Nem sokan tippelték volna meg egy évvel ezelőtt, hogy az olasz gárda harcolja ki magának a lehetőséget, hogy ringbe szálljon a címvédő kiwik ellen a 36. Amerika Kuapáért folytatott versengésben. Márpedig a február 21-én magyar idő szerint kora reggel véget ért utolsó elő-kvalifikációs sorozat, a britek és az olaszok részvételével lezajlott Prada Cup végeredménye alapján bizony ez a helyzet.

A koronavírus-járvánnyal összefüggésben életbe léptetett új-zélandi lezárások miatt egy hétnyi halasztás közbeiktatásával, a folytatásban már nézők nélkül megrendezett utolsó összecsapás-sorozaton az olaszok meggyőző fölénnyel vitorláztak: a továbbjutáshoz szükséges 7 győzelmet úgy szedték össze, hogy csak egyetlen alkalommal kaptak ki a britektől. Így a Luna Rossa Prada Pirelli küzdhet meg a címvédő Emirates Team New Zealand csapattal a március 6-tól (vagy 13-tól, annak függvényében, hogy lesz-e újabb halasztás a helyi lezárások miatt) induló döntősorozaton.
A mostani a második alkalom a verseny 170 éves története során, hogy olasz gárda vitorlázhat a vitorlás versenyzés legrangosabb díjáért – az előző döntős szereplésre éppen 20 évvel ezelőtt került sor. (Érdekes adat, hogy az olaszok eddig összesen hatszor indultak az Amerika Kupa sorozaton, abból kétszer a döntőig jutottak, vagyis minden harmadik nekifutásuk elég jó volt egy-egy szép eredményhez.)

A most hétvégén megrendezett folytatást az olaszok várták jobb helyzetből, hiszen a megszakítás előtti négy meccset ők nyerték, így négy már megvolt a szükséges hét győzelemből. A szombati folytatás első versenyét (egy megugrás miatt megismételt rajt után) az angol csapat nyerte, ami talán némi reményt ébreszthetett az INEOS Team UK tagjaiban – de hamar kiderült, hogy ez volt az utolsó „hurrájuk”, mivel a következő három futamon nem tudtak mit kezdeni a hibátlanul vitorlázó olaszokkal.

„Keveset hibáztunk, végig higgadtak maradtunk, és a hajó is tette a dolgát” – foglalta össze a siker titkát Jimmy Spithill. „Egész jó kis nap volt az irodában” – tette hozzá a Luna Rossa társ-vezetője (aki egyébként amerikai színekben maga is kupagyőztes).

„Fantastico! Nagyszerű nap a Prada Pirelli csapat számára és nagyszerű nap Olaszországnak is! Bent vagyunk a döntőben, jó kis harcot vívhatunk az Amerika Kupáért” – lelkendezett Francsco Bruni, az olasz gárda másik vezetője.

A britek roppant sportszerűen viselték a vereséget. „Gratulálunk a Luna Rossa csapatnak és gratulálunk Olaszországnak” – nyilatkozta Ben Ainslie, az INEOS Team UK vezetője. „Le a kalappal előttük! Nyilvánvalóan csalódottak vagyunk amiért nem jutottunk tovább, de hazamegyünk és újra leülünk a rajzaink elé, hogy kiderítsük, mit tudnunk tenni.”

A britek csalódottsága érthető, hiszen Ben Ainslie gárdája az elsők között építette meg az új szabályoknak megfelelő, repülő egytestű AC75-ös hajót. Az azonban már a sorozat korábbi szakaszán világossá vált, hogy a repülő egytestűjük nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hajót éppen olasz segítséggel javították fel egy kicsit a középdöntős szakaszra, méghozzá meglepően jó eredménnyel, hiszen az olaszokkal és az amerikaiakkal folytatott Round Robin nevű versenykörben még ők zártak az élen 6 győzelemmel, miközben a Luna Rossa háromszor nyert, a kieső amerikaiak pedig egyszer sem.

Nagy-Britannia eddig mind a 170 Amerika Kupa-viadalon részt vett, de a szigetország hajósainak nem sikerült visszanyerniük a kupát amióta 1851-ben elvesztették a címvédésért folytatott küzdelmet.

A nagy kérdés immár az: vajon a viszonylag rövid közös múltra visszatekintő olasz csapatnak sikerülhet-e elvernie a mostani hajóformulát előíró és az előző kupameccsen brillírozó új-zélandiakat. De az eddigi események tükrében már ez sem tűnik elképzelhetetlennek…