Szöveg és kép: Vitorlázás Magazin
- Pókok
Nincsen hajó pókok nélkül. Senki sem érti, hogyan jutnak fel a fedélzetre, honnan tudják/érzik, hogy az a néhány kötél, amely a parthoz csatlakozik, az micsoda jó helyre vezeti őket. Bárhogyan is jutnak fel, a pókok bizony egyszerűen hozzátartoznak a hajózáshoz, amit minden alkalommal tapasztalhatunk, ha felhúzzuk a lazyben tárolt grószt, vagy ha csak nekidőlünk a korlátnak. Aki undorodik/fél tőlük, az jobb, ha nem kezd vitorlázni. A hajón mindez érthető persze, de egy félmondatot megér az is, hogy vajon a kikötők üzemeltetői miért hagyják, hogy a közösségi épületek és terek is tele legyenek velük. Aki éves szinten sokszázezer forintot fizet a hajóhelyért, az joggal várhatna el némi takarítást a parton, nem?
- Szúnyogok
A pókokkal szemben a szúnyog-gond némileg jobban kezelhető, hiszen a vérszívók jellemzően este jönnek elő. A parttól távol jobb a helyzet, de az alvást könnyen megnehezíthetik a hajón a kikötőben. Rutinos hajós tart a kajütben valamilyen elektromos riasztót és szprét, az ügyesebbek pedig csinálhatnak hálót a lejáratra. (Ez nem is olyan egyszerű, mint hinnénk.) Az esti borozás a kokpitban azonban csak gyakori kézmozdulatokkal működik…
- Vízirendőr
Évtizedekig hajós-kollegiális viszony volt a vitorlázók és a rend hajós őrei között – de valamiért ez az elmúlt pár évben borulni látszik. Egyre több hajós panaszkodik arra, hogy fölösleges zaklatásnak vetették alá, mondvacsinált ürüggyel bűntették meg – míg a rendőrök az egyre fegyelmezetlenebb hajósokra vannak egyre jobban kibukva. Mindez persze főleg jóidőben igaz, ha gáz van, továbbra is visszaváltoznak a régi segítőkké, de a horgonyzást jelző fekete gömb hiánya, a lejárt tűzoltókészülék és a kellő számú mentőmellény hiánya jóidőben már nem számít bocsánatos bűnnek. Mindenesetre mostanában jobb tartani tőlük.
- Túl gyenge szél
A túl erősnél talán jobb a túl gyenge szél, hiszen motorral is ki tudunk zümmögni a kikötő elé és legalább csobbanhatunk egy kicsit. De szélcsendben aszalódni a rekkenő napon nem jó buli, könnyen elveheti a kezdők kedvét a játéktól. A tervezett túrát törli, a családi vitorlázást romba dönti a szélhiány – átkozzuk is eleget.
- Túl erős szél
A balatoni hajós kényelmes – egyszerűen azért, mert sok tengeri kollégájával ellentétben nem muszáj mindig és minden körülmények között kifutnia. Ha nem vagyunk adrenalinvadász vagánykodó típusok, akkor nem szeretjük a túl nagy szelet. Hideg is van, nagyon dől a hajó, folyton figyelni kell és rengeteget a munka a kötelekkel is. És még a kikötés is rémálom lehet. Persze mindenkinek mást jelent a „túl erős szél” fogalma, de az biztos, hogy ami a saját értékrendünk szerint már ebbe a kategóriába tartozik, az nem a barátunk.
- Sekély víz
Tudjuk persze, hogy a déli part nagymerülési hajóval csak kellő távolságból csodálható, és biztosak vagyunk benne, hogy nem mi leszünk az a következő óvatlan hajós, aki felakad – de ez azért szinte napi szinten megesik valakivel, aki biztosan szintén úgy gondolkodott, mint mi. Jobb tisztes távolságot tartani ott, ahol erre szükség van.
- Rossz szomszéd
Nagyon meg tudja keseríteni az ember életét, ha rossz hajószomszédot fog ki. Könnyen elmérgesedik a viszony, ha a szomszédban hajnalig tart a buli a kokpitban és nem tudunk tőle aludni – vagy fordítva: ha csendet szeretne, amikor mi végre kiengednénk egy kicsit a gőzt… De talán még rosszabb, ha a gondatlan kolléga hajója rendszeresen rosszul van kikötve, és pufferek nélkül karistolja a gélezést a saját bárkánk oldaláról, és hiába szólunk miatta, s ha újrakötjük, még mi kapunk ki, mert miért mertünk hozzányúlni, jól volt az úgy…
- Figyelmetlen fürdőző
Külön partmenti veszélyforrást jelent a kikötők szája előtt önfeledten pancsoló, figyelmetlen fürdőzők hada. A tapasztalatok szerint jelentős részük süket és vak, egyáltalán nem látja az érkező hajót, nemritkán 2-3 irányváltást is kierőszakol, és szinte lehetetlen a HSZ-nek megfelelően a parttól távolabbi oldalon elhaladni mellette. A legnagyobb baj az velük, hogy fogalmuk sincs róla, hogy a vitorláshajón nincsen fék…
- Hínár
A kilencvenes években még azt sem tudtuk, hogy léteznek a hínár gyűjtőnév alatt számon tartott vízinövények – de pár éve egyre több bajt okoznak. Szinte nincs olyan hajós, aki az idén legalább egyszer bele ne futott volna a keleti medence északi karéjának mintegy 250 hínárosának valamelyikébe, hogy aztán 5-10 merüléssel vagdalja a propellerre és a tőkesúlyra csavarodott szárakat. (A témáról bővebben lásd Kávé Mellett rovatunk cikkét a 114. oldalon!)
- Horgász
Ha a hínár beszélni tudna és túlfejlett öntudattal rendelkezne, alighanem horgászként folytatná pályafutását. Józsi bácsiék minden kikötő szájánál ott tanyáznak, damiljaik ugyanolyan veszélyesek a hajócsavarra és a tengelyre, mint a vízinövények, csak ők még kiabálnak is velünk, hogy miért járkálunk arra, minek nekünk kifutni vagy kikötni… Van bennük egy kicsi a lista 3. helyén szereplő figyelmetlen fürdőzőből is, hiszen csónakban ülve kifejezetten közveszélyesek lehetnek, éjszaka sokan mindenféle világítás nélkül kóvályognak. Többek között ugyanaz a baj velük, mint a biciklisekkel: nem kell ismerniük a vonatkozó közlekedési szabályokat, elvárják, hogy más vigyázzon rájuk, és rettentően önérzetesek. Tisztelet a kivételnek persze.
+1. A vitorlázó
Az összes eddig sorolt „ellenséget” és veszélyforrást könnyebben-nehezebben ugyan, de képesek lehetünk kezelni – önmagunkkal azonban nehéz küzdeni. Általános tapasztalat, hogy a legnagyobb veszélyt a vitorlázóra maga a vitorlázó jelenti. Önálló rizikófaktor lehet például a saját hanyagságunk, hiszen az apró-cseprő és súlyos műszaki hibák mind megelőzhetők lettek volna egy kis odafigyeléssel, és a rázós helyzetek sem alakulnának ki, ha nem hagynánk. A túlzott kockázatvállalást, a rossz döntéseket és a gondatlanságot nem foghatjuk másra – így mielőtt másokat szidnánk, nézzünk jól a tükörbe!
