Ez a cikk felveti a kérdést: vajon azért fordulunk az AI-hoz ebben a kérdésben, mert a vízügyi és turisztikai szakemberek lassan reagálnak a történésekre, így kevés a pontos és hiteles információnk a Balaton állapotáról – vagy csupán “játszunk” a technológiával, miközben elbizonytalanodunk a valóság megértésében?
Éskovács Péter turisztikai és PR-tanácsadó szerint a helyzet nemcsak természeti, hanem kommunikációs válság is, ezért is kérdezgetik sokan az AI-t erről a témáról. De talán érdemes volna a hajósokat is megkérdezni a balatoni viszonyokról. A balatoni vitorlázók jól ismerik a tó minden rezdülését – ők látják először, ha a vízszint valóban aggasztóan alacsony. Tapasztalataik fontos visszajelzést adhatnak a kutatóknak és a döntéshozóknak. Ezt a tudást be kellene emelni a témáról szóló vitákba.
A tanácsadó hangsúlyozza, hogy a megoldás nem a pánik vagy az elhallgatás, hanem az összefogás és a párbeszéd. A balatoni szakemberek, a helyi turisztikai szervezetek és a régió településeinek vezetői, de akár a hajósokat képviselő egyesületeknek is közösen kellene, koordinálni a kommunikációt.
Erre vannak kiváló nemzetközi példák – az olasz Garda-tó és az afrikai Victoria-vízesés – bizonyítják, hogy a válságok kreatív kommunikációval újrapozícionálhatók. Az üzenet világos: a természet változása önmagában nem válság, csak akkor válik azzá, ha nem értjük, nem magyarázzuk, és nem kommunikáljuk megfelelően.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy kiszáradhat-e a Balaton – hanem az is, hogyan beszélünk róla. Ebben “történetmesélésben” a balatoni hajósoknak is nagy szerepük van.
Ahogy Éskovács fogalmaz: nem az algoritmusok mentik meg a tavat, hanem az emberek, akik hajlandók meghallgatni egymást. Az AI eszköz lehet az információgyűjtésben, de a valódi érték abban rejlik, hogy az adatokat érthető, közérthető formában, párbeszédre és összefogásra alapozva közvetítjük a nyilvánosság felé. Ebben a munkában a régió minden szereplőjének, így például a vitorlázóknak is feladatuk van.
