75. Sydney-Hobart: az élboly csatája

Hozott mindent a jubileumi, 75. Sydney-Hobart, ami csak az ínyenc drukkereknek kell: mesteri taktikai győzelmet, egy régi meccs visszajátszását és kemény csatát a harmadik helyért. Mi magyarok pedig most először a befutóban is izgulhattunk egy piros-fehér-zöld zászló alatt vitorlázó hajóért: Ormándlaki Áron TP52-ese a remek 21. helyen ért célba a másfélszázas mezőnyben.

Oké, a rekord nem dőlt meg a 2019-es, 75. Rolex Sydney-Hobarton, de nagyjából csak ez az egyetlen apróság hiányzott a jubileumi versenyből. Akárcsak nálunk az 50. Kékszalag, úgy a déli féltekén a 75. Sydney-Hobart is minden korábbinál több nevezőt vonzott, 157 hajó vágott neki a légvonalban 629 mérföldes távolságnak. Szokás szerint elől a gyors, nagyobb hajók, mögöttük a többiek száguldottak ki az ausztrál kikötőből Karácsony második napján. Eleinte a Christian Back által kormányzott InfoTrack nevű maxi száguldott az élen, nyomában négy másik 100 lábas vetélytárssal, a Wild Oats XI-el, a Scallywag-gel és a Black Jack-kel. Az ötödik éllovas, a kétszeres győztes Comanche kissé meglepő módon kivált közülük és nem közvetlenül a part mellett húzott Hobart felé, (ami nem csak rövidebb út, hanem az előrejelzések szerint szelesebbnek is ígérkezett az idén), hanem keletnek fordult. Jim Cooney azonban nagyon ráérzett valamire, hiszen olyan tempót fogtak onnan, hogy 30 mérföldnyi előnnyel vágtak később vissza az élboly többi tagja elé. Az InfoTrack, a Scallywag és a Black Jack az éllovas nyomában nyargalt, de a kilencszeres győztes Wild Oats XI érthetetlen módon visszacsúszott a 11. helyre, egészen a hatvanlábas hajók közé. De nem adták fel.

A Comanche-nak féltávtól már csak arra kellett figyelnie, hogy megőrizze az előnyét az addigra magányos üldözője, az InfoTrack előtt. És ez sikerült is: Jim Conney és felesége, Samantha Grant elsőként hasította át a képzeletbeli célvonalat a Derwent folyón 1 nap, 18 óra és 30 percnyi versenyzés után. Az InfoTrack 45 percnyi lemaradással ért célba a második helyen.

75. Sydney-Hobart: az élboly csatája

Cooney számára nagy megkönnyebbülés, valóságos megváltás volt a siker, hiszen tavaly a tasmaniai partok előtt, az utolsó mérföldeken vesztették el a versenyt. „Az volt életem legkeményebb 30 perce, sosem fogom tudni elfejteni… Végig vezettünk a partok mellett, és aztán azt kellett átélnünk, hogy ketten is elhúznak mellettünk. De most végre sikerült elsőként célba futnunk” – fogalmazott Cooney a befutó után arra utalva, hogy a Comanche 2017-es első győzelme egy óvás után született. (A Wild Oats XI nyert, de veszélyes manőver miatt megbüntették.)

75. Sydney-Hobart: az élboly csatája

A Comanche most visszavágott a 2018-as győzelmet az utolsó pillanatban elorozó Wild Oats XI-nek, amelynek ezúttal nagyon küzdelmes versenye volt, dolgoztak a fiók eleget, hogy a 11. helyről visszakapaszkodjanak a dobogóra – méghozzá az utolsó pillanatban!

75. Sydney-Hobart: az élboly csatája

Az utolsó mérföldek előtt úgy tűnt, hogy a Black Jack megnyugtató előnnyel vezet a Wild Oats XI és David Witt Scallywag-je előtt, de némi meglepetésre nem Peter Harburg hajója, hanem a két másik vágtatott előrébb a cél felé. A két hajó csatája alighanem emlékeztethette Witt-tet egy másik, korábbi összecsapásra, amelyben részt vett: 2015-ben a Ragamuffin 100 kormánya mögött vitorlázott a part mellett, miközben a vele szoros meccsben álló Rambler megpróbált mélyen eléje vágni. Witt idegei azonban kötélből voltak, kitartott a terve és az irány mellett, és végül bejött a számítása. Ezúttal is pont így játszódott le a végső párbaj – csak éppen a Rambler helyett a Wild Oats XI-el, és más végeredménnyel. Witt csapata 38 másodperccel veszítette el a dobogót. „Ez volt a 24. Sydney-Hobartom, és még mindig nem sikerült nyernem. Most voltak a legjobbak az esélyeink, a szélviszonyok kifejezetten nekünk kedveztek, és tessék, még a dobogóra sem állhattunk fel. Olyan, mintha gyomron vágtak volna” – mondta brutális őszinteséggel Witt a vesztes harc után. Nem sokat von le az Otley-család teljesítményének értékéből az sem, hogy a harmadik hely aligha jött volna össze nekik, ha a Scallywag nem rongyol neki egy cápának a tasmaniai partok közelében. „Elcsaptunk egy két és fél méteres fehér cápát, amely rácsavarodott a kormánylapátra, így le kellett kapnunk a vitorlákat, megálltunk, és levakartuk a dögöt. Elég időigényes mutatvány volt” – mesélte Larry Jamieson, a csapat egyik tagja.

Szöveg: Lénárt Attila, Kép: Rolex/Kurt Ariago/Carlo Borlenghi

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.