Lakásában kezdte a nyolc és fél méteres hajó építését

Majthényi Gábor húsz éve látott meg egy nádasban ringatózó régi csónakot – még a klinker palánkos klasszikus típust – és ez a gyönyörű forma adott neki lökést, hogy belevágjon dédelgetett álmának megvalósításába: megépíti a saját tervezésű hajóját. A neve 8 és 1/2 lesz és ősszel vízre kerülhet.

 

Az első kerületi budapesti lakásának negyedik emeletén, az öt méter hosszú szobácskából kialakított műhelyben indult el az építés. A tervek a megálmodott formáról már korábban elkészültek és még a mai napig is fejlesztés alatt vannak a részletek. Minden nap felmerül egy új megoldás, egy másik bekötési pont, egy szebb kialakítás – mindig kap részleteiben változtatásokat a készülő hajó. Gábor fia, Mátyás versenyzői körökben jól ismert karakter. Könnyedén és igazi belső szenvedéllyel, univerzális tehetséggel megáldva, otthonosan mozog a Nacra katamaránozástól a Dragon osztályig bárhol, mint a sportág jolly joker mancsaftja. A számtalan bajnoki címével sose hivalkodik, alap tagja az Opel Fifty-Fifty-nek és a Wild Joe tengeri jachtnak is. Az idei versenyzést viszont teljesen elengedte. Még jóval a vírus őrület előtt döntött, hogy idén csak az fontos, hogy a 77 éves édesapa hajója elkészüljön, vízre tegyék és együtt csobogjanak a tavon.

Számos előképe volt Gábornak a hajó formájának a megtervezésekor. Építész technikusként a műszaki feladatok és a kétkeziség is közel áll hozzá, a hajózás iránti szerelem pedig családi vonás. Legelső tervrajzokat, vázlatokat és leírást egy TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) füzetkében talált egy baltimori klipper típusú hajókról készült cikkben. Ezt a típust Amerika keleti partjain használták a halászok, nagyobb változatai kereskedelmi célokra is alkalmasak voltak, sőt az 1775-ös függetlenségi háborúban is vívtak a klipperekkel csatákat. Ugyanez a forma a rabszolga-kereskedelemben is bevált, jól lehetett menekülni vele a három árbócos nehézkesebb hajók elöl és még evezni is lehetett vele szélmentes helyzetekben.

Az első terveket újabbak követték. A fejlesztést, változtatásokat Majthényi Zsombor, neves vitorlás edző unokabáttyótól kapott nyugati jacht magazinokból tanulta. Matyi fiától szintén érkeztek képek, építési leírások, információk, nagy hatással volt rá a bristoli pilot kutter, amivel a nagy kereskedelmi hajókat vezették be a zátonyokkal teli öblökbe. Pontosabban a révészt vitték ki ezekkel a könnyen manőverező és gyors hajókkal, a megérkező nagy szállítókhoz. A 8 és 1/2 ezeknek a hajóknak a kicsinyített mása és nem behúzható a navigátor hajókhoz hasonlóan az orrárbóca. Főbb méreteivel kifejezetten tavi vitorlázásra alkalmas hajó lesz. Hossza 8,5 méter, szélessége 2 méter, árbóca mai szemmel igen összetett gaffos vitorlát hordoz, legnagyobb magassága közel 10 méterre nyúlik fel. Az egyensúlyt 500 kg ólom adja a gerincben. A főgerinc és az orr mocsári tölgyből készült, a bordázat borovi fenyőből és a palánkozás a tervek szerint vörösfenyőből fog ráépülni – ez az anyag még nem áll rendelkezésre. Gábor az összes apró csigát, alkatrészt és szerelvényt a hagyományos technikákkal és anyagokból készítette el. Nem veri nagy dobra, de még a régi bútorok darabjai is új értelmet kaptak egy-egy szerelvényben, vagy ragasztott fa elemben újrahasznosítva.

A pandémia a felgyorsult munkálatokban egy kellemetlen pár hetes szünetet hozott tavasszal. Gábor óvta magát minden találkozástól, önkéntesen elzárásba vonult – nélküle pedig lényeges előrelépéseket nem lehetett tenni. A hétvégétől apja és fia újra együtt dolgozik, úgy döntöttek, hogy a közben teljesen elzárt életformájuk és az elmúlt hetek kivárása már nem rejt több veszélyt az egészségükre. Újra nagy lendülettel vágtak a hajó építésébe az Agárdon bérelt, megfelelő méretű műhelyben. Itt egyébként télen a szomszéd helységben keletkezett tűzet is megúszott a vitorlás – ezt is jelnek vették, hogy haladniuk kell.

Matyi és Gábor kettősét látva mégis az az érzésem volt, hogy nem a hajó elkészülése, hanem az oda vezető út lett igazán fontos. Ennek az újra találkozásnak pedig közös lüktetése, apa és fia együttléte és a már kristálytiszta cél megvalósítása ad értelmes ütemet. Nincs rohanás, közös építkezés, alkotás van és itt az idő a finom részletek kidolgozásának is. Minden beépített borda és minden tökéletesített felület csiszolás egy újabb élmény. Van viszont egy kislány is az ügyben, egy mindenre tág szemeket meresztő unoka – ő nem ér rá és már nagyon szeretne ott ülni a nagypapa ölében a kormánynál. Ha jó vörös fenyőhöz tudnak jutni a palánkozáshoz és elég ólomhoz a tőkesúlyba, akkor a hajó akár ősszel vízre is kerülhet a Velencei tavon. Gábor nem kéregető típus, de most felajánlásokat örömmel vesz – a kis csillagszemű unoka és az idő nem ismer kompromisszumokat.

Akkor leszel lélekben is igazi hajós, ha megépíted magadnak a sajátodat.

fotók és szöveg: Gémesi Jóka

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.