Szöveg: Simon István Képek: Török Brigi/BrigiPix
Ápolni a hagyományokat, mégis haladni a korral és a Balaton egyik legjobb vitorlásversenyét megrendezni – ez volt a Horváth Péter vezette szervezőcsapat célja, amikor 2018-ban átvették a Mihálkovics Emlékverseny rendezését. A tavalyi viadal sikere nyomán, amikor a résztvevők egybehangzóan dicsérték a szervezés és a lebonyolítás színvonalát, a 2019-es verseny nem adhatta alább a színvonalat. Nem is adta.
Foghíjas katamarán-mezőny
A legnépesebb mezőnyt a kisebb hajók alkották, de a nagyobbaknál sem lehetett panasz a felhozatalra: a Nautic 370-esek tíz, a Nautic 330-asok nyolc, a Bavaria 32-es osztály pedig hat hajóval képviseltette magát. A ranglistaversenyes hajóosztályok indulói számára külön motivációt jelentett, hogy – a hazai versenyek közül elsőként – értékes, kézzel festett Zsolnay porcelánkupákért versenghettek. Egyedül a katamarános mezőny okozott kisebb csalódást, mivel végül csupán négy többtestű állt rajtvonalhoz. Ennek oka általában az volt, hogy változás volt a legénységben, vagy nem állt össze a csapat a szezon első komoly megmérettetésére. Olyan egység is akadt (a Black Jack), amely a kormányos, Roland Gäbler külföldi elfoglaltsága miatt nem tudtak indulni. Végül négy katamarán, az RSM2, az MKB Extreme Sailing Team, a Thunderbird és a Racing Django alkotta a csúcstechnikás mezőnyt. Május utolsó hétvégéjére végre a várva várt tavasz (kora-nyár?) is megérkezett: 23˚C-ban és kellemes, 3-4 csomós szélben rajtolt el a Balaton második legrégebbi vitorlás versenye. A nyitónapon Balatonföldvárról indulva Balatonszemes és Révfülöp érintésével tért vissza a mezőny a földvári BAHART kikötőbe, majd vasárnap a balatonföldvári start után Balatonakali érintésével kanyarodtak délnek, Balatonszemes felé, onnan vissza Földvárra. A résztvevők szerint „képeskönyvbe illő” vitorlázóidő volt, bár sokak dolgát megnehezítette, hogy a 2-3 csomós gyenge szellőtől a 6-7 csomós közepes erejű, olykor forgolódós, pöffös szelekig mindenfélével találkoztak. A katamaránok küzdelméből az első napon a Vándor Róbert vezette RSM2 került ki győztesen, őket egy D35-ös, a Racing Django követte, Kaltenecker Károly és Petrányi Zoltán irányításával. Kaiser Kristóf erősen kezdett az MKB Extreme Sailing AC45-ösével, ám végül be kellett érnie a 3. hellyel. Látványosan versenyzett a Király Zsolt vezette Raffica libera is. Érdekesség, hogy a csapat kérte a szervezőktől, hogy ne sorolják be őket a Yardstick kategóriába, mert nem szerették volna ezzel rontani az eleve ott indulók esélyeit.
Török László (Raffica): „Nem sokkal az után, hogy megkerültük Révfülöpnél a bóját, az első shothúzásnál elpattant az egyik tartókötél csigája, és centikkel süvített el az egyik csapattársunk lábszára mellett! Egyrészt hatalmas szerencse, hogy nem találta el a sípcsontját, könnyen eltörhetett volna. Másrészt ez mutatja a csapat összeszokottságát: annak ellenére, hogy van két új tagunk, és hogy az elengedett csiga miatt a hajó orra erősen lebólintott, mindenki végezte tovább a dolgát. Az idei Mihálkovics Kupa kiváló felkészülési- és összeszoktató verseny volt.”
