A hatvanlábas, magyar csapattal versenyző offshore hajó, a Wild Joe legnagyobb beruházása az idei szezonra az árbocfeszítő rendszer könnyítése, illetve karbonra cserélése volt. Egyes számítások szerint a riggen így elért, közel 150 kilós könnyítés annyit jelent, mintha a tőkesúlyba 1500 kg ólom került volna, így jelentősen nőtt a visszaállító nyomaték és a hajó sebesség-potenciálja is. Az újítások első próbája a hagyományos mediterrán maxi évadnyitó, a Palma Vela volt Mallorcán, április 30. és május 4. között. A Wild Joe Valenciában kapta meg az új riggelést, de edzésre kevés idő maradt – az mindenesetre kiderült, hogy az összes állítást újra kell gondolni és próbálni. Palma de Mallorcára érve tehát a csapat gyors berendezkedés után edzésekkel kezdte a versenyig hátralévő pár napot. A beállításokon még mindig sokat kellett dolgozni, a különböző szélerőkhöz igazítandó változtatásokat a pár napos edzéstapasztalat alapján próbálták belőni.
Palma Vela
versenyen hat pörgős és sűrű futamot rendeztek a Mini Maxi osztálynak, ahol elsősorban az újdonságok bemutatkozása volt a látványos. A domináns hajók 72 lábasra nőttek az évek során, az osztályban egy kvázi one design irányzat kezd kialakulni – egyre izgalmasabb és szorosabb versenyeket eredményezve.
„A Palma Vela a Wild Joe-nak felkészítőverseny volt az idényre, ahol azt tudtuk lemérni, hogy mennyit hoztak az új fejlesztések, és mennyit fejlődtünk a tavalyi szinthez képest. A pályaverseny egyértelműen nem kedvezett nekünk a billenő keel miatt, nem is voltak hiú reményeink az eredményt illetően. Az viszont biztató, hogy még így is egy percen belülre tudtunk kerülni a riválisokhoz képest a negyedik futamban” – értékelte Józsa Márton, a Wild Joe- csapat vezetője a Mallorcán történteket utólag.
A Palma melletti vízterületen up and down pályafutamokra és rövid, technikás coastal race-ekre került sor. Intenzív terhelés volt ez a csapatnak és a hajónak is, edzésnek tökéletes. Adorján Csaba szerint „a csapat nagyon egységes volt, és soha nem volt még ennyire egyben fejben, mint most. Gyakorlatilag hibátlan napjaink voltak a manőverek és taktika szempontjából is. A harmadik napon mellesleg a legjobb lúvrajtot csináltuk meg a mezőnyben. Az árboc átalakítása miatt rengeteg adatot kell elemeznünk, és pontosítani kell a beállítási értékeket. Nekünk nincs kamerás rendszerünk a hajón, ami jelezne, ha nem optimálisak a vitorlaállítások, tehát mindent sokkal precízebben kell jelölnünk. Az új beállítások, fejlesztések a vitorlákon is módosításokat követelnek meg.”
A Palma Vela utolsó coastal race futama igazolta a Wild Joe eltökélt mentalitását. A csapat Dávidként küzdött a 72 lábas Góliátok között, a már említett, szépen indított, kiváló pozíciójú rajt után előbb a Jethou-t, majd az Alegrét is lekeresztezték, és igen sokáig tudták tartani a dobogós pozíciójukat az első szakaszban. A futamon nagyon szép vitorlázással végül az Alegre futott be elsőnek, utána a Robertissima, majd a Jethou, és a Ran V lett a sorrend a korrigált idő szerint. A hajók három óra vitorlázás után fél-egy perces különbségekkel hasítottak át a célon. Nagyon kiélezett küzdelem alakult ki a 72-esek között, ami önmagában is inspiráló közeg volt a magyar hajónak. A Palma Vela Mini Maxi eredményei hat futam után: 1. Ran V 6 pont, 2. Robertissima III 11 pont, 3. Alegre 13 pont, 4. Jethou 14 pont, 5. Wild Joe 25 pont.
Józsa Márton a regatta után a következőkkel értékelte a Wild Joe mallorcai teljesítményét: „Valenciában készült az új árbocfeszítőnk és a verseny közelsége miatt döntöttünk az indulás mellett, hogy bemérhessük magunkat a 72 lábas, friss építésű mini maxikkal. Sok változás lett a csapatban, Goszleth Marcell nagyvitorlatrimmerünk Fa Nándorral szelte át a verseny alatt az óceánt, Szörényi Ádám, a focktrimmer egészségügyi okból kiesett, és ez a két legfontosabb pozíció. Mike vette át a grosztrimmer posztot, de lénye-gében nulláról kezdte ezt a hajót, így trimmelésben nem voltunk ott, ahol tavaly tartottunk. A versenyt és a körülötte lévő napokat is edzésnek, tanulási folyamatnak fogtuk fel. Egyelőre nem tudjuk maximálisan kihasználni az új karbonárbocrendszert, de dolgozunk a beállításán. Offshore versenyeken szeretnénk jól szerepelni idén, ez a célkitűzés. Az új rigg persze rontott a pontszámunkon az IRC rendszerben.”
Rolex Volcano Race
A Capri Sailing Week hagyományos előversenye Gaetán zajlik. A város által propagált és szépen bonyolított versenyen a Wild Joe is rendszeresen elindul, mert az egy jó bemelegítés a Capri versenyre. A versenytársak közül csak egy VOR 70-es, a korábbi Abu Dhabi keltett feltűnést. A helyi verseny első coastal race futamát a Wild Joe megnyerte, lényegében ellenfél nélkül, de már egy baljós szélleállás miatt ezt a futamot is rövidíteni kellett. Másnap a rajthoz álló VOR 70-es nyerte a Gaeta–Capri versenyt, de ez a verseny – ellentétben a tavalyi, Jethou-val vívott párharccal – sok izgalommal nem kecsegtetett, a Villa Saxe Eiffel néven futó VOR-hajó igen magas szorzója ellenére elsőként futott be Caprira, mögötte a Wild Joe-val. A francia Hubert Wargny tulajdonában lévő hajó, amely 2011-ben a Rolex Fastnet Race egytestű rekordere volt, a versenyen 20 perccel verte meg a Wild Joe-t, ami megdöbbentő eredmény. A karbon Volvo Ocean Race hajónak a 100 lábasok ellen is lehet esélye.
A Wild Joe-csapat összetétele erre a versenyre visszanyerte magyar dominanciáját, a fedélzetre érkezett Berecz Zsombor is, aki a Finn Európa-bajnokságról jött Caprira. Erőkarnak csatlakozott a csapathoz két ifjú titán, Mesterházy-Nagy Ákos és Takácsy Levente is.
Az első versenynap délelőtti eligazításánál eldőlt, hogy a Maxi flották Capriról egészen Szicíliáig vitorláznak le az első offshore futamon. Ezért is hívják Volcano Race-nek ezt a szakaszt, hisz a hajók a működő Stromboli vulkánt kerülik. A rendezőség az időjárás-előrejelzés ellenére optimistán a leghosszabb pályát vállalta. Az ellenfelek hajóiba világsztárok ültek be, a Robertissima II-n Paul Cayard, az új Jethou-n a négyszeres Amerika Kupa-győztes Brad Butterworth volt a taktikus.
Ahogy az várható volt, a rajt után a 100 lábas maxi, az Esimit Europa 2 elhúzott a mezőnytől, tőle jóval nyugatabbra szépen tartott a Villa Saxe Eiffel, láthatóan jobb szélben futva. Párharcra felkészülve, utánuk szorosan egymás mellett haladt a két 72 lábas maxi, a Robertissima és a Jethou, majd a brit Lupa of London. A Wild Joe pedig a hatodik helyen vitorlázott a verseny elején. A nyomkövető jelek segítségével szinte végig jól lehetett nézni a versenyt interneten keresztül, látványos térképek, aktuális szél- és hőmérséklet- adatok segítették a hajók helyzetének jobb megértését.
A francia VOR-hajó nagyon szép nyitással és egy jóval nyugatabbi vonalvezetéssel kezdett, sokáig tartotta, sőt néha meg is előzte a szlovén Esimit Europe 2-t. A Wild Joe ekkor a Lupa of London Baltic 78-as szuperjacht mögött haladt, 6-7 csomó közötti sebességgel közelítettek a Stromboli vulkán kerüléséhez. A mezőny a vulkánhoz közel drasztikusan lelassult, a Messinai-szorosból remélt szelek elhaltak, és gyengülve értek csak fel a Stromboli magasságába.
A vulkánsziget csak nehezen eresztette a hajókat, és nagyon nehézkes volt az áthaladás a Strombolinál. Az elsőnek érkező Esimit Europa 2 „belső íven” levágta a vulkán megkerülését. Ott a hajók nagyon zavaros szelekbe és áramlatokba kerültek, sokáig szinte egy helyben topogtak. Hosszas nyűglődésüket a 72 lábas üldözőkből még láthatták is példaként, de a 100 lábas maxi végül kivergődött a takarásból, és 15 csomó körüli sebességre gyorsulva elhagyta a füstölgő sziget környékét.
A Wild Joe a két 72 lábas mini maxi és a VOR hajó után ért ebbe a döglött zónába. Pár óra araszolás után végre kapott némi szelet a vulkán árnyékába érő magyar hajó, és az előzményekből tanulva külső íven próbálta venni a szigetet, de ez nagyon nehézkesre sikerült. Végül visszaindultak Capri felé, a Stromboli után még kitartó 8-10 csomós bőszélben, a nyolcadik helyen.
Capri felé a visszaút is lassú volt, kevés vitorlázóban fog kellemes élményeket hagyni ez a Volcano Race-futam. Az IRC eredményszámítás alapján a hajók sorrendje sokat és sokszor változott, a szél nélküli éjszaka idegőrlő volt, de a Wild Joe kitartott, és az IRC számítás szerinti versenyben időnként a negyedik helyre is feljött. Végül sajnos a hajónak nem volt szerencséje, az utolsó napon és éjszakán a fiúk akkora lavórokba ültek be, hogy a szél teljes hiánya miatt többször is visszaszámoltak, a feladást fontolgatva az éjszakai olaj vízen, de végül valami mentő fuvallat mindig érkezett a hosszú ácsorgásokra. Kínkeserves, vontatott vitorlázás és szélkeresés után, reggel 8.15-kor futott be végre a Wild Joe Capriba, 46 óra 12 perc vitorlázás után, sorrendben nyolcadikként és a korrigált idő szerint a kilencedik helyen végeztek. Az utolsó szakaszukon keleti, partvonal menti taktikát választottak, ami bátor kockadobás volt, de sajnos nem jött be. Sokszor elfogyott a szelük és a víz felé indító ellenfeleik stabilabb fújásokban eléjük kerültek.
A következő napokban hosszas halasztások és sikertelen coastalfutam-próbálkozásokat követve versenyre éhesen várták az egységek a következő napi megmérettetéseket.
Dicsőséges végjáték
Végül a záró coastal race futamon gyönyörűen ment a Wild Joe. Lyukas, sokszor leálló, de vissza-visszaerősödő, 4-11 csomós szélben Capritól Nápoly felé tűzték ki a pályát. Az eredmény: a Wild Joe harmadik lett összetettben, a versenykategóriában pedig első, a legyőzhetetlennek hitt Esimit Europa 2, a Robertissima III. és a Jethou előtt, ezzel az eredménnyel pedig az összetett versenyben kategóriájában a harmadik helyet is megszerezte. A kikötőben ovációval fogadták a csapatot a 72 lábas ellenfelek, Paul Cayard külön gratulált Józsa Marcinak.
A futamon egy nagyjából 20 mérföldes, háromszög alakú pályát kellett teljesíteni, a Termini–Nápoly–Capri vonal volt a NY-i oldal, majd a kikötő előtti befutó volt a pálya. A rajtvonalat Capritól távolabb, Nápoly irányába tűzték ki, hogy az első szakasz cirkáló legyen. A kezdetben 10-12 csomós szélben jelentős lyukak voltak, ez már rajt előtt látszott, ezért light jibbel indult a magyar hajó. A rajt jól sikerült, a Lupa előtt-alatt, a Jethou és az Esimit fölött – biztos távolságot hagyva tőlük – indult el a hajó. A Lupával egy darabig küzdöttek, de sikerült felszúrniuk, szépen jöttek a frissülések balról a szárazföld felől, tehát arra tartottak, ráadásul az áramlás is kisebb volt a part mellett. A Jethou korábban nyitott jobbra, le is maradt a Robertissimától és az Esimittől. A Wild Joe húzta még tovább, és egy jó balos frissüléssel fordult át. A Lupa természetesen tovább húzta, hogy ne a Wild Joe zavart szelében vitorlázzon, aztán ők is áttettek. Alapvetően jobbos elfordulásra számítottak a magyarok a nap folyamán az előrejelzések alapján, ezért – bármennyire is biztatóak voltak a balos pöffök, nem akartak nagyon balra húzni. Bár a Lupának fizetett, hogy picivel följebb volt, a layline-hoz érve a Wild Joe tudta, hogy útjogos hajóként le tudja majd keresztezni, még ha el is emelkedik picit. Ezzel a forgatókönyvvel érkeztek az első jelhez, amit gennaker- (1A) felhúzás követett. A nápolyi jel felé tartva szépen jöttek a jobbos elforgások, ezért a jobb oldalt igyekezett tartani a csapat, figyelve arra is, hogy az áramlás is a lehető legnagyobb mértékben segítse a lefelé törekvést. A Jethou a Wild Joe előtt elszakította felhúzásnál a gennakerét, ezért a tartalék, erősebb szélre való vitorlájával sokszor csak cammogtak, a Wild Joe huzamos ideig tartani tudta a sebességét, sőt néha gyorsabb is volt – persze ez inkább a sűrű gyengeszeles zónáknak volt köszönhető. Ügyesen kellett lavírozni a szélcsíkokon, ami a Wild Joe-nak nagyon jól sikerült. A Lupától jelentősen elszakadtak, és jó ütemben haladtak a jelhez. A szakasz végén a Lupa még egyet igazított jobbra, amivel egy picit közelebb kerültek, de megnyugtató volt az előny. Kiwi dropos bójavétel után az addigra 50 fokot jobbra elfordult szélnek köszönhetően cirkálás következett Capri jobb (nyugati) csücske felé.
Elöl az Esimit mozgásán látszott, hogy a szigethez közeledve gyengülni fog a szél, és lassan kirajzolódott egy szélváltó a nyugati látóhatáron, ezért inkább a jobb oldal felé tendált a Wild Joe, kevésbé élesen vitorlázva, mint a többiek (Robertissima, Jethou, Lupa). Ez később jó döntésnek bizonyult, mert a szél a szigettől két mérföldre szinte nullára csökkent a két 72-es sebessége, és a jobboldal maradt az egyetlen értelmes választás, az innen érkező szelet viszont így a magyar hajó kapta meg elsőként, jelentősen felzárkózva ezzel a két 72-esre és leszakítva a Lupát. Az utolsó bóját már az új, 8-10 csomós szélben vették, és jó sebességgel, haulzolgatva tudtak haladni a már megszokott helyen, a kikötői öbölben lévő befutó felé, és végül kategóriájukban megnyerték a futamot.
„Bár az eredmény felemás az offshore futamot is figyelembe véve, mégis sikerként könyvelhetjük el a versenyt, mivel még soha nem sikerült korrigált eredmény szerint versenymaxi kategóriában futamot nyernünk. Viszont még mindig nem állítottuk be véglegesre az új flexi-karbon riget, egyes széltartományokra már megvannak az állítások, de több vitorlázásra van szükségünk” – nyilatkozta Józsa Marci a futam után.
A Wild Joe legénysége: Józsa Márton, Kelemen Tamás, D’Albini András, Németh Áron, Mike Giles, Berecz Zsombor, Lukács Csaba, Adorján Csaba, Magyary-Kossa Zsolt, Szörényi Ádám, Király Csaba, Galgóczy Tamás, Mesterházy-Nagy Ákos, Takácsy Levente. Vendégjátékosok a Palma Velán: Rob Scrivenert, Bret Perry.
Az Alegre tervezője
wilfjoe 06„Minden jel arra mutat, hogy a Mini Maxi osztály továbbra is fejlődésben van” – nyilatkozta Mark Mills. „Az Amerika Kupa továbbra is a többtestűekkel foglalkozik, és ez előnyösen hat ennek az osztálynak az alakulására. Itt egészen más típusú hajók születnek meg, látom, hogy egyre gyorsabbak és versenyképesebbek lesznek ezek a vitorlások. Az osztály nagyszerű helye a fejlesztéseknek, a versenyekre koncentráló tulajdonos-
kormányos felállás ezt még tovább segíti, megéri ide fordítani a figyelmet, és az újdonságok, fejlesztések invesztálását a tervezők részéről is.”
Mini Maxi-jövő
A 2013-as Mini Maxi-világbajnokságon mutatkozott be először Andres Soriano hajója, az Írországban épült, Mark Mills tervezte, 72 lábas Alegre. Akkor a Ran II mögött végzett egy ponttal. A korábbi 72-es maxikhoz képest a hajón rengeteg újítást hajtottak végre. A fő vezérelv „a kevesebb több” volt, letisztult felépítmény, formák és funkcionalitás jellemzi a hajót. A deck kialakítása a fordulókat, ki-be ülést, helyezkedést, a néha 20 fölötti mancsaft mozgását segíti. A hajó oldalának új, visszahajló fedélzeti formája pedig jobb erőátvitelek érvényesülését segíti a kilógásánál. A hátrafelé kiszélesített test hamarabb siklásba kerül, míg élesebb menetben, dőlésnél optimális vízvonal alakul ki. A Southern Spars az árboc építésénél az AC 72-es katamaránok fejlesztéseiből is átvett, a karbonrudak erősebbek, rugalmasabbak és kisebb az ellenállásuk. A csörlők, erőátvitelek elhelyezése könnyű kezelhetőséget eredményez, hidraulikus rásegítés hidalja át a nagy erővel történő behúzásokat, és a rendszer érzékenyen reagál a finomállításokra. A trimmerek pozíciója is kényelmes, jó elhelyezésű, ahonnan könnyen állíthatók a vitorlák, és jól belátható a teljes formájuk. A vitorlák 3Di karbonanyagból készültek, nyúlásuk lényegében nullára csökkent a korábbi technológiákhoz képest. A vitorlákon a tesztcsíkok mellett a trimmerek munkáját a kihelyezett kamerás jelzőrendszer is segíti, és az innen érkező adatokat a Nort Sails a jövőbeli fejlesztéseihez is felhasználja. Józsa Márton szerint az új hajók „mind formai, mind méretbeli tulajdonságaikkal kihasználják a maximumot a mini maxi szabályzat kereteiből. Így a flotta elindult egy 72 lábas one design irányba. A költséges fejlesztések tizedcsomós különbségeket eredményeznek az újabb hajóknál, mércéjüket úgy jellemezném, hogy egy perc egymillió… de euróban.”
További tervek
A csapatnak a következő megmérettetés a Thousand Island Race lesz. De ez a program még változhat, lehet, hogy a Wild Joe elindul egy másik offshore versenyen is – a Giraglia Cup kézenfekvő következő állomás lehetne június második felében. Azután következik a Kékszalag a Fifty-Fiftyvel, a versenyre való edzésnek pedig – más, a tókerülőre készülő katamaránok mellett – része volt a Pünkösdi Regatta is.
Képgaléria:
