Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: Bill Hatfield blog
Immár a nyolcvanegyéves Bill Hatfield a világ legidősebb földkerülő tengerésze, megdöntve a 77 éves brit Jeanne Socrates eddigi rekordját. Az ausztrál nagypapa ráadásul nyugatnak tartva ért körbe Ausztráliából indulva és természetesen oda is érkezve.
Hatfield negyedik nekirugaszkodásra tette meg a nagy utat. Első kísérlete során, 2015-ben lesodródott a hajóról a Horn-fok közelében. Másodjára, 2016-ban két hónap után egy vihar rongálta meg a hajóját, harmadik nekifutásra pedig ismét csak a Horn-fokig jutott. Bill azonban a kudarcok ellenére nem adta fel nagy célját, és tavaly júniusban negyedszerre is nekivágott – ezúttal már sikerrel. Idén február 20-án, 266 napi utazás végén szerencsésen célba ért az ausztráliai Main Beach kikötőjébe.
Szerencse, szerencse, szerencse
Saját bevallása szerint három dolog segítette az úton: a szerencse, a szerencse, és a szerencse. De azért a ragasztószalagnak is nagy hasznát vette. „Három nekifutás után már pontosan tudom értékelni, milyen mázlim volt az időjárással az út során” – mondta el a fogadására összegyűlt újságíróknak a 81 éves tengerész. Többször is úgy tűnt például, hogy hatalmas vihart kap a nyakába, de mindannyiszor pont elkerülte hajóját a veszélyesen nagy szél és a már rémisztő erejű hullámázás. Szerencséje volt abban a tekintetben is, hogy hajója, a 38 lábas, 1986-os gyártású L’eau Commotions mindvégig jó műszaki állapotban maradt, semmilyen komolyabb gond nem volt vele. Persze a napi szinten vezetett blogjából kiderül, hogy szinte napi szinten kellett valamit javítgatni a hajón, de ezek túlnyomó többsége csupa olyasmi volt, amit a ragasztószalag megoldott.
Ami a korral jár
Billnek szerencséje volt abban a tekintetben is, hogy nemigen követett el hibákat az úton – de ha mégis, akkor megúszta következmények nélkül.
„Egyszer például ki akartam cserélni egy seklit az orrvitorla fölső szemében. Szélbe álltam és lehúztam a vitorlát. Már a kezemben volt a sarka, amikor rádöbbentem, hogy a vitorlán állok, és nem is vagyok behevederezve. Ha csak egy kicsit változott volna a szélirány, pillanatok alatt a vízben találtam volna magamat – de szerencsére megúsztam az úszást” – mesélte Hatfield.
Ez az eset is jól jelzi, mit is tart a nagypapakorú tengerész a legfontosabbnak az idős vitorlázók esetében: hajlott korban sokkal inkább előre kell gondolkodni, mint fiatalon, és mindent óvatosabban is kell végrehajtaniuk. Máskülönben – saját bevallása szerint – nem érezte hátránynak a korát az út során. Sőt, az idősebb korral járó kisebb alvás- és ételigényt, valamint a nagyobb monotónia-tűrést még előnynek is könyvelte el.
Maréknyi étel nyolc hónapig
Az étellel igencsak takarékoskodnia kellett az út során: naponta egyharmad doboznyi konzervbabot, 100 gramm rizst, 150 gramm tejport és egy doboz tonhalat evett. Mivel a desztillátora már az út elején elromlott, naponta csak egyliter friss vízzel kellett beérnie. De a legnagyobb kihívást nem az étel, hanem a szellemi táplálék hiánya okozta számára. Mivel könyvet nem vitt magával az útra, írással tornáztatta az agyát. Több hosszabb filozófiai eszmefuttatást is papírra vetett, köztük egyet „A természetet és az ember törvényeiről” címmel, amelyben azt elemzi, hogy a mi szabályaink milyen viszonylagosak a világegyetemet vezérlő szabályokhoz képest. „Amikor elindultam, a klímaváltozásról és a társadalom kihívásairól elmélkedtem, Mire megérkeztem, már a kozmológiánál jártam” – mesélte a veterán hajós.
További terveiről nem tudott sok mondani azon kívül, hogy egy ideig biztosan nem száll hajóra. „Talán én is kötögetni fogok egy kicsit” – utalt az előző rekorder, a 77 éves Jeanne Socrates szavaira.
Tudta? Bill Hatfield foglalkozást tekintve halász, akárcsak édesapja volt, akivel már 7 éves kora óta majdnem minden nap kifutott a tengerre. A földkerülő útról is hétéves kora óta álmodozott.
A nyugdíjazott rekorder
Hatfield előtt az akkor 77 éves brit Jeanne Socrates volt a legidősebb ember, aki egyedül, kikötés nélkül kerülte meg a Földet. Jeanne 320 nap alatt ért körbe 38 lábas hajójával, alig három hónappal Bill indulása után, 2019 szeptemberében a kanadai Victoriában.
További kalandos földkerülő sztorik a Vitorlázás Magazin 2020/2-es számában olvashatók!
