Nomád kalandokat szakított meg a vírus

A korona vírus korlátozások előtti utolsó napokban kapott lehetőséget élete kalandjára a soproni vitorlázó-orvos – fiával hajózhatott egy 100 lábas luxus vitorláson Patagóniában.

Dr. Kárpáti György orvosként és családtagként került fel egy luxus hajóra a Nomad IV-re, ami földkörüli útját járja több etappal. A vírus miatt leálló közlekedés megszakította a kalandot, de így is fontos élményeket hozott el nekünk. Hajónapló a patagóniai vitorlázásról.

Balázs fiam hajótervező mérnök. Az egyetem elvégzése óta egy magyarországi, nemzetközi hírű karbonszálas technológiával készülő versenyvitorlásokat építő cégnél dolgozott. Két évvel ezelőtt egy Nomad 5-re keresztelt nagyméretű katamaránt készítettek francia megrendelésre. A hajót konténerben, szétszerelve szállították Korzika szigetére. Az ottani összeszerelést Balázs fiam vezetésével végezték. A jól sikerült próbaúton került közelebbi kapcsolatba a hajó tulajdonosával, aki felajánlott részére egy első tiszti posztot a hat évvel korábban készült Nomad 4 nevű luxusvitorláson.

A Nomad IV.

Földközi- tengeri charter hajónak épült az egyik leghíresebb francia hajótervező tervei alapján Olaszországban. Tulajdonosa ezzel a hajóval transzatlanti versenyt nyert 2016-ban. A 100 láb hosszú (33 m) 51 tonna súlyú, 8 méter széles hajó minden porcikája karbonszálas technológiával készült. Nyolc kabin zuhanyzóval, wc-vel, szalon, konyha, automata klímaberendezés szolgálja a kényelmet A 47 m magas árboca több mint 800 m2 vitorlafelület terhelését viseli. Teljes vitorlázattal megfelelő szélben akár 35 csomós (50 km/óra) sebesség elérésére is képes. A vitorlázat mozgatása hidraulikus csörlőrendszer segítségével történik. A hajó számítógépes navigációs rendszere automata kormányzást is lehetővé tesz. A hidraulikusan dönthető nyolc tonnás tőkesúly, a jobb vagy bal oldalon pillanatok alatt tengervízzel feltölthető balaszt tartályok növelik a hajó stabilitását. Szélcsendben a nagyteljesítményű 8 hengeres dieselmotor viszi a hajót. Az áramellátást 2 db generátor biztosítja, mosógép, hűtőszekrények, mélyhűtők és az édesvízkészítő berendezés folyamatos üzemét. A legkorszerűbb meteorológiai számítógépes rendszer 3-4 napra előre pontos adatokat szolgáltat.

A tulajdonos tavaly eladásra kínálta a Nomad 4-et. Barátai felcukkolták: miért adod el, hiszen még nem is kerülted meg vele a Földet. Jó, akkor kerüljük meg! Az útvonalat több szakaszra osztották. A tulajdonos barátaival csak az exkluzív helyeken szállt fel a hajóra, a köztes szakaszokon chartervendégek vitték a vitorlást, valamennyien komoly vitorlázók, óceáni tapasztalatokkal. A hajó bérlése nem olcsó. 1-1 szakaszra egy adriai charter vitorlázás tízszerese is lehet, de ez magába foglalja a teljes ellátást.

Az Atlani-óceáni átkelést követően a Riói öbölben két hét, majd Dél-Amerika legdélebbi részén Patagónia szigetvilágában, a Horn- fok megkerülésével zárult a következő szakasz. A hajó speciális felkészítését követően túra az Antarktiszra, ismét a Horn fok, majd pihenő Ushuaia-ban, Argentína legdélebbi városában. A tervek szerint a hajó innen a Chilei fjordok, a Beagli csatorna, a Magellán szoros mentén Puerto Montt érintésével Valparaisoba indul. A tulajdonos és vendégei valamint a chartervendégek Ushuaiából hazarepültek. A kaptány Philippe Delamare, fiam Kárpáti Balázs az első tiszt és barátnője Csibi, valamint a szakácsnő Júlia maradtak a hajón. Két ember nem elegendő ezt a hajót biztonsággal elvinni 3000 km-es úton a szigetek és a fjordok között. A tulajdonos hozzájárulásával a kapitány egy gyermekkori jó barátját, az óceánátkelési tapasztalatokkal rendelkező Vincent-ot és a tulajdonossal közös barátját az orvos- gyógyszerész házaspárt Titit és feleségét Fabit szervezte a legénység tagjaként a hajóra. Ők egy katamaránnal kerülték meg a földet, és az általuk legszebbnek talált helyen, Új Kaledóniában telepedtek le 2 gyermekükkel. Hogy párosan legyen a legénység, Balázs fiam felvetette a többiekhez képest szerény, némi fertő-tavi és adriai hajózási tapasztalattal és tengeri hajóvezetői jogosítvánnyal rendelkező apjának, a Dokinak az aktív közreműködését a fenti hajóúton. Mindösszesen két nap alatt kellett döntést hoznom, helyettest keresni a háziorvosi praxisba, na és repülőjegyet foglalni az oda- vissza útra. A meghívás a hajón teljesített szolgálatra szólt teljes ellátással, csak a repülőjegyet kellett fizetnem. Tudtam, hogy nagy kihívás, és cseppet sem veszélytelen kaland, de miután nekem csak 70 évenként van ilyen lehetőségem, hogy ezen a „csodahajón” Balázs fiammal együtt hajózhatok egy hónapon keresztül, döntöttem. Megyek.

Huszonhat órás repülőút után érkeztem meg Ushuaiába. Fantasztikus érzés volt Balázst megölelni a reptéren. Augusztus végén szállt hajóra, azóta rengeteget izgultunk miatta, nap mint nap néztük a műholdas nyomkövetőt, csak ritkán tudtunk beszélni. És most én is ott vagyok. Akkor úgy éreztem, hogy csak ezért az ölelésért is érdemes volt útra kelni.

Két nap múlva elindultunk Ushuaiából. A kikötőből révkalauz vezetett ki minket. Előírás, 50 tonna súly felett ez kötelező. Este értünk Puerto Williams- be. Horgonyt vetettünk az öbölben. Ez már Chile. Egy haditengerészeti bázis, és egyben a Föld legdélebbi lakott települése. Innen indulnak a hajók az Antarktiszra. Itt kapunk vízumot ill. belépési engedélyt. Február másodika, vasárnap. A dingivel (motoros gumicsónak) szálltunk partra. A munkaszüneti nap ellenére fél óra múlva kinyitották a hivatalt. Kitöltöttük a formulákat. Chilében, a világ végén már február 2-án írásos nyilatkozatot kellett tennünk arról, hogy két hete nem jártunk Kínában, nem találkoztunk Kínában járt személlyel. Másnap indultunk el. Akkor még nem tudtam, hogy két héten át nem fogunk találkozni senkivel, nem látunk egy épületet, egy hajót sem. Csak az érintetlen természet, fókák, pingvinek, bálnák, delfinek kísérnek.

Patagóniában rövid a nyár. December és január. Február már ősznek számít, ennek megfelelően hűvös, csapadékos, és rendkívül szeles. Áprilistól novemberig mindent hó borít. A szigetvilágban szárazföldi emlősállatok nem tudnának megélni. 2-3 napon keresztül éjjel nappal megy a hajó, majd lehorgonyzunk egy-egy védett öbölben, vagy fjordban pihenőként. Rengeteg a zátony, veszélyesek a parti sziklák. Horgonyzóhelyet keresve két ember előremegy a dingivel, kézi mélységmérővel pásztázzák a tengerfeneket. Ha minden ok, akkor eresztjük le a horgonyt, ami önmagában nem biztonságos. Több, kb. 100 m-es vastag kötelet húzunk ki a partra, egy-egy vastag fához, vagy sziklához kötjük, így a változó irányú élénk szél nem tudja a hajót elfordítani. A dingivel ki tudunk menni a partra. Nagy túrákat tehetünk az érintetlen természetben. Itt minden nedves. A kőzet gránit. Nem szívja be a vizet. A hegytetőkön a lapos helyeken megáll a víz, úszó lápok képződnek és tengerszemek. Ezeket a hegyekről lefolyó víz táplálja. Mindenütt patakok, vízesések. A túrát nem lehet száraz lábbal megúszni. Fák csak a szélvédett oldalakon nőnek. Dús az aljnövényzet. Érintetlen őserdő. A fennsíkokon csak mohák, zuzmók, meg apró cserjék. Az öblök vize kristálytiszta. Sehol egy nylonzacskó vagy pet palack.

A Beagle csatornában hajóztunk. Egyszerre csak a mélykék enger vize hirtelen világos zöldre változott. A fjordból érkezik a gleccser vize. Édesvíz. A sós víz felett rétegződik, mivel a fajsúlya könnyebb. egy-egy jégtábla is megjelenik a vízben úszva. Befordulunk a fjordba. Egy ember a hajóorrban rádión jelzi a jégtáblákat. Óvatosan, jobbra- balra kerülgetjük. Megállunk a hajóval. Itt horgonyozni veszélyes lenne. Nagy az áramlat, nekünk sodorhat egy jégtáblát. Néhányan a dingivel egészen a gleccserig megyünk. Óvatosnak kell lenni, mert ha borjadzik és túl közel vagyunk, bajunk eshet. Megpróbálunk egy jégtáblát beemelni a dingibe. Nem sikerül. Nem jégtábla, hanem jéghegy. Több mázsa a súlya. Keresünk egy kisebbet. Ezt sikerül beemelni. Felhúzzuk a hajó fedélzetére. Egy nagyobb darabot megolvasztunk, a vizet pet palackba zárjuk. Hazahoztam, most a mélyhűtőben várja az alkalmat, hogy jégkockaként a szép emlékeket felidézve koccinthassunk Balázsék hazaérkezésekor.

A hajón katonás időbeosztás „Watch” (őrség) működik. A horgonyőrség éjszaka egy-egy óra fejenként. Ha az erős szél miatt megcsúszik a horgony, vagy valamelyik kötél nem jól tart, a GPS alapú horgonyfigyelő rendszer riaszt. Menetben két órás az őrség. Az én társam Vincent. Nappal, jó látási viszonyok között könnyebb, de éjszaka erős szélben, szakadó esőben alig látni, ilyenkor segítség a radar. Mindig megkönnyebbülés, ha jön a váltás. Egyik éjjel Balázs volt őrségben Csibivel. Bejött a kabinomba, felébresztett. Hívott, menjek fel a fedélzetre. Felmegyek, kérdem mi a baj? Semmi – mondja, csak nézzek fel az égre. S láttam csodát! Millió csillag ragyogott az égen. Megtaláltam az Orion csillagképet, fejjel lefelé fordulva. Nemhiába, ez a déli félteke. A Nap itt is keleten kel és nyugaton nyugszik, de északon delel. Az én éjszakai őrségem Vincent-val hajnali 4-6-ig tartott.

A Magellán szorosban hajóztunk a sötétben. Hátra pillantva a horizonton egy vörös fénycsík jelent meg, majd rövid idő múlva az egész égbolt bíborvörösre változott. Hasadt a hajnal. A hajó farvizén megtört a bíbor égbolt fénye és néhány pillanatra mintha sarki fény is megjelent volna az égen.

Az egyik öbölben horgonyoztunk. Egyedül maradtam a hajón. Egyszerre csak nagy csobbanást és fújtatást hallok. Odanézek. Egy jól megtermett fóka derékig kiemelkedve a vízből engem néz. El ne menj, várj meg légyszi! Hozom a fényképezőgépet. Megvárt, pajkosan bemutatta valamennyi tudományát, végig szemkontaktusban voltunk több mint negyed órán keresztül. Máskor nem messze a hajótól hirtelen mint egy gejzír, 10-15 m magasra szökő vízpermetet láttam, majd lomhán egy megtermett bálna uszonya emelkedett ki a vízből.

Két hét elteltével találtunk először ember által lakott települést. Puerto Eden-t. A világon legelhagyatottabb helyen fekvő, és a világ legcsapadékosabb települése hajdan volt bálnavadász falu. Ma már csak 170-en lakják. Bálnára már nem vadásznak. Az elöregedő településen tíz őslakos indián leszármazott él. Hetente két alkalommal érkezik egy hajó Puerto Natales-ből. A kikötő mólóján kézbe vehettem egy bálnacsigolyát. Súlya legalább húsz kiló, a harántnyúlványok átmérője egy méter. A meredek, szabdalt partra épült településen fából ácsolt rámpa a járda, gépkocsi nincs, az áramellátást egy diesel agregátor, szélkerekek és napelemek biztosítják. A játszóteret és a focipályát méteres gaz borítja.

A Magdalena csatorna után megláttuk a Neptun sziklát. Méltóságteljesen őrzi a kijáratot a Csendes óceánra. A tegnapi vihar döghullámaival itt találkozunk először. Erős a szél, de jó irányból fúj. Valamennyi vitorlát felhúzzuk. Dől a hajó, de fürgén megiramodik. Hullámra fel, hullámvölgybe le. Pár száz méterre tőlünk egy kisebb vitorlás. gyorsan utolérjük, elhagyjuk, de néha egy-egy hullámvölgyben eltűnik, csak az árboc csúcsa látszik. Ez már a Csendes-óceán. Talán ez a legnehezebb napunk. Az erősen dőlő hajón mindenki egy fix pontot keres. A kapitány mindenkire ráparancsolja a mentőmellényt. Ha valaki vízbe esne, ez önműködően felfújódik, Gps jeladó van rajta, így könnyebb lenne az embert megtalálni. Éjszakai őrségben a biztonsági hevederrel ki kell, hogy kössük magunkat, így a fedélzeten olykor átcsapó hullám nem tud minket elsodorni. Puerto Montt felé közeledve élénkül a hajóforgalom. A szembejövő hatalmas tanker kapitánya rádión bejelentkezik. Ugyan most még tényleg felénk tart, de percek múlva jobbra fordul, és így biztosan nem ütközünk. A biztonság kedvéért mi is kitérünk jobbra tíz fokkal. Nemsokára már csak a farfényét látjuk az éjszakában.

Puerto Montt. Jelentős tengeri kikötő. Nagy a teherhajó forgalma. A nagy óceánjáró luxushajók innen indulnak délnek. Az itteni marinában kötünk ki. Néhány nap pihenő után derül ki, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a hajó csak később tud Valparaisoba indulni. Az út odáig 4-5 nap. Nem érném el a repülőt. El kell hagynom a hajót, busszal megyek Valparaisoba, onnan Santiagoba, majd onnan Madridi átszállással Bécsbe repülök. A visszaút „ csak” 22 órás. A repülőn és a reptereken az emberek maszkot viselnek, feszültség vibrál a levegőben. Szerencsésen hazaérek. Letelt a két hét, nem hoztam koronavírust, csak szép emlékeket. Néha a hajóról álmodok…

A Nomad 4 az eredeti tervek szerint egy újabb charter legénységgel Tahiti felé veszi az irányt, de a közbejött nehézségek miatt az indulásuk időpontja egyelőre bizonytalan. Biztonságos kikötőben horgonyoznak.

fotók: Kárpáti György és facebook

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.