csapatban, és aztán ezt fent is kell tudni tartani. Fontosak az emberi tényezők is, és a tagok egymáshoz való viszonya, az érzelmi intelligencia. Egy jó menedzser legfontosabb feladata az lenne, hogy olyan nemzeti csapatot állítson össze, amelynél az egymásba vetett bizalom nem inog meg – mert ez képes megingatni az egész projektet.”

Vándor Róbert: Kiállni vagy odacsapni?

Az America’s Cup Vándor Róbert vitorlás mindennapjainak fontos része. Hiszen egy ex Amerika Kupás AC45 katamarán kormányosa, és idén ő volt az M4-es versenyközvetítés szakkommentátora is. Ismeri a versenyt, ismeri a hajókat és jól ismeri a hazai vitorlás életet is, ezért kérdeztük meg őt is a témáról.

„Szponzori alapon nincs ennyi pénz egy tízmilliós országban, az állami költségvetést pedig nem biztos, hogy szabadna megterhelni egy ilyen tétellel. De tegyük félre a pénzt, és nézzük meg az emberi oldalt! Hajóépítésben megvan a szakmai háttér, elég, ha csak arra gondolunk, hogy Paulovits Dénes a legutóbbi Vendée Globe-ra is ütőképes hajót épített. A megfelelő tudás tehát megvan, de ehhez még nagy fegyelmezettségre és elkötelezettségre is szükség lenne, hiszen hosszú évekbe telne a megvalósítás.

Ben Ainsley, az Amerika Kupa egyik nagy hőse finn dingiben volt többször világbajnok. Nekünk is van ilyen világbajnokunk, Berecz Zsombor. Miért ne fejlődhetne Zsombi is ebben az irányban tovább? A potenciál megvan benne. A csapatnak pedig nem feltétlenül csak vitorlázókból kell állnia. Egy kerékpáros vagy kajakos élsportolót simán át lehetne képezni úgy, hogy eredeti sportágából hozott képességeit a vitorlázásban kamatoztassa.

Jó nemzetközi szintű menedzserből is van itthon, például a mi Kalocsai Zsoltunk, de ha van pénz, akkor egy tapasztalt külföldi nagyágyút is lehetne szerződtetni.

Kérdés persze, hogy mi a cél? Csak kiállni szeretnénk vagy oda is akarunk csapni? A különbség óriási, utóbbihoz három év nem elég, sokkal hosszabb távon kell gondolkozni. Egy autós hasonlattal élve: az egyik legfontosabb fődarabunk, a motor biztos meglenne, de a többi igencsak kérdéses.”

A cikk a Vitorlázás Magazin 2021/3-as számának Fókusz-összeállításában jelent meg 8 másik, a témával foglalkozó írás között.