G. L. Watson – A szél és a gőzhajtás mestere

Kevés olyan hajótervező van, aki a legnagyobbak közé tudott emelkedni – méghozzá úgy, hogy tevékenységét nem egy szűk területre koncentrálta. George Lennox Watson ezen kivételes emberek egyike, aki nemcsak vitorláshajók, hanem gőzüzeműek és motoros jachtok terén is maradandót alkotott. És egyik hajója mindmáig vígan szeli a Balaton hullámait…

Szöveg: Csernussi Gábor, Kép: VM Archív

George Lennox Watson a skóciai Glasgowban, a Királyi Kórház orvosa, Thomas Lennox Watson, fiaként született 1851-ben. Egész életét meghatározta, hogy gyermekkora nyarait a család nyaralójában töltötte, amely az angol hajóépítés fellegvárában, a Clyde partján, Inverkip-ben volt. Itt ismerkedett össze egy William Mackie nevű helyi hajóvezetővel, akinek nagy meglepetésére hamarosan arról beszélt, hogyan fog saját maga megtervezni egy jachtot.

George Lennox Watson

Remek iskola

Tizenhat évesen, szülei hozzájárulásával a Clyde szívében működő Robert Napier & Sons cégnél kezdett el hajóépítéssel foglalkozni. A helyszín kiváló iskolának bizonyult, a cég nemcsak hazai, hanem nemzetközi megrendelésre is tervezett és gyártott vitorlás-, és gépüzemű kereskedelmi-, és hadihajókat, valamint meghajtó motorokat. Hamar kiderült, hogy a fiatalember sokkal többet akar, mint a hajóépítésben meglevő tapasztalatokat felhasználni: elmélyült tanulmányokat végzett annak érdekében, hogy a hidrodinamika egyre fejlődő ismerettárát hogyan lehet minél jobb és gyorsabb hajók tervezésekor alkalmazni.
Tanulmányait a gyakorlatban rövid ideig Glasgowba visszatérve az A&J Inglis Shipbuilders, Engineers cégnél hasznosította, majd váratlanul nagyot lépett előre.

Fanatikus figyelem

Valószínűleg a hajóépítési piac nagy visszaesésének is nagy szerepe volt abban, hogy 1873-ban, mindössze 23 éves korában megalapította a G.L. Watson & Co stúdiót, amely a világ első kifejezetten hajók tervezésére létrehozott cégévé vált. Hamarosan közismert lett, hogy Watson szinte fanatikus figyelmet fordít a hajók részletterveinek elkészítésére és az épülő hajók kivitelezésének részleteire.


Angliában hagyományosan a trónörökös a Királyi Nemzeti Mentőcsónak-intézet (RNLI) védnöke, így tevékenységére Albert herceg is felfigyelt, amikor 1877-ben a biztonságos hajóépítés érdekében konzultált a szervezet főmérnökével. Ennek eredménye az lett, hogy cége tanácsadói szerepe az 1960-as évek végéig fennmaradt.

Gyors út a csúcsig

Watson elismertségét jól érzékelteti, hogy gyorsan eljutott arra a szintre, hogy Fife, és Herreshoff mellett a világ harmadik olyan tervezőjévé vált, akinek hajói irányában megkülönböztetett érdeklődés irányult, akárcsak a másik kettőtől, tőle is gyakran évente rendeltek új hajót a világ
Watson 1882-ben tervezte első gőzhajóját. A megrendelők rangos sorát Albert herceg nyitotta, és a vevők között hamarosan megjelentek például a Rotschild, Vanderbilt, Dunraven, Lipton családok, II. Vilmos német császár és az orosz cári család is.

VM-kisokos A kor „legmenőbb” gazdagjai szinte kivétel nélkül Watson tervezésű motorhajókkal jártak. A cári család hajóinak összes tonna értéke 8690, a „szegény” német császár a második helyre szorult 3763 tonnával, a harmadik helyen az angol uralkodóház a harmadik helyen 3733 tonnatartalommal rendelkezett, amelyhez Albert herceg 1899-ben új motorosával egymaga ezen kívül még 5000 tonnával járult hozzá. A Rotschild- és a Vanderbilt család egyenként valamivel ezer tonna feletti tonnatartalommal igyekeztek felzárkózni.

Szélvészgyors vitorlások

Első tervei között volt egy Peg Woffington nevű vitorlás, amely amerikai megrendelőjének meglehetősen furcsa elképzeléseit jelenítette meg, nem is lett belőle sikeres hajó.
Nemzetközi szinten is elismert első vitorlásai 1875-től kezdve épültek. Az egyaránt öt tonnás Vril és a Clothilde megszégyenítő vereséget mért a rivális Fife-féle jachtokra, de sajnos nem maradtak fent az utókor számára. 1877-ben a tíz tonnás kategóriában a Verve, és a Madge bizonyult verhetetlennek.
A Watson által tervezett és épített hajók közül a legrégebbi, még meglevő az 1886-ban vízre került Spartan, amely az angol admiralitás számára készült az Indiai óceánra.

Tudta? G.L Watson aktivitását jól jelzi, hogy 32 éves karrierje során 432 hajót tervezett, alkotásai közül átlagban 3,5 hetenként került vízre egy új alkotása, amelyek között vitorlásokat, gőzhajókat, és motoryachtokat egyaránt megtalálhatunk.

Herreshoff nagy riválisa

A XIX. század végén az Amerika Kupa körüli győzni akarás Watsont is egyre nagyobb teljesítményű hajók tervezésére ösztönözte. Herreshoff később beismerte, hogy ő volt az egyetlen karrierje során, akitől komolyabban tartott.
Amikor Watson 1887-ben egy szindikátus részére megtervezte a Thistle-t, az először olyan pánikot váltott ki az amerikai hajósok körében, hogy biztos volt benne, hogy megnyeri a kupát. Miután a versenyek véget értek, Watson azt mondta: „Megmentette a kupát Amerika számára. Elvesztette nekem.”

A Thistle 1887-ben

Az 1893 évi Amerika Kupára két vitorlása is épült. Lord Dunraven részére a Valkyrie II, és Albert herceg trónörökös részére egy kísérleti hajó, a Britannia. A Valkyrie II sikertelenségét látva a trónörökös először eladta hajóját – majd később visszavásárolta azt.
Meg is érte a visszavétel, mert nagyon gyors hajó volt, a „big yachts” osztályban minden verseny megnyert, majd fia, V. György még évtizedekig kiváló eredményeket ért el vele. A Britannia Watson legsikeresebb hajójának bizonyult, osztályában legyőzhetetlen volt. A Valkyrie II tragédiáját az okozta, hogy 1894-ben egy angliai versenyen a Satanita nevű versenytársa egyszerűen átgázolt rajta. A hajó szinte azonnal elsüllyedt, a legénységet sikeresen kimentették. Az ügyből évekig tartó pereskedés lett.

A Valkyrie III

A Valkyrie-től a Kishamisig

Két évvel később, 1895-ben került vízre a szintén Watson tervezte Valkyrie III, de Lord Dunraven ezzel sem tudott nyerni az Amerika Kupán. 1896 a szabályozások átmeneti éve volt, ekkor tervezte Watson például a német császár részére a Meteor II-t, és a Kishamist is – amely, mint tudjuk, azóta is vígan szeli a Balaton hullámait. (A Kishamis részletes történetével a Vitorlázás Magazin 2018/2-es számában foglalkoztunk.)

A Kishamis a Balatonon egy régi képen – Fotó: Fortepan

Meglepőnek tűnhet, de Sir Thomas Lipton Amerika Kupa hajóra vonatkozó megrendeléseit a már említett fejlesztési munkákra hivatkozva kétszer is visszautasította. Az 1901-évi versenyre viszont elfogadta a megrendelést, így került vízre a Achamrock II.
A hajót a lehető legnagyobb titoktartás mellett tervezték. Tankteszteket végeztek, amelyben tizenegy különböző viaszformán hatvan, különböző módosítást végezve elemezték a hidrodinamikai tulajdonságok változását. (Ja kérem, akkoriban még nem volt CFD-technológia erre!)

Szerencsétlen csillagzat alatt

Már az első próbákon kiderült, hogy a hajó nem született szerencsés csillagzat alatt.
Leszakadt az acél gaffrúd, amely személyi sérüléseket is okozott, a próbákat fel kellett függeszteni. Ezt követően az acél árboc valósággal összeomlott, egy versenytárs tartalékával pótolták. Ez egy nagyon veszélyes történet volt, a széttört árboc még a hajó oldalát is átdöfte, Eközben Sir Lipton szerencsére éppen a hajó belsejében tartózkodott.
A gondok az elvesztett versenyt követően sem szűntek meg. A hajót egy speciális, immádiumnak elnevezett fémötvözetből készítették, amely hamarosan annyira elrozsdásodott, hogy a hajót el kellett bontani.
A feszített életmód eredményeképpen G.L Watson szervezete is legyengült, 1904 novemberében, nem sokkal lánya születését követően váratlanul, mindössze 54 éves korában az égi vizekre költözött. Szakmai örököse nem volt, a cég a mai napig az eredetileg meghatározott elvek szerint működik. Gondozzák az alapító szellemi örökségét, tevékenységét hajók felújításának komplex tervezésével és lebonyolításával egészítették ki.

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.