A téli kényszerpihenő remek alkalom visszatekinteni egy kicsit az előző szezonokra. Ezt tettük mi is. Archívumunkban kutakodva bukkantunk erre az éppen tíz évvel ezelőtt megjelent sztorira a Speedboat történetéről.
Ami a jachtok világában a szuperjacht, az a vitorlásversenyzés világában a szupermaxi. Az elmúlt 8-10 év egyike sem tudott anélkül eltelni, hogy ne épült volna egy-egy újabb 98 lábas hajó, azért pont ekkora, mert a nemzetközileg használt előnyszámítás-rendszer szerint e méret felett már több büntetőponttal rendelkeznének a hajók. Az Alfa Romeo, a legnagyobb Scandia, a Maximus, az ICAP Leopard évről évre elképesztették a laikus és a szakmai közönséget méreteikkel és az újabb és újabb technikai megoldásaikkal. Most itt a legújabb csoda, a szintén 98 lábas Speedboat. Mellesleg már az is egy kisebbfajta csoda, hogy ezt a találó nevet eddig még nem foglalta le senki…
Ahogy a szupermaxik világa is egyre kompetitívebb lett, úgy lettek az ilyen hajók megrendelői, tervezői és építői is egyre titkolózóbbak. A Speedboat megrendelője, Mick Cookson gyakorlatilag teljes titokban tudta tartani legújabb hajójának építését, a legtöbb információ gyakorlatilag akkor hangzott el egy nyilvános rendezvényen róla, amikor idén tavasszal Cookson felesége egy vacsorapartin szerényen annyit mondott, férjének Aucklandba kellett utaznia „valamilyen vitorlázással kapcsolatos eseményre”. Ez a bizonyos esemény valójában azonban nem volt más, mint a Speedboat vízre bocsátása.

Egy gigantikus szkiff
A hajót igazából a legutóbbi VOR-on az általa tervezett hajók fölényes sikerével befutott Juan Kouyoumdijan tervezte. ő maga a vízre tétel után a Speedboatot „egy gigantikus szkiff”-hez hasonlította. Nem túlzott nagyot, a hajó alja szinte teljesen lapos, és a Speedboat a szupermaxikhoz képest is rendkívül széles, a hajó 7,35 méteres legnagyobb szélessége több mint egy J 24-es hosszában. Közel 16 tonnás tőkesúlya 5,7 métert merül, és mindkét irányba 44 fokot lehet rajta állítani. Ha a kiel megnövelt forgatónyomatéka nem lenne elég, a már említett extrém szélesség kihasználásaképpen a hajó oldalaiban elhelyezett tartályokba 4,5 tonna vizet is lehet szivattyúzni. 44,3 méter magas, ötszálingos karbonárboca a szupermaxivilág egyik legnagyobb felületű és latnikkal együtt 400 kilós nagyvitorláját hordozza, a hajó szél irányába 700 nm vitorlafelülettel rémisztgeti az ellenfeleket. A dönthető kiel hatását két hajlított uszony ellensúlyozza, melyeket ráadásul 40 mm-rel még el is lehet fordítani a jobb hatás elérése érdekében. Lefelé 1400 nm vitorlafelület, a hajó összsúlya pedig mindössze 30 tonna – mi ez, ha nem egy rohanó szörnyeteg?
Gyors hajó jó skippert követel – a feltételek adottnak tűnnek, a hajó versenyekre szerződtetett skippere nem más, mint Mike Sanderson, a legutóbbi VOR győztese, aki arra a kérdésre válaszolva, mit szeret legjobban a hajón, nevetve a következőt állította: „Az egészet, úgy, ahogy van.” Sanderson a tervezés elejétől részt vett a munkában, és a véleménye szerint a dönthető kiel és a vízballaszt kombinációja nagyon nagy lehetőségeket rejt magában. Az ilyen méretű, de
könnyű anyagokból készített hajók széllel szemben nagyon szeretik a vízballaszt extra súlyát, lefelé rohanva vagy gyengébb szelekben viszont a derékszög feléig dönthető tőkesúly és a 12 tonnás bulba jön majd jól. A hajó tulajdonosa szerint a Speedboat ideális körülmények között akár 40 csomóra is képes, a hajó állandó kapitánya, Ben Bardwell a Speedboat potenciális legnagyobb teljesítményét csak úgy jellemezte: „repkedni fognak a szuperlatívuszok”.

Evolúciós továbbfejlődés
A röviden csak Juan K.-nak nevezett argentin designer nem titkolta, hogy ebbe a hajóba minden tudását, és a korábbi projektekben szerzett tapasztalatát beleadta, állítása szerint a Speedboat az ABN AMRO hajók, és a legutóbbi Amerika Kupán induló spanyol hajó „evolúciós továbbfejlődése”. A rudazat elkészítésére az aucklandi Southern Sparst kérték fel, ők pedig a legújabb, Element C6+ Continous Carbon Rigging rudazatot szállították. E megoldásnál az árbocot rögzítő karbonfeszítőket és -tartókat nem az árbocra, hanem az árboc belsejére szerelt megoldások rögzítik: az újabb generációs VOR-hajók egy részénél is használt technológiával jelentős súly- és szélellenállás-csökkenés érhető el. Az árboc a deckre támaszkodik, az orrvitorlák puha, de erős anyagokból készült pántokkal veszik körbe a forstagot, hogy csökkentsék a terhelést. A deck, a cockpit és az oldalfedélzetek szinte üresnek tűnnek, mert a kötelek a fedélzet alatt futnak, és a „kávédarálókat” hidraulikus csörlők váltották fel. Dupla kormánykerék, és a cockpit 11 csörlője segíti a munkát, köztük egy középső, központi erőgép, mely hidraulikájával a forstag, a grósz, a genua és a vészhelyzeti vízpumpa működtetésébe is be tud szállni. A szerelvények nagy része Harken, közülük nem egy speciálisan a Speedboatra gyártott darab. A traveller a 2007-es Amerika Kupa megoldásait idézi.
A hajó belső terében természetesen minden a versenyzésről szól, de látszik, hogy a tervezők gondoltak a nagyobb óceáni regattákra is. A zuhanyzó, a szalon asztala, a konyha, a WC mind karbonból készült, a navigációs pultnál két versenyautó-ülésben lehet dolgozni – utóbbiak elsősorban nem a kényelmet szolgálják, hanem csökkentik a hullámos vízen való hajózásból eredő hatalmas rázkódásokat. A hajó Yanmar motorja vitorlázás közben is állandóan működik, áramot szolgáltatva a hidraulikus csörlőknek.
A Speedboat 2008-as programja során már abszolútban megnyerte a Newport–Bermuda versenyt, bár a rekordot a gyenge szél miatt nem tudta megdönteni. A versenytervben szerepel a 24 órás rekord megdöntésének kísérlete: Sanderson szerint a hajó nem-csak a korábbi, hanem az új generációs VOR-hajóknál is gyorsabb, de a 24 órás rekordhoz azért szerencse is kell, nem véletlen, hogy ezen egytestűrekord a VOR-versenyek vízen töltött 120-130 napja alatt szoktak megdőlni a Déli-óceánon. A Speedboat szeptemberben a szardíniai Maxi Worldsön, decemberben pedig a Sydney–Hobarton áll majd rajthoz, a Vitorlázás Magazin szerkesztősége sok esélyt nem ad ellenfeleinek.

Képgaléria: