Ifjú finnes kora óta ismerem Tönkő Gábort a T-Jolle műhely és cég megteremtőjét, tulajdonosát és motorját, amint ismerem gyerekkorának világát, az akkoriban különösen egyedi hangulatú Port Lacajt, benne a Tönkő-család „Irdatlan” 25-ös Jolléját. És az évek során figyelhetem, ahogy ő is ilyen hajó gyártásába kezd, megújítja a típust, szaporítja a flottát, sőt, odafigyelésével serkenti a vitorlázókedvet. Mindig is kedveltem és nagyra becsültem „Töncit”, akit immár balatoni vitorlázók tömegei ismernek és méltányolnak, hiszen ezt a tevékenyégével és egyéniségével bőven kiérdemelte.
Mielőtt valaki leleplezne, bevallom az elfogultságomhoz tartozik még az is, hogy Bence fiam a T-Jolle műhelyben Töncitől tanulja éppen a hajóépítést. Bár ez valahol a gyökere is az írásomnak, mert így tavaly októberben az elsők közt nyílt lehetőségem vitorlázni az új T-26-ossal.
Az objektivitást biztosító elfogultságom pedig abban áll, hogy imádom a Balatont és általában a tavakat, tisztában vagyok a balatoni vitorlázás adottságaival és lehetőségeivel, valamint egykor nagyon aktív kishajósként rajongok a jól vitorlázó, könnyen kezelhető és fordulékony típusokért.
A T-26 pedig mindennek megfelel! De lássuk részletesen, hogy miért!
VM-kosokos: Az előd 25-ös Jolle egy olyan német hajótípus, amelyet közel százéves története során a balatoni vitorlázók folyamatosan a tavukra illeszkedővé alakítottak, formáltak, modernizáltak. Az első ilyen hajókat nálunk 1925-ben építették a Német Vitorlás Szövetség (DSV) korabeli 25-ös Wanderjolle tervei alapján. Később születési helyén ez a típus elhalt, a németek a kisebb 20 négyzetméteres Jollét és a 30-asokat fejlesztették. A 25-ös Túrajolle csak a Balatonon lett önálló hajóosztály.
Százéves előd mai formában
A T-26-os a tipikus balatoni 25-ös Jolle közvetlen utódja, újraértelmezett modern kivitele. Uszonyos változata tuladonképpen 25-ös Jolle, amelynek minden jellemzőjébe megfelel a típus osztályelőírásának, csak van emelhető tőkesúlyos (liftkíles) és fix tőkesúlyos változata. Kívánság szerint rendelhető.
Az első 25-ös Túrajolle-sorozatot 1933-ban kezdték építeni Balatonfüreden – ki más – Benacsek (később Hankóczy) Jenő tervei alapján. Ő már az első típust is a Balatonra adaptálva változtatta meg az eredeti tervekhez képest. A német verziónál tágasabb és jobban vitorlázó hajó lett.
A ’30-as, ’40-es években több sorozat is épült és teljesen elterjedt a tavon. Számos példány túlélte a háborút, ma is itt vitorláznak köztünk teljesen felújítva, vagy leműanyagozott testtel, de virgoncan.
A hetvenes években Kenedi István vezetésével egy lelkes társaság készített műanyag építősablont 25-ös Túrajolle test készítéséhez, amelyből közel negyven darab épült házilagos kivitelben. Különleges vagy éppen kortipikus hajó volt a Tönkő-család Irdatlanja is, amelyen Tönci a varázsos hangulatú fonyódi Port Lacajban gyerekeskedett. Papa egy láda sörért vette az elárvult fa héjat, megmentve ezzel a felaprítástól, majd a család együtt dekkelte, építette be, szerelte össze a hajót. A gyereket ez az élvezetes, közös munka lökte először a hajóépítés felé. A következő lendületet már ő adta a típusnak, miután olimpiai kishajós versenyzőből hajóépítővé vált. Először a kilencvenes években alkotott egy új formájú 25-ös Jolle testet, rá illő modernizált fedélzettel.
T-25: jobb és gyorsabb
Az új Tönkő-féle 25-ös természetesen jobb és gyorsabb lett a klasszikus és a hagyományos formájú hajóknál. A régebbi darabokkal versenyzők közül többen is igyekeztek ellehetetleníteni az új forma beszállását a 25-ös Jolle futamokra. Ám, mivel egyre több épült, a flottához újonnan csatlakozók nyilván ezt a minden szempontból – még a túrázást tekintve is – jobb hajót szerették és rendelték, így lassanként csak utat tört magának a versenyzésben is!
A T-Jolle műhely újabb, javított, modernebb változatokat készített az évek folyamán. Tönci nem csak hajókat gyárt, de képzi is a versenyzőket, a legénységeket. Oktatásokat szervez, programokat és versenyeket, így kialakult egy újabb összetartó 25-ös Jolle flotta, immár inkább széplaki központtal.
Időközben a T-Jolle műhelyben az osztrák (Finn dingi és Star) világbajnok Hans Spitzauer megbízásából 2014 és 2020 között elkészült húsz darab Lago 26 típusú modern hajó is. Ezek java szintén jolle, vagyis uszonyos vitorlás, ám aztán készült belőle tőkesúlyos változat, végül egy különlegesség: a foiler, a szárnyakra emelkedő verzió.
Eben az időszakban a T-Jolle műhely a 25-ös modernizálása mellett elkezdett karbonárbócokat és egyéb karbonszálerősítésű elemeket is készíteni (kormánylap, spibum, sb.), a hajóépítésben pedig megjelent náluk is a vákuum infúziós technológia, illetve mind szélesebb körben használnak CNC vezérelt eszközöket a gyártáshoz. Ideje volt új, saját, kifejezetten balatoni típust teremteni.
Az újdonság mindenben jobb
A 25-ös Jolléról azért írtam ilyen hosszan, mert a típus közel évszázada bizonyít a tavon. A T-26 pedig minden előnyös tulajdonságát magával viszi, mindent tud, amit egy 25-ös Jolle, csak magasabb szinten. Kibővíti a lehetőségeket.
Tavaly ősszel jó szélben vitorláztam vele és a szám folyamatosan fülig ért. Mintha egy könnyű dingiben ülnék olyan érzékenyen reagál a kormányzásra, a vitorlaállításra, ugyanakkor érezhetően stabil. A könnyű kezelhetőség nem csak élvezeti tétel. A biztonságos hajózás alapja is. Le a kalappal Déri Attilla előtt, aki a testét tervezte! Bár ebben nincs meglepetés, Attila már számtalanszor bizonyította a tehetségét és hogy mennyire ismeri a Balatont, a hajókat tekintve pedig különösen ezt a 8 méteres nagyságrendet.
„A T-26-os kialakítása és szerelvényezése szólóvitorlázásra is alkalmassá teszi, ami nagy előny a családi vagy baráti túravitorlázáskor, amikor kevés a „írástudó” a hajón”
A T-26-os kialakítása és szerelvényezése szólóvitorlázásra is alkalmassá teszi, ami nagy előny a családi vagy baráti túravitorlázáskor, amikor kevés a „írástudó” a hajón. Ugyanakkor a T-26-ossal a Fa Nándor által alapított és rendezett balatoni egykezes tókerülő vagy Kenese-Keszthely regattákon is lehet indulni a 8 méteres kategóriában.
Nem tudom, hogy csapattal versenyzésre 25-ös Jollévá minősíthető-e – a méretei alapján igen, de ezt a hajóosztály tagjai döntik el –, vagy milyen az előnyszáma, ha yardstick kategóriába nevezve indul vele a csapat. De tökéletesen akalmas erre is, a legtöbb yardstickben induló hajónál alkalmasabb. Csak egyetlen plusz élvezeti eszközt említek, ami persze egyszerű vitorlázáskor is hasznos és élvezetes: a trapézt.
Élvezkedni való? Naná!
A 25-ös Jolléhoz hasonlóan a T-26-os árbócára is szerelhető egy trapéz, amelyen lógva egy ember a fedélzettel párhuzamosan állhat a hajó oldalán. Hasznos is (visszaállít nyomatékot ad), de főleg élvezetes repülni a víz felett. Ha valaki sosem próbálta, akkor a legnyugodtabban egy ilyen hajón állhat ki először a trapézra. Vérpezsdítő élmény kevesebb kezdeti fürdéssel, mint mondjuk egy kis szkiffen.
Pusztán élvezkedni? De, hát mire való a vitorlázás többek között, ha nem erre?
A T-26-os 8 méter hosszú, 2,5 méter széles és 800 kiló. Mi következik ebből? Az, hogy közúton egyszerű kis utánfutón, személygépkocsival vontatva jól szállítható (bőven az útvonalengedély igényes 2,6 méteres szélességen belüli), és nem kell daruzni, akár sólyán is könnyen vízre tehető.
Télen pedig ki a vízből, és szabadon, olcsón tárolható, alkalmas helyre vontatva, akár messze a tótól! Nem elhanyagolható szempont ez sem. Ma már százezrekről beszélünk egy téli tárolás kapcsán, akár vízen, akár parton történik egy marinában!
Ami a legfontosabb: a Balatonon a sekélyvízű déli parti oldalon is használható. Ahol a nagyobb merülésűek felülnek a T-26 a maga 1,6 méterről akár 25 centiméteresre csökkenthő merülésével jól megél. Az ottani kikötőkben könnyebb helyet is találni, mint a mélyvízű marinákban. Állandó tartózkodásra és túrázáskor egyaránt. Arról nem is szólva, hogy vele a part mindenhol teljesen megközelíthető, vagyis nem mindig szükséges kikötőt találni, illetve horgonyzáskor valamilyen eszközt keríteni a partra jutáshoz. Odaállhat például egy horgászstéghez is (ha a horgász megengedi…).
Az új testforma gyorsabban vitorlázik, belül mégis növekedett a tér. Letisztult és praktikus a hajóbelső, a bútorzat.
Manapság egyre nagyobbak a házak, lakások, tágasabbak az autók. Természetesen ugyanez igaz a vitorlások hajókra is. Különösen a hajózást már jómódú felnőttként kezdők hajóvásárláskor is a divatos, széles, tágas, magas belterű típusokat favorizálják. Amelyeknek ugyan sokkal költségesebb a fenntartása, drágább a kikötőhelye – ha egyáltalán sikerül találni, tekintve, hogy a balatoni marinák telítettek –, ám ennél is fontosabb, hogy az általuk nyújtott vitorlásélmény töredéke annak, mint amit egy T-26 kínál.
Kukázzuk a felnőtt agyunkat!
Családosok, kisgyerekesek figyelmébe: túlságos felnőtt aggyal gondolkodunk az eszközeink beszerzésekor! Mindenkinek legyen külön kabin, állómagasság, olyan konyha, mint otthon! Háromgyerekesként megtapasztaltam, hogy a gyerekek, még a tinédzserek is – bár ők úgy érzik, nem illik kimutatniuk – rettenetesen élvezik, hogy egyterű hajóbelsőben vannak együtt, egymással és a szüleikkel. Őszinteségi rohamukban olykor be is vallják ezt, de látszik is minden rezdülésükön, a mozdulataikon egy oldott hangulatú balatoni túrán.
A túl komfortos hajóbelső eredménye egyre több hétköznapi eszköz és mindenféle valójában felesleges cucc tárolása, majd ebből fakadóan a sok pakolás szükségessége vitorlázás előtt. Az eredmény: „á, most ne menjünk ki a vízre!”
A kabinban és főleg marinában lét is remek, éppen csak, aki nem használja ki rendesen a hajóját, az a lényeget veszti el. Sokan nem is kóstolják, így nem is tudnak a veszteségükről. Nem kapják meg a vitorlázás magával ragadó örömét, a badacsonyi naplementét vagy a sajkodi öblöt, az igazi, a hétköznapokból kiszakadó együttlét gyönyörűségét, a valóban aktív kikapcsolódást, a szeretet könnyed, észrevétlen áradását és újrateremtését, annak a közösségi médiának megfelelő erőszakoltan műmájer dadogása helyett.
A T-26-os, mint az elődei is száz éve, életet ad a szerepjátszás helyett. Bőséggel adja, könnyedén, mert a Balatonra, tavi létre szabott.
És milyen csinos, nem igaz? Irigyelheti a szomszéd!
Szöveg: Ruják István
