Abban nincs vita, hogy az 2019-ben tapasztalt kiugróan magas, 300 mg/m³ feletti klorofillkoncentráció, majd a következő két évben is jelentkező, bár nem olyan nagy mérvű algásodás beavatkozást igényel. Ennek módszeréről azonban bizonyos ismeretek hiánya miatt egyelőre nincs megegyezés a szakemberek között.

Honti Márk, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa kérdésünkre, lehet-e érzékelhető vízminőség-javító eredménye a mederkotrásnak, azt válaszolja: ebben nincs tudományos konszenzus, a kotrás haszna jelenleg vitatott, de káros hatásaitól jelenlegi ismereteink szerint nem kell tartanunk.
A Balaton 1970-90-es évek között jelentkező algásodásának egyértelműen a szennyvizekkel érkező nagy mennyiségű növényi tápanyag volt az oka. Ezt számos nagyberuházással jelentősen lecsökkentették, valamint 2004-ig kotorták a medret is.
Az algásodás 1995 és 2018 között nem is jelentkezett. A kedvező jelenséget az egyes szakértők eltérő mértékben tulajdonították a kotrásnak, illetve a tápanyagterhelés csökkenésének, ahogy a most kezdődött kotrás hatékonyságáról is megoszlanak a vélemények.
Még ha a rendkívül költséges kotrás alapvetően használna is, kétségeket ébreszthet a Balaton mérete, ami miatt az üledék foszfortartalmának észrevehető csökkenése sok évtizedig eltartana.

Abban viszont egyetértenek a szakértők, hogy a vízminőség javításának egyetlen módja hosszú távon a tápanyagterhelés további csökkentése. Egyébként, teszi hozzá a szakember, a jelenleg újra előforduló, rövid időszakokig tartó algásodás a tavat és élővilágát valószínűleg számottevően nem befolyásolja, kimondottan emberi szempontok miatt fontos kezelni.

Vegyük végig most azokat az állításokat, amelyek az algásodás okaként az elmúlt években megszólaló vízügyi, biológiai környezetvédelmi szakemberektől elhangzottak: a magas vízállástól az éghajlatváltozás nyomán emelkedő vízhőmérsékleten és a tartósabbá váló hőmérsékleti rétegződésen át a horgászok etetőtevékenységéig.

Honti Márk szerint a horgászok évi etetőanyag-használatán kívül ezek mind ugyanannak az eseményláncolatnak a részei. A vízhőmérséklet emelkedése miatt a tó vize gyakrabban és tartósabban rétegződik (amikor a felső része jelentősen melegebb, mint az alja), ami miatt a mélyvízben elfogy az oxigén. Ez segíti elő az üledékben felhalmozódó elképesztő mennyiségű foszfor egy aránylag kis részének a vízbe jutását. Ezen a tápanyagon nőnek az algák.
A magasan tartott vízállás elősegíti ezt a folyamatot, mivel a szél a melegebb vizet nehezebben tudja átkeverni, így a hőrétegzés tartósabbá válik.
Az emberek 2001 és 2003 között viszont azért háborogtak, mert túl alacsony volt a vízszint, a déli parton homokpadok alakultak ki, a vitorlások sem tudtak közlekedni. Ez is emberi szempont, teszi hozzá a kutató, hiszen a víz minősége ugyanekkor remek volt, a parti sáv élővilágának pedig kifejezetten kedvezett a természetes partvonal újjáéledése. A Balaton a szabályozása előtt egyébként 1 méterrel volt magasabb.

A horgászok a legfrissebb kutatások szerint újabban évi 2000 tonna szerves etetőanyagot dobálnak a vízbe, de ennek tápanyagtartalma biztosan nem volt elég az algásodás visszatéréséhez. Ugyanakkor jobb lenne, ha ez a terhelőforrás is csökkenne.

Végül megkérdeztük, befolyásolja- e a vízminőséget, hogy a tó egy része körbe van betonozva, illetve egyre nagyobb partszakasz épül be.
Honti Márk azt mondja: a parti ökoszisztéma és tájkarakter szempontjából ezek a folyamatok nagyon károsak, a nyílt víz minősége szempontjából viszont eltúlzott lehet a parti építkezések miatti aggodalom. A közvetlenül a partra épített lakóparkok biztosan nem tesznek jót a tónak, de annak mérete miatt valószínűtlen, hogy az innen bemosódó szennyeződések érdemben rontani tudnák az egész tó vízminőségét.
Mindent összevetve tehát jelenleg tanácstalanabbak a szakemberek a tó vízminőségének javításával kapcsolatban, mint 30 éve, amikor nyilvánvaló volt, milyen beavatkozásokkal lehet kezelni a problémát.

Forrás: zaol.hu