INTERJÚ: Berecz Zsombor: „Valami bekapcsol, ha hátul vagyok”

Az olimpiáról hazatérő Berecz Zsomborral az érkezése után beszélgettünk Csopakon, Procelero SE kikötőjében, többszáz barát és szurkoló társaságában.
  • Ennek az olimpiai ezüstéremnek a története 2016-ban Rióban kezdődik. Az a 3. olimpiád volt, az első Finnben. Az első hat futam pechjei és sikerei után a 3. helyről vártad a pihenőnap utáni folytatást. Aztán a két nap alatt gyorsan lebonyolított maradék futamok után még az Éremfutamba sem kerülve 12. lettél. De az elmúlt öt éved megmutatta, hogy milyen keményen feldolgoztad ezt és a javadra fordítottad a tanulságokat!
  • Ahogy az ember nem felejti el a legszebb pillanatait, ugyanúgy a legnagyobb kudarcok is beleégnek a lelkébe. Ez nekem a Riói Olimpia volt. Nehéz volt feldolgoznom. Igazából az a nehéz, amikor az embernek őszintén kell beszélnie saját magával. Tehát el kell mondanod magadnak, hogy „figyelj Zsombi nem vagy kész”. Nem voltam kész, hogy Rióban érmet nyerjek és ezt borzasztó nehéz volt beismernem. Be kellett látnom, hogy nem volt elég az a munka, amit elvégeztem. Menni kellett tovább.
  • Úgy tudom sebességproblémáid is voltak, meglehetősen szokatlan módon. Ez igaz?
  • Ehhez már hozzá vagyok szokva. Nem nagyon esett meg, hogy egy versenyen az én sebességem lett volna a legjobb. Amikor – ritkán – extra gyors vagyok, akkor könnyűek a versenyek, de amikor nem, akkor még keményebben kell küzdenem.
  • Elég jól jött Scottnak, hogy az első napi két futam után nyílt tengerről fújóra fordult a szél, megfrissült és hullámokat hozott. Nem volt szerencséd, és az a végső másfél hajóhossz, amennyi az aranyhoz hiányzott, ebben bőven benne volt…
  • Elmondok valamit, ami nagy büszkeséggel tölt el: A díjkiosztó után beszéltünk először őszintén a vitorlázásról az olimpiai bajnokkal, Giles Scottal. Bevallotta, hogy azért szenvedett az elmúlt két évben a vitorlázással, mert gyakorlatilag az edzőjével és a csapatával folyamatosan azt elemezték, hogy én hogyan krajcolok. Próbálta úgy vinni a hajóját, ahogy én. De egyszerűen nem tudta, ezért az utóbbi négy hónapban állt vissza arra, ami korábban működött neki, és nagyon nehéz volt visszaállnia. Szerintem ez hatalmas eredmény.
  • A briteknek és persze még jó pár nemzetnek hatalmasak a lehetőségeik vitorlázásban. Az a háttér, amivel ők készülhetnek össze sem hasonlítható a te lehetőségeiddel, még ha rengetegen támogattak is szívvel-lélekkel. Ez meg is mutatkozott a britek mostani olimpiai szereplésén.
  • Soha az életben nem éreztem irigységet irántuk, örültem, hogy megvan mindenük. Egyébként, ami a futamaimra igaz, de az egész vitorlázásomra is: én azokat a helyzeteket szeretem, amikor nehéz, amikor küzdős! Abból nagyon-nagyon sokat kaptam és abban talán én vagyok a legjobb. Úgyhogy ez mindig plusz motivációt adott. Azokon a futamokon, amikor hátulról kell feljönnöm, akkor élek igazán. Nem mondom, hogy nem szeretem, amikor elől vagyok, mert az kicsit megkönnyíti az életet, de nekem valami bekapcsol, amikor hátul vagyok és fel kell küzdenem magamat.

    Az interjú teljes terjedelmében a Vitorlázás Magazin szeptember 1-én megjelenő, 2021/5-ös számában olvasható!
    Szöveg: Ruják István, Kép: Cserta Gábor/MVSZ

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.