A német származású, de húsz éve Új-Kaledónián, Noumé városában élő Martin Fischer nagy név a hajótervezők között. A Prada Pirelli csapat egyik vezetőjeként főszerepet játszott a nemrég zárult 36. America’s Cup versenyen. Martin jelenleg kiszállt az olasz csapatból. Nyitott, barátságos ember, akinek van némi képe a magyar vitorlázásról. Épült már általa tervezett különleges hajó nálunk és jó barátja Roland Gaebler, aki már szinte a Balatonon él, amióta Kékszalag-mániás lett. Ismerem is személyesen, így hát ideális partner egy kis beszélgetésre, hogy az America’s Cup kulisszái mögé tekintsünk.

• Egyelőre csak játék a gondolattal, de ha valaha is megindulna egy magyar America’s Cup csapat szervezése, az első és legfontosabb kérdés, hogy mibe kerül egy ilyen kampány?
• Tipikusan a legutóbbi kupaküzdelmekhez a Prada Pirelli csapat költségvetése körülbelül 30-40 millió euró között mozgott évente. Vagyis három és fél évet tekintve nagyjából 100 millió euróról beszélünk.
• A tervezőcsapat egyik vezetőjeként volt rálátása az egész csapatra. Mennyi emberrel dolgozott? Egyáltalán, hogy épült fel létszámát tekintve a Prada Pirelli csapat?
• A tervezőcsoport egyik vezetője voltam a fejlesztési koncepciók kidolgozásában, illetve a kutatás-fejlesztés szervezésében és irányításában. Maga a tervezőcsapat létszáma 30-35 fő között mozgott. Ehhez kapcsolódott egy hasonló nagyságú parti segítő csapat, plusz 20 vitorlázó és az adminisztrációs személyzet. Vagyis összesen egy száz-száztíz fős szervezetről beszélünk. Más csaptok ennél kicsit nagyobbak voltak. Például úgy tudom: az American Magic és az INEOS Team UK csapatai körülbelül 140 fősek voltak. De – különösen az amerikaiak esetében – ebbe a társaságba tartoztak a hajóépítők is, mert ezt a munkát is saját műhelyben végezték. Mi viszont a hajót a Persico műhellyel építtettük. Nyilván a Luna Rossa csapat létszámába nem kalkulálom a külsősöket. Vagyis, ha azt mondom, hogy száz-száztíz fő, akkor ez azokat tartalmazza csak, akik kifejezetten csak a csapatnak, annak kötelékébe tartozva dolgoztak.
• Amikor a verseny során decembertől egészen magáig az America’s Cupig láthattuk a változásokat a csapatok teljesítményében, abban mennyire érvényesült a vitorlázók munkájának, az összehangoltságuk javulása és mennyire kívülről nem látható tényezők, például a szoftver fejlesztések?
• A mi kétkormányos rendszerünket nagyon korán kifejlesztettük. Mi már közel két évvel a versenyek előtt eldöntöttük, hogy ebbe az irányba haladunk. Ezért nem tudtak a többiek erre váltani, amikor ennek a rendszernek az előnyei megmutatkoztak (a Prada Cup döntőben – a szerk.).
• Igen, az látható volt az America’s Cup előtti edzésekről megjelent videókon, hogy az új-zélandiak is megpróbálkoztak ezzel a csapatrenddel a hajóban.
• Úgy van. De letettek róla, mert nem lehet néhány nap vagy hét alatt úgy átalakítani a versenyzők feladatköreit és mozgását, hogy azt megbízhatóan, lehetőleg hibátlanul végezzék ilyen kevés gyakorlás után is. Ez nekünk sem ment mindig zökkenőmentesen. A kommunikációs nehézségek komol hibalehetőségeket jelentettek a két kormányos együttműködésében. A rendszer hatékonysága akkor javult fel, amikor Philippe Presti csapatvezető úgy döntött, hogy bevonjuk a kommunikációs körbe a nagyvitorlát kezelő Pietro Sibellót. Ő volt az egyetlen, aki a Luna Rossán a csapásváltó manőverek során az egyik oldalról átment a másikra. A fordulások és halzolások végrehajtásakor egy pillanatra megállhatott középen (a grósz hátsó éle mögött), ahonnan mindent jól látott. Az ő bevonása a kommunikációba okozta azt a látványos előre lépést, ami a Prada Cup döntőjében megmutatkozott.
• A Luna Rossa tervezőcsapatban dolgozók, tudósok, mérnökök, gondolom elsősorban nem vitorlázók voltak.
• Természetesen nem vitorlázók. Sokat beszélgettünk a vitorlázókkal, hiszen ők adták az inputokat, de maguk a fejlesztők természetesen alapvetően nem értettek a vitorlázáshoz.
• Mi a véleménye az AI, a mesterséges intelligencia szerepéről a tervezésben és a hajózásban?
• Természetesen ennek van már hatása az America’s Cupra. Most még nem játszott nagy szerepet az AI, de ez egyre inkább növekedni fog a jövőben. Szerintem a mesterséges intelligenciát, mint optimalizálási algoritmust kell tekintenünk, mert ezen a téren rengeteg segítséget nyújt. Mi is használtuk a kifinomult teljesítmény optimalizáláshoz. Segít kitalálni és megtanulni, hogy miként kell egy ilyen különleges hajóval vitorlázni. Ez a szerepe a jövőben egyre fontosabb lesz.
• Nem veszi ez ki a játékból végül az embert magát? Ugyebár azt látni a vitorlázásban, például a Vendée Globe-on a földkerülő szólóvitorlázóknál, hogy a mesterséges intelligenciával dolgozó, tanulni képes autopilotok (automata kormányok) már pontosabban vezetik a hajót, mint az emberek, mint a legjobb versenyzők.
• Az biztos, hogy az autopilot ma már jobban tudja vezetni a hajót, mint bármely emberi lény. De tiltott az alkalmazása az America’s Cup hajókon. Ez a szabály a következő versenyekre is érvényes. A mesterséges intelligenciát szimulátorokban használjuk, amelyek megtanítják a versenyzőket arra, hogy a hajójukat a lehető leghatékonyabban vezessék, kezeljék. Meg tudjuk adni azokat az optimális teljesítményadatokat, amelyek az adott hajóval az adott körülmények között elérhetők.
• Úgy tűnik a versenybe szeretnének bevonni új csapatokat, új nemzeteket. Érdemes egy kezdőnek megvenni elsőként egy használt hajót?
• Úgy vélem az nagyon fontos, hogy a vitorlázók mielőbb elkezdjenek gyakorolni, megtanulni ezt a különleges hajót.
• A csaptok mind használtak a felkészülésük során kisebb méretű, de hasonló felépítésű foilereket.
• Ez helyes módszernek bizonyult. Az amerikaiak csinálták a legjobban, mert az ő kisebb hajójuk meglehetősen nagy volt. Negyven lábas, ami lehetővé tette nekik, hogy már ugyanazt a rendszert építsék bele, mint amilyen aztán már az AC75-ösükbe került. A britek és Luna Rossa edzőhajói túl kicsik voltak. A britek ennek ellenére jó munkát végeztek a kis hajójukkal, mert nagyon korán elkezdték használni és sokat tanultak belőle. Igazság szerint ezzel szemben a mi kisebb hajónk csak elvesztegetett idő és kidobott pénz volt. Mi későn építettük és egyáltalán semmi hasznosat nem tanultunk belőle.
• Gondolom egy új csapatnak alapvetően fontos, hogy külföldről szerződtessenek néhány America’s Cup vitorlázásban és csapatépítésben tapasztalt profit a különböző zsákutcák elkerülésére…

• „Tapasztalat hiányában lehetetlen egyetlen kupaciklus alatt bárhova eljutni. Tapasztalt szakemberek segítségével egy újonc csapat is hamar „benne lehet a játékban”. Nélkülük, pusztán saját tudásra és erőforrásokra támaszkodva, sajnos azt kell mondjam, hogy reménytelen a próbálkozás.”

• Mindenki azt hiszi, hogy egy America’s Cup csapatnál rengeteg új fejlesztés történik. Ez nem igaz! Igyekszel a fejlesztéseket olyan minimálisra csökkenteni, amennyire csak lehetséges. Mert egyszerűen nincs rá idő! Megpróbálsz már a kereskedelemben is elérhető termékeket, anyagokat használni, olyan programokat, szoftvereket, amelyeket korábbi kupák idején fejlesztettek. Az alapvető rendszerekben csak ha muszáj, kizárólag akkor kezdesz új fejlesztésbe. Minden eszköznek, minden forrásnak, amit felhasználsz működőképesnek kell lennie! Különben kifutsz az időből. Az idő nem megvásárolható.
• Magyarország nem tengeri ország. Nyilván a határainkon túl kellene kialakítani egy bázist. Lehetséges lenne valamiféle együttműködés például az olasz csapattal?
• Nem tudom mi lesz az új protokollban. Senki sem tudja, még nincs leírva, de az eddigi szabályok szerint az adatok megosztása tilos. Ugyanez a helyzet bármilyen közös edzéssel. Mégis persze, hogy sokat segít, ha egy másik csapattal azonos helyen van a bázisod. Mert minden tiltás mellett, így folyamatosan látod, hogy ők mit csinálnak – és ez segít.
• Most épp új helyet keres?
• Tárgyalásban vagyok csapatokkal, és optimista a jövőmet illetően.

Szöveg: Ruják István, Kép: AC Media

A cikk a Vitorlázás Magazin 2021/3-as számában, az America’s Cup-on való esetleges magyar részvételt vizsgáló összeállítás részeként jelent meg.