Több mint nyolc napot faragott le a 2008-ban felállított szóló Földkerülő-rekordból Thomas Coville Sodebo Ultim’ nevű trimaránjával. A francia hajós 24 csomós átlagsebességgel tette meg az utat.
Szöveg: SIMON ISTVÁN; Kép: DPPI
Mi sem bizonyítja meggyőzőbben a többtestű hajók fölényét az egytestűekkel szemben, mint hogy a Vendée Globe mezőnye még nagyban úton volt, amikor karácsony másnapján (egyébként pedig a Sydney-Hobart verseny rajtjával majdnem egy időben) ért célba Thomas Coville a Sodebo nevű trimarán fedélzetén. A francia hajós 49 nap 3 óra 7 perc alatt vitorlázta körül a Földet. A 28 400 tengeri mérföld hosszú utat 24,1 csomós, vagyis 44 km/h átlagsebességgel tette meg, ami azt jelenti, hogy sokszor ennek a duplájával is repesztett. Ezzel Coville majdnem nyolc és fél napot faragott le a Francis Joyon által 2008-ban felállított rekord idejéből. Coville célba érésekor viszont már úton volt Joyon is az IDEC nevű trimaránnal, hogy csapatával új rekordot állítson fel.
Bár a Coville által elért eredmény így is egészen elképesztő, de tegyük gyorsan hozzá: még legalább fél nappal jobb lehetett volna, ha az út utolsó szakaszán nem szalad áthatolhatatlan ködbe, ami jelentős időveszteséget okozott.
Hárman a klubban
Coville mindössze a harmadik hajós, aki egyedül, külső segítség és kikötés nélkül hajózta körül a Földet többtestű hajóval. Az első Ellen McArthur volt, akinek idejét Francois Joyon döntötte meg 2008-ban 57 nap, 13 óra és 34 perces eredménnyel. Ezt a rekordot adta át a felejtésnek Coville mostani útjával.
A negyvennyolc éves hajós immár hatodszor vágott neki tavaly november 6-án a rekordkísérletnek a 31 méter hosszú és 21 méter széles trimaránnal.
„Jelentős alváshiánnyal küszködök, bőven van mit bepótolnom” – mondta Coville a célba érés után. A francia hajós annyira megszokta azonban környezetét, hogy a befutó után még egy éjszakát a Sodebo Ultim’ fedélzetén töltött – immár a számára távoli segítséget biztosító csapatának tagjaival ünnepelve.
Tengeri pokol a fedélzeten
„Nagyon büszke vagyok arra az útra, amit megtettem. Elbuktam, de felálltam – és ez tett mentálisan olyan erőssé, hogy képes voltam elérni ezt az eredményt. A tapasztalat mindig a hibákból jön – ezért ma különösen értékelem azokat is. Büszke vagyok erre” – mondta a magányos hajós.
Az utazás minden volt, csak nem kirándulás. „Annak ellenére, hogy egyedül kellett végrehajtanom minden manővert, nem maradtam el sokkal a teljes legénységgel felállított eredményektől. Néha vérző ínnyel cipeltem a 150 kilós, elázott vitorlákat, araszról-araszra másztam a trambulin rezgő hálóján a sötét éjszakában. Gyakran a fedélzeten éjszakáztam, a kokpitban fagyoskodva, szenderegve, készen arra, hogy ugorjak, ha a hajó túl magasra emelkedik. Annál a sebességnél, amit manapság képesek vagyunk elérni, mindig kiélezett idegekkel kell figyelnünk.”
Nem lehet felkészülni
A francia hajós saját bevallása szerint hiába igyekezett felkészülni az útra. „Egyszerűen nem lehet hozzászokni ahhoz, hogy az ember 50 napot tölt magányos száguldással a tengeren, kialvatlanul és kifáradtan. A célba érés vágya lassan erősödik az emberben, egy idő után már csak ez mozgatta a karjaimat és minden mozdulatomat. Az utolsó órákra már pattanásig feszültek az idegeim” – fogalmazott Thomas Coville a célba érkezése után adott első nyilatkozatában.
És hogy vajon meddig marad az új rekord? Nos, erre senki se merne nagyobb összegben fogadni, hiszen húsz évvel ezelőtt még a 2008-ban felállított 57 napos eredmény is elérhetetlennek tűnt volna egy vitorlással. Bár a rekordkísérletek végeredményét nagyban befolyásolja az időjárás (és Coville-nek kétség kívül eléggé kezére játszottak a szélviszonyok), de a technika egyre gyorsuló fejlődési ütemét látva aligha kell újabb kilenc évet várni egy újabb szóló Földkerülő-rekord felállításáig.
Az út számokban:
28 400 tengeri mérföld távolságot tett meg Coville 24,1 csomós, vagyis 44 km/h átlaggal 49 nap, 3 óra 7 perces idejével a 31 méter hosszú és 21 méter széles, 3 testű 680 négyzetméternyi vitorlával felszerelt Sobedo Ultim’ trimaránnal.
