Itt a tavaszi szünet…! De a gyerekek ebből sokat nem érzékelnek, a napok ugyanúgy összefolynak otthon, mint az eddigi karantén hetekben. Az edzők bérét is csökkentették, ahogy minden kiadást igyekszenek megfogni a klubok és arra bíztatják a tagokat, hogy a nehézségek ellenére fizessék be lehetőleg a teljes tagsági és versenyzői díjakat. Azt gondos elszámolásban a klub működésének szintentartására fordítják, vagy tartalékot képeznek, Ehhez nagy bizalom kell.
Ahol eddig nem belső viszályok, hanem mindenkinek elfogadott vezetés dominál ott problémamentesen csúsznak át ezek a kérések. Ahol szegregált magatartás volt jellemző, pl. monopol helyzetükkel éltek vissza a kikötők tulajdonsai, vagy kezelői, ott sokakban felmerül, hogy miért nem a valóban elérhető szolgáltatások mértékében kell a terheket viselni. Amúgy is itt az idő, hogy a sok felhalmozódott sérelem végre figyelmet kapjon. Ezeket jó vezetői döntések, méltányos változtatások és mindenek előtt érthető és logikus kommunikáció tudja megfelelően kezelni – erre és az ellenkezőjére is sok példát látni.
Van olyan klub, vagy kikötő, ami teljesen bezárta a kapuit. Maximálisan betartják, sőt radikálisan túlteljesítik a néhol óvatoskodó tiltásokat. Van ahol kezüket felteszik, beszedik a szolgáltatási pénzeket, a sok éve változatlan és a vírus okozta különleges helyzethez semmilyen rugalmasságot nem mutató szerződésekre hivatkozva. Van aki mindent megtesz, hogy a bérlői, akikből él a vállalkozásuk, a lehető legjobb és legbiztonságosabb szolgáltatásokat élvezhesse. Nyilván igazodva az aktuális rendeletekhez, vagy azok további szigorításához.
Egy biztos, ezt a sportágat magunknak találtuk ki és a költségeivel tisztában voltunk, amikor ide csatlakoztunk. A hajózás több szinten elérhető, van, hogy nem közelíti meg a motorsportok, repülés, golf, vagy más versenysportok költségeit, de a világ pénzét is el lehet költeni a hajózásra – hozzállás és lehetőségek kérdése.
A versenyzés is több szinten zajlik a vitorlázásban, van egy utánpótlás program, ez teljesen a szülőket terheli – kivéve pár klubban, ahol jelentős segítséget, felszerelést, kedvezményes táborozást kapnak az újoncok. Van ahol önkormányzati program kapcsolása is könnyíti a működésüket és a tehetségek kiemelését. Ebből épül sok-sok éves munka után az olimpiai sport és világszintű teljesítmények – ebben igen erős a hazai vitorlázás most. A háttérben és az évek során rengeteg egyéni és szervezeti segítséggel tudnak megfelelő körülményeket biztosítani a legjobbaknak. Mindig van egy aktuális klub, amelyik éppen a legtöbb terhet vállalja, de egy versenyző előélete alatt nagyon sok kézen megy át és rengeteg munkát és pénzt ölnek bele. Ezek a fontos szereplők általában láthatatlanok a csúcson. Rengeteg munka és pénz mozdul meg,amíg olimpikonjaink és tehetséges aspiránsaink a világ élvonalába kerülnek. Ott vagyunk a csúcson jelenleg.
A nagyhajós versenyzés egy nagyon fontos része a hazai vitorlázásnak. Ahogy számos országban ez adja a sportág gerincét, mozgató erejét és a hajózás körüli ipar és kereskedelem is erre épül. Két reakció lehetséges, vagy örülünk, hogy a részei vagyunk ennek a családnak, vagy ágálunk, hogy miért kéne nekünk pl. az utánpótlást, vagy más működést finanszírozni a nevezési díjakból befolyó pénzből. Miért nem fordítjuk ezt magunkra?
Jó esélye van Érdi Márinak és Berecz Zsombinak is, hogy dobogóra lépjen a 2021-re halasztott tokioi olimpián, de a Vadnai és a Gyapjas testvérekben is bőségesen ott van az erő és eltökéltség ehhez. Ha Tokióban felzendül a himnusz, nem csak az összes nagyhajós, de az egész ország fog egyszerre felüvölteni könnyek között. Ott emlékezzünk arra, hogy érdemes volt befizetni ebben a mély helyzetben, az egész rendszert működésben tartó tagdíjunkat, versenyengedélyünket és minden egyéb felmerülő díjunkat. Még ha most nem is látszik elég karakteresen, hogy minden egyes tétel és elköltött forint a sportág hazai életbenmaradását segíti.
