A tíz legkülönösebb vízi járművét válogattuk össze mostani lapszámunkba merő önkénnyel, pusztán saját értékítéletünkre hagyatkozva. Vannak köztük zsákutcának bizonyult fejlesztések, legendák homályába veszett hajók és persze olyanok is, amelyek a jövő fejlesztési irányait képviselik a jelenben.Cikkünk teljes terjedelemben a Vitorlázás Magazin nemrég megjelent 2018/1-es számában olvasható!
Úszó felhőkarcoló
Azoknak a milliárdosoknak készült Gabrielle Teruzzi megajacht-tanulmánya, akik nem tudnak elszakadni dubai vagy New York-i felhőkarcolóikban lévő luxuslakásaik szédítő kilátásától. A Shaddai névre keresztelt szuperjacht flybirdge-e (magas kapitányi állása) valóban repülő magasságban lenne, hiszen egy 42 méteres torony tetején kapna helyet. Persze, ez a „penthouse” nem csak a hajó irányítását szolgálná, hanem luxuspanorámás nyaralóterasz is egyben, amelyben még egy méretes úszómedence is helyet kapna. (További három másik pedig egy fedélzeti szinttel lejjebb lenne elhelyezve a hajón.) Azt még nem tudni, hogy vajon ekkora tömeg ilyen magasra helyezése hogyan befolyásolná a hajó stabilitását – de ez alighanem ki fog derülni, mivel a terv annyira felháborítóan látványos, hogy biztosan megrendeli majd valaki a csodahajót.
Vadászgép a vízen
Mi ez? Egy első világháborús repülő vízen? Vagy inkább egy harmincas évekbeli Grand Prix versenyautó hasig érő pocsolyában? Nos, egyik sem. Tomas Zore feltaláló járműve egy szupergyors csónak, amely silótalpakon úszik és az orrára szerelt motor hajtja. Méghozzá fürgén, hiszen a wFoil18 névre keresztelt jármű 140-150 km/h-ás sebességre képes – és mindössze 9 litert fogyaszt üzemóránként.
Nem UFO
Lehet, hogy sokkal inkább emlékeztet egy high-tech acél-üveg krokodilra vagy egy űrhajóra a Himiko Waterbus, de mint a neve is elárulja, valójában hétköznapi jármű Japánban. A Tokióban üzemelő vízibusz összeállításunk egyetlen olyan példánya, amelyen bárki utazhat, aki leperkálja az 1560 jenes jegy árát.
Kozmikus muffin
Mit kezdjen az ember egy kiszuperált repülőgéppel? Nos, akár úszóházzá is alakíthatja… Legalábbis a kép tanúsága szerint ez sem lehetetlen, hiszen erre a sorsra jutott ez a Boeing 307-es „Cosmic Muffin” utasszállító. Új funkciója nem is áll olyan távol eredeti rendeltetésétől, mint elsőre gondolnánk, hiszen ezt a típust kifejezetten luxus-utazásokra tervezte a gyártó. Ötfős legénysége és legfeljebb 33 utasa a korszak legkényelmesebb körülményei között utazhatott vele. Még bárpultja és tágas hálószobája is volt. A mindössze tíz gyártott példány egyikéből kialakított úszó apartman tulajdonosai a repülés szerelmesei, így igyekeztek minden részletet az eredetihez hasonlóan rekonstruálni. Repülni persze már nem tud…
A Kaszpi-tenger szörnye
Minden idők talán legkülönlegesebb vízi járműve a Kaszpi-tenger szörnyeként emlegetett orosz hadászati eszköz. A különös, első ránézésre repülőgépnek tűnő, valójában azonban röpképtelen jármű úszni sem tudott – mégsem volt teljesen elvetélt koncepció.
A 92 méter hosszú és 544 tonna súlyú szörnyeteg a hidegháborús korszak szovjet katonai fejlesztéseink egyik különös terméke volt. A légpárnások működési elvén alapulva közlekedő gép valójában egy a maga korában rendkívül fürge rakéta-hordozó volt, amely néhány méterrel a víz (vagy jégmező) felszíne fölött siklott akár 500 km/h-ás sebességgel a célja felé. A járművet nyolc sugárhajtómű emelte fel 10-15 méteres magasságba a rövid, csonkolt szárnyak segítségével. Az 1959-től a nyolcvanas évek közepéig fejlesztett harci eszközből a legtöbb forrás szerint egyetlen működőképes példány készült, amely hat hajók ellen bevethető rakétát szállíthatott. Bár formája mai szemmel talán megmosolyogtató, a maga korában nagyon is veszélyes eszköznek tűnt a gép a NATO hírszerzői szemében. Fejlesztésének leállítását nem annyira az irányítási hibák kiküszöbölésének nehézségei indokolták (az egyetlen megépült példány az egyik próbaút során összetört), hanem inkább az, hogy a hidegháború lezárulása után nem volt értelme többé fáradozni vele. Ráadásul időközben a technika is túllépett rajta, hiszen a fegyver legnagyobb előnye a maga korában az volt, hogy a radarok észlelési magassága alatt volt képes közlekedni, vagyis mai szóval élve lopakodónak minősült. De a műholdas felderítőrendszerek világában egy ekkora gép pillanatokig sem lenne észlelhetetlen.
A szörny manapság szárazdokkban pusztul a Kaszpi-tenger partján. Talán nem is az a legfurcsább benne, hogy egykoron korszerű fegyvernek tűnt, hanem az, hogy még nem bukkant fel egy James Bond-filmben…
FaFerrari
Hogyan tudna úszni egy Ferrari? Hát, ha fából van! Ezt még egy gyerek is tudná, nem? Megvalósítani azért persze kicsit nehezebb lehetett az ötletet. Bár magyarul a LaFerrari átalakított változatának fantázianeve hangzana igazán jól, az úszó sportkocsi az F50-est mintázza. Akár tavalyi 5-ös lapszámunk úszó autókról szóló összeállításában is helyet kaphatott volna – de mivel szárazon nem képes közlekedni, formája ellenére inkább a különös vízi járművek között a helye. A mű egy olasz feltaláló, Livio De Marchi alkotása, aki öt hónapos aprólékos munkával faragta ki az autó kasztniját fából. Hajtásáról egy Yamaha csónakmotor gondoskodik, azzal pöfög Velence csatornáin – így ez a fa Ferrari az egyetlen „autó”, amely az olasz városban közlekedhet.
Úszó napelem
Kizárólag napenergia hajtja a TURANOR Solar Planet nevű különleges vízi járművet, amelynek tulajdonosa, Immo Ströher azt szeretné demonstrálni vele, hogy napelemeknek nem csak a házak tetején van a helyük. A 31 méter hosszú és 15 méter széles trimarán 2010-ben épült, és korának leghatékonyabb rendszerével készült. Ennek köszönhetően 9 csomós csúcssebességre és 5 csomós cirkálótempóra képes, illetve három napra elegendő tartalékkal rendelkezik. A TURANOR hatfős személyzettel és hét vendéggel a fedélzetén járhatja a világ óceánjait – és járja is, hiszen elkészülte óta környezetvédelmi kampányok keretében szeli a habokat.
Repülőgép-hordozó tengeralattjáró
Az köztudott a második világháborúval kapcsolatban, hogy a németek rengeteg csodafegyvert fejlesztettek ki – elég a szárnyas bombákra illetve a rakétákra gondolni. Kevésbé ismert tény, hogy a japán császári haderő is rendelkezett néhány különleges eszközzel. Ezek közül talán az I-400-as tengeralattjáró osztály volt a leginkább figyelemre méltó. Ezek a gigantikus gépezetek nem csak arra voltak képesek, hogy akár másfélszer is megkerüljék a Földet, hanem arra is, hogy repülőgépeket juttassanak az észak-amerikai part menti nagyvárosok közelébe. Az Aichi M6A1-es támadó gépeket a hatalmas tengeralattjárók fölső részében kialakított, csőszerű tárolóban helyezték el leszerelt szárnyakkal. Ezeket aztán a felszínre emelkedés után alig egy órával már be is vethették a célpontjaik ellen. Csupán két I-400-as épült, és végül egyik sem vett jutott el az amerikai partok közelébe. Bár a japán hajók lemásolását a háború után a szövetségesek is fontolóra vették, de a rakétatechnológia fejlődése miatt nagyon gyorsan elavult ez a fegyverrendszer.
Zheng-He admirális óriáshajója
Egyetlen példány biztosan épült Zheng-He admirális hatalmas vezérhajójából: a rekonstruált másolat. Az eredeti, a XV. században épült óriáshajóról több feljegyzés is beszámol, köztük Marco Polo részletes leírása is. Ezek alapján 137 méter hosszúra és 55 méter szélesre becsülik a hadihajó méretét, amellyel az admirális hét hosszabb utazást is tett. Ugyanakkor tudományos körökben mindmáig vitatják, hogy vajon tényleg épülhetett-e ekkora dzsunka a XV- századi Kínában. A legelterjedtebb nézet szerint Zheng-He kincses hajóinak méreteit eltúlozták, inkább „csak” 60-75 méteresek lehettek, esetleg kizárólag folyami közlekedésre készíthettek egy ekkora monstrumot.
Pókhajó
Kutatási célokat szolgál a különös formájú Proteus. A külseje alapján „Pókhajóként” emlegetett jármű persze inkább csak fél pók, hiszen nem nyolc, hanem csupán négy „lába” van. Ezek a tartószerkezetek emelik 12 méterrel a tenger szintje fölé a négy fő befogadására képes kabint. A „lábak” az úszótalpakhoz csatlakoznak, amelyek több egymáshoz kapcsolt részből állnak, ennek köszönhetően képesek megbirkózni a hullámokkal. A 30 méter hosszú járművet 2007-ben készítették, sorozatgyártású példányait főleg mentésre és más különleges célokra használnák fel a jövőben.
