A szél behatol az ember bőre alá, a párás hideg a csontig hatol. Ki az az őrült, aki ilyenkor elhagyja a kikötőt? Nos, az, aki rendesen fel van öltözve (és megteszi a szükséges biztonsági intézkedéseket). Aki mégis a parton maradást választja, az jó, ha tudja, hogy különleges élményt szalaszt el: csendes magány a kedvenc helyeken, ritkán látható állatok, békés partszakaszok, zord szépség.

Vízálló ruházat

Elengedhetetlen a profi viharruha, de ha bármi esély van borulásra, esetleg biztosra akarunk menni, akkor a szép magyar nevén trockennek nevezett, zárt cucc lesz a megfelelő viselet. Ha gyapjú- vagy poláröltözet kerül alá, a kihűléstől is remekül megóv. Nem mondjuk, hogy olcsó felszerelési tárgy, de extrém körülmények között megéri. És persze bélelt gumicsizma a lábra.

Védjük a csülkeinket!

Azon kívül, hogy állunk rajtuk, nem feltétlenül gondolunk úgy a lábainkra, mint a vitorlázáshoz elengedhetetlen „alkatrészekre”. Ám mivel hozzánk vannak rögzítve, gondoskodnunk kell róluk, lévén hideg időben a vizes láb minimum kellemetlen. Egyes trockeneket úgy alakítanak ki, hogy a lábfejet is magukba zárják, ha nem ilyenünk van, akkor neoprén, gyapjú vagy polár anyagú zoknit vegyünk. Vigyázat: a csizmában maradjon elég hely az ujjaknak, hadd tudjanak mozogni!

Hagyjuk abba a lélegzést!

Persze átvitt értelemben, hiszen itt a ruhákra gondolunk. Ha ugyanis egy kevésbé aktív időszakot kezdünk (átadjuk a kormányzást, de a fedélzeten maradunk), a csökkenő pulzus miatt belső fűtésünk gyengül, a lélegző rétegek pedig elvezetik a felületi hőt a bőrünkről. Ilyenkor érdemes egy nem lélegző réteget magunkra teríteni, ami akár egy régi, viaszosvászon esőkabát is lehet – esetleg profi orkán dzseki. A lényeg az, hogy az inaktív időszakban végig maradjon rajtunk.

Menedék

Amennyiben partra szállunk, és ott tartózkodásunk alatt megpihennénk, de lehetőleg nem a vizes fűben ülve, egy hordozható szélárnyék lesz a megváltónk. Eredetileg Skandináviában használták őket a sítúrázók, de kompakt voltuk miatt hamar elterjedtek az egyéb eszközzel kirándulók köreiben is. Egyszerűek, vékony anyaguk strapabíró és annyi hőt fog meg, hogy még szellőzőt is kellett rájuk szerelni. Ha sárgát veszünk, benne ülve és kifelé nézve még azt is bemesélhetjük magunknak, hogy odakint süt a Nap.

Egy finom, meleg ebéd mindent visz!

Lehet rágcsálni a hideg szendvicset, de abban nem lesz semmi élvezet és át se melegít. Amennyiben hajónkban nincs konyha, jobb, ha indulás előtt berakjuk a hordozható főzőt, amin aztán forralhatunk egy jó levest. Esetleg reggel készíthetünk teát, amit aztán termoszban tarthatunk a nap folyamán, így folyamatos lehet a folyadék ellátás.

Forró vizet a zoknira!

Ha már ott a kempingfőző… amikor a lábunkon lévő zokni áthűlt, gyorsan megkönnyebbülést hozhat, a ráöntött forró (de persze nem égetően forró) víz. Ugyanezt a kesztyűkre megismételve jó darabig ismét nem fognak fázni a végtagjaink. Azt talán mondanunk sem kell, hogy mindez csak neoprén ruhadarabok esetén működik, a bélelt gumicsizmába ne kerüljön egy csepp víz se!

Gondoljunk a fejünkre!

Ha nagyon finoman akarunk fogalmazni, akkor is azt kell mondanunk, hogy a vízen ruhát cserélni minimum macerás. Rendszeres átöltözésekre pedig biztosan nem lesz lehetőségünk, így testünk hőmérsékletét leginkább a fejünkön keresztül szabályozhatjuk. Tartsunk a kezünk ügyében különféle vastagságú sapkákat, és azokat cserélgessük aktuális igényünknek megfelelően.

 

„Azon kívül, hogy állunk rajtuk, nem feltétlenül gondolunk úgy a lábainkra, mint a vitorlázáshoz elengedhetetlen alkatrészekre”