Alig több, mint két évtizede a vitorlás világ elképedésére egy tengeri óriáskatamarán csapatának sikerült 80 napnál egy órával rövidebb idő alatt körülvitorlázni a Földet. Ma már egytestű hajóval és egyedül vitorlázva is elérhető ez. Négy évvel ezelőtt is 78 nap alatt teljesítette a Vendée Globe kört Francois Gabart. Az akkor 3 és fél órával utána, a második helyen célba érkező Armel Le Cléac’h most ezt a csúcsidőt faragta meg csaknem négy nappal rövidebbre.
Szöveg: Ruják István; Fotó: Vendée Globe Press, DPPI
A Vendée Globe-on, a világ legkeményebb vitorlás versenyén mindig volt minőségi különbség a nagy csapatok és erős szponzorok által támogatott profi menők, illetve a mezőny közepét és második felét alkotó versenyzők hajói között. Az élen vitorlázó profik nagy csapattal és erős szponzorokkal a hátuk mögött készülnek fel a versenyre, IMOCA 60-asaik a vitorlás hajó tervezés és építés legfrissebb tudását tükrözik, vagy éppen szinte kísérleti darabok. A középmezőny a korábbi évek sikeres darabjait használja, miközben hátul vitorlázik néhány elavult, öreg hajó, amelyek viszont jól kiszolgálják az elsődlegesen a nagy kaland teljesítése érdekében rajtoló amatőr harcosokat. Ám ezúttal minden eddiginél nagyobbra nyílt a technikai olló.
A 8. Vendée Globe mezőny IMOCA 60-as hajói technikai jellemzőik alapján négy csoportra oszthatók. Hét támaszuszonyos – Dali-bajszos – modern csoda mellett a 2007 és 2010 között épült, sokat bizonyított, könnyű és kiforrott konstrukciójú darabok, a Spirit of Hungary és végül a mára elavult 12-18 éves öreg veteránok.
Miért különálló a Spirit of Hungary?
Miért különálló Fa Nándor hajója? Mert a mezőnyben a magyar IMOCA 60-as az egyetlen, amelynek építésekor már figyelembe kellett venni a 2013-as szabályváltozásokat, de még nem rendelkezett stabilizáló támaszuszonyokkal. Illetve nem is ilyen megoldás alkalmazására valónak készült. Az új szabályok, elsősorban a tőkesúly rögzítésében megkövetelt megoldások miatt a Spirit of Hungary nehezebb (kvázi lassabb) hajó, mint az előző generációs legjobbak, viszont még nem „foilos”, DSS-támaszuszonyos hajó.
A DSS-szel (Dynamic Stability System) ellátottak mindannyian a francia VPLP Verdier tervezőirodában születtek, és mindannyian másmilyenek. Tulajdonképpen kísérleti darabok. A különleges, más hajókon eddig nem látott, a szakzsargonban Salvador Dali bajsza után röviden Dalinak is nevezett íves támaszuszonyok mindegyike egyedi, más és más formájú, illetve beépítési módjukban, így pedig a hajótest konstrukciójában is eltérő darabok.
Fa Nándor Déry Attila közreműködésével maga tervezte hajóját. Természetesen látta a támaszuszonyok megjelenését a vetélytársaknál, de ha akarta volna sem alkalmazhatta volna ezt a megoldást. A VPLP számos kudarcba fulladt kísérlet, sok-sok összetört hajón szerzett tapasztalattal és megfelelő, a fejlesztéshez szükséges tőke felhasználásával jutott el oda, hogy a mostani Vendée Globe-on néhány Dali-bajszos hajójuk már kibírta a terhelést, és képes volt körülvitorlázni a Földet. Ne feledjük, hogy 2015-ben a Transat Jacques Vabre Atlanti-átkelő versenyen csak egyetlen ilyen hajó maradt épen, és az sem nyerte meg a versenyt! Ráadásul Nándi célja húszévnyi óceáni szólóvitorlás-kihagyás után 63 évesen nem lehetett az, hogy a legkönnyebb, leggyorsabb hajót építtesse, építse meg, és az utolérhetetlenül erősebb háttérrel versenyző, nála húsz évvel fiatalabb menőket szorongassa. Ő a Vendée Globe-ot, a világ legkeményebb vitorlás kihívását akarta újra teljesíteni, végigmenni azon a pályán, amelyet 1992-ben a verseny történetében a nem-francia vitorlázók közül elsőként sikerült már egyszer teljesítenie.
Arról nem is beszélve, hogy egy pár olyan foil ára, amilyen például a Hugo Bossban vagy a Banque Populaire VIII-ban szolgált, nagyjából annyi, mint amennyiből a Spirit of Hungary egész teste épült!
Fa Nándi lapzártakor még úton volt, szuper teljesítményt nyújtva 2500 tengeri mérföldnyire a céltól biztos 8. helyen vitorlázott. Hajója és ő maga is jó állapotban, vagyis csak a balszerencse akadályozhatta volna meg, hogy visszaérjen Les Sables d’Olonne-ba, és azzal joggal a Vendée Globe legnagyobb legendái közé kerüljön.
Küzdelem a győzelemért
Utólag egyértelmű, hogy a támaszuszonyos hajók közül Alex Thomson Hugo Boss-a sikerült a leggyorsabbra. Amíg mindkét bajsza megvolt, úgy húzott el a többiektől, ahogy akart. Az Atlanti-óceán déli felére érve úgy vezetett magabiztos előnnyel, hogy korábban még többszáz mérfölddel fizetett egy komoly meteotaktikai hibáért, de fergeteges sebességével visszavette a vezetést.
Csakhogy a déli óceánra érve a verseny 13. napján letört a jobb oldali bajsza. A hajótest nem szenvedett szerkezeti sérülést, így folytatta a versenyt, de balcsapáson vitorlázva jelentősen lelassult. Bőszélben is, hiszen a támaszuszony rengeteget emel is a hajótesten, csökkentve a vízben úszó felületet, vagyis a fékező súrlódást. De a szél felé kis szögön vitorlázva még az oldalra csúszást is akadályozza, így hiányában a hajó rengeteg teret veszít.
Alex Thomson a verseny történetének első nem-francia győztese lehetett volna. Ám hajója sérülése után szinte esélytelenné vált arra, hogy Armel Le Cléac’h és a Banque Populaire VIII előtt maradjon. De ő végig kockáztatva, önmagából az utolsó energiafoszlányokat is kifacsarva Ausztráliáig még az élen tudott maradni, majd végig szorongatva breton ellenfelét mindössze 16 órával lemaradva futott be a második helyen. Három nappal a célba futás előtt még megjavította a 24 órás távolsági rekordot is, amikor 536,1 tengeri mérföldet (992,8 km) vitorlázott egy nap alatt 22,4 csomós átlaggal.
Bírta a nyomást a Sakál
A Sakál becenévre hallgató, végtelenül nyugodt Armel Le Cléac’h pedig jól bírta Thomson nyomását és okos vitorlázással két eddigi Vendée Globe második helye után csúcsidőt futva január 19-én zsebelte be a győzelmet. 74 nap, 3 óra, 35 perc és 46 másodperc alatt teljesítette a feladatot, egyedül vitorlázva kikötés és segítség nélkül kerülte meg a Földet nyugatról kelet felé vitorlázva a Jóreménység-fok, a Leeuwin-fok és a Horn-fok kerülésével. A november 6-i rajt óta 24 499,5 tengeri mérföldet tett meg (45 365,7 km) átlagban 13,77 csomós (25,5 km/óra) sebességgel vitorlázva. 3 nap, 22 óra, 41 perccel javította meg a négy évvel ezelőtti győztes Francois Gabart időrekordját.
Harmadik helyen Jérémie Beyou ért célba négy nappal később a Maitre CoQ fedélzetén. Az ő hajója átépített, Dalival utólag ellátott hatvanlábas.
Négy évvel ezelőtt Le Cléac’h evvel a hajóval lett második. Negyedik helyen érkezett még szintén támaszuszonyos hajóval Jean-Pierre Dick, aki a verseny történetének legszorosabb befutójának részeseként előzte a három és fél órán belül mögötte befutó Yann Eliés-t és Jean Le Camot.
Lapzártakor hetedik helyen tartott a cél felé Louis Burton és mögötte már a magyar hajó vitorlázott.
