Hullámszörnyek – A rejtélyes óriási vízhegyek nyomában

Ki ne hallott volna már beszámolókat „hegynyi magasságú” hullámokról tengert járt hajóstársaktól? De vajon tényleg léteznek ilyenek? Egyáltalán: mekkorák is a legnagyobb hullámok? Tudományos válasz a legendákra.

Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: VOR, Vitorlázás Magazin archív

A hegynyi magas, nem csak hajókat, de néha (állítólag) szigeteket is maguk alá gyűrő óriáshullámok legendája egyidős a hajózás történetével. Létezésüket mégsem lehetett tényként elfogadni, hiszen a róluk szóló beszámolókat túl könnyű volt egyszerűen túlzásnak tekinteni. Szemtanúkból pedig nem sok akadt – hiszen nem sokan élték túl a hihetetlen természeti jelenséggel való találkozást… Mára nemcsak azt sikerült bizonyítani, a tíz emelet magas hullámok igenis léteznek, hanem arra is fény derült, hogy sokkal gyakoribbak, mint azt valaha is gondoltuk.

„Mára nemcsak azt sikerült bizonyítani, a tíz emelet magas hullámok igenis léteznek, hanem arra is fény derült, hogy sokkal gyakoribbak, mint azt valaha is gondoltuk”

Legendák nyomában

„A hullámok hatalmasak voltak, elérték a 10-12 métert. 40-50 csomós szél volt, és akkor megláttam: először azt hittem, egy sziklafal magasodik előttünk. Aztán ahogy jött közelebb, rémülten vettük észre, hogy ez bizony egy hullám. Legalább 25 méter magas volt, és ahogy elkapott, azonnal borultunk. Hogy hogyan éltük túl a borulást mindössze egy törött karral és egy kiugrott vállal, nem tudom.”

„…kettő jött felénk, már az első is sokkal nagyobb volt, mint a többi hullám. A második, ha nem volt 28-30 méter magas, akkor egy sem. Számomra is érthetetlen módon túléltük, de hogy mi okból kerül a 8-10 méteres hullámok közé kettő darab harmincas – nos, ez legalább ilyen érthetetlen számomra.”

Ilyen és hasonló beszámolókat hallhat-olvashat az ember azoktól, akik már túléltek a nyílt tengeren egy óriáshullámmal való találkozást, de sokan még ma sem hiszik el, hogy bizony léteznek 30 méter magasságot is meghaladó vízfalak. (Magazinunkban is beszámoltunk már a jelenségről 2004-ben.)

A szökőár más tészta

A szökőárhullámok létezéséről a modern médiának köszönhetően a 2004-es délkelet-ázsiai szökőár óta mindenki tud, hiszen rengeteg kép és videó jelent meg róla a médiában. A szökőárhullámok azonban, amelyeket víz alatti föld- vagy tengerrengés okoz, bár szinte felfoghatatlan (akár 6-800 km/h-val) sebességgel haladnak, és partot érve elképesztő pusztítást vihetnek véghez, a nyílt tengeren a kisebb-nagyobb hajók számára észrevétlenek maradnak, és nem okoznak bajt. Az időjárás által gerjesztett óriáshullámok ezzel szemben a nyílt óceánok szörny-szülöttei, elég nagyok ahhoz, hogy több ezer tonnás hajókat nyeljenek el nyom nélkül. Évszázadokon keresztül oly kevesen élték túl a velük való találkozást, hogy létezésüket homály fedte.

Napjainkra azonban a helyzet megváltozott, és nem csak a folyamatosan fejlődő mérési technikáknak, hanem vitathatatlan „élménybeszámolóknak” és sikeres fényképeknek köszönhetően. A kilencvenes évek közepétől ugyanis egyre több bizonyítottnak tekinthető beszámoló, illetve videó és fénykép készült a 30 méteres hullámszörnyekről – többnyire luxushajók legénységétől. (Lásd keretes írásunkat!)

Az első bizonyított észlelések

1995-ben az óceánjáró luxusliner, a Queen Elizabeth II kapitánya arról számolt be, hogy egy 29 méter magas hullám közeledett a hajó felé „mint Dover fehér sziklafala”, és egyszerűen betörte a 30 méterre a vízfelszín felett lévő hídablakokat – ezt a történetet már nehéz egy legyintéssel elintézni. Ráadásul néhány évvel később két másik luxushajó is átélt egy hasonló hullámcsapást. 2001 februárjában az Atlanti-óceánon gyors egymásutánban, egymástól kevesebb mint ezer kilométerre a Bremen és a Caledo-nian Star luxus-utasszállítók jártak szerencsétlenül, az óriáshullámok a vízvonal felett harminc méterre magasodó parancsnoki hidak ablakait is beverték. A Bremen kis híján elsüllyedt az incidens után, hajtóműve és elektromos hálózata hosszú órákra felmondta a szolgálatot, a hajó a hullámokkal párhuzamosan sodródott.

Évente 100 hajó

Az óriáshullámokkal találkozó utasszállítóknak hihetetlen szerencséjük volt, hogy nem vesztek oda több ezer utasukkal és legénységükkel együtt. A becslések szerint az elmúlt 20 évben 200 szupertanker és 200 méteresnél hosszabb konténerszállító hajó veszett oda rossz időjárási körülmények miatt. Egy másik statisztika szerint évente 700 ember és 100 nagyobb hajó végzi be sorsát a tengeren. Nem kizárt, hogy a legtöbb magyarázat nélküli nyílt tengeri tragédia mögött az óriáshullámok állnak.

A hullámok magasságának mérése nem egyszerű feladat, különösen nem egy vitorlás vagy akár egy nagyobb kereskedelmi hajó fedélzetéről. A 30 méteres magasságban egyértelműen a víztől betörő ablakok tényén kívül azért szól más bizonyíték is az óriáshullámok valóban óriás volta mellett. Egyre nagyobb számban helyeznek el az óceánokon jelzőbójákat, amelyek képesek mérni a hullámok magasságát. A nagy hajók egyre pontosabb radarjai és lézeres mérőműszerei is segítenek. Még nagyobb szolgálatot tesznek az óriáshullámok mérésében a gáz- vagy olajfúrótornyok, hiszen ezek fix pozíción dolgoznak, és nem tudják kikerülni a viharokat. 1995 szilveszterének estéjén például egy északi-tengeri olajfúrótornyot egy lézeres mérőműszerrel 26 méteresre saccolt hullám talált el, miközben a tomboló viharban a legnagyobb hullámok sem voltak nagyobbak 12 méteresnél.

Tudta? 1995 szilveszterének estéjén egy északi-tengeri olajfúrótornyot egy lézeres mérőműszerrel 26 méteresre saccolt hullám talált el, miközben a tomboló viharban a legnagyobb hullámok sem voltak nagyobbak 12 méteresné

Űrbeli őrszemek

Annak érdekében, hogy nagyobb területekről is többet tudjunk az óriáshullámok tekintetében, a műholdas technikát is igénybe kell venni. Az Európai Űrügynökség (ESA) néhány évvel ezelőtt pontosan az elveszett hajók és tengerészek magas száma miatt vette fel tudományos programjai közé a monstre hullámok kutatását. Az ESA műholdak speciális SAR (Synthetic Aperture Radar) radarja képes meglehetősen pontos képeket készíteni az óceánok felszínéről. Mivel a rendszer felbontóképessége 10 méter, a SAR elég pontos ahhoz, hogy az extrém nagy hullámokat azonosítani lehessen vele.

Egy másik, az óriáshullámokkal foglalkozó kutatás, az EU által életre hívott MaxWave projekt három célkitűzés megvalósítására jött létre. Először is, bizonyítani kell, hogy léteznek ilyen hullámok. Másodszor, ha az első kérdésre igen a válasz, az ilyen hullámok elleni védekezést be kell építeni a nagy hajók és a fúrótornyok tervezési folyamatába, harmadszor pedig törekedni kell a nagy hullámok keletkezését megjósolni tudó időjárás-jelentésekre. Az első célkitűzés már 2001-ben teljesült, amikor is egy mindössze 3 hetes mérési periódus alatt több mint 10, egyenként 25 méteresnél nagyobb hullámot azonosítottak az óceánokon.

Az óriáshullámok tehát ma már nem a legendák közé sorolhatók, létezésük mérésekkel bizonyított. Ennek ellenére még mindig nem sokat tudunk róluk. Keletkezésük (lásd keretes írásunkat!) és előrejelzésük kérdésköre még mindig a rejtélyek közé tartozik. A tradicionális hullámelmélet szerint – amelyben egyszerűen fogalmazva a hullámok egy lineáris és egyenesen előre ható erő következményei, és amelyben a nagyobb hullámok több kisebb hullám energiájának összeadódásából keletkeznek – az óriáshullámok kialakulásának rendkívül kicsi a valószínűsége. Ez az elmélet bizonyos mértékben még ma is jelen van: elég, ha arra gondolunk, hogy a tengeri fúrótornyokat, illetve a hatalmas hajókat is úgy tervezik, hogy maximum 15 méteres hullámokat is kibírjanak. Jelenlegi tudásunk csak arra elég, hogy kijelentsük, óriáshullámok léteznek, és sokkal gyakoribbak, mint azt korábban feltételeztük, de a jelek szerint ez kevés ahhoz, hogy a hajókat és a mesterséges szigeteket a jelenleginél kétszer strapabíróbbra tervezzék a mérnökök.

Olyan területről van tehát szó, amelyet feltétlenül kutatni kell, hiszen mai feltételezéseink alapján a nyílt tengeri katasztrófák többségéért ez a természeti jelenség lehet a felelős.

„Az óriáshullámok ma már nem a legendák közé sorolhatók, létezésük mérésekkel bizonyított. Ennek ellenére még mindig nem sokat tudunk róluk”

Hullámhegyek születése

Az óriáshullámok keletkezéséről még mindig nagyon keveset tudunk. Valószínűnek tűnik, hogy nagyobb rendszerességgel keletkeznek olyan helyszíneken, ahol erősek a tengeráramlatok. Különösen kedvez kialakulásuknak, ha egy erős tengeráramlattal ellentétesen fújó vihar alakul ki. Kialakíthat óriáshullámot a tengerfenék változása (komoly szintkülönbsége) és hirtelen szélirányváltozás is, különösen hidegfrontok után. A nyugat-afrikai partoknál haladó Agulhas-áramlat, amely a bolygó jelenlegi legerősebb nyugati irányú tengeráramlása, 5-6 csomós állandó sebességgel és folyton változó szélviszonyokkal kifejezetten kedvez az óriáshullámok kialakulásának. Nem is csoda, hogy a Durban és Fokváros közötti táv hírhedt a hajókat megrongáló, hatalmas hullámairól.

Egy kis „hullámológia”

A veszélyes óriáshullámokat alapvetően három csoportba szokás sorolni. Az első a „vízfal”, amely egy rendkívül meredek és szokatlanul széles hullámfal. A második kategóriába a beszédes nevű „három nővér”, azaz a csoportban érkező óriáshullámok tartoznak. A harmadik nagy hullámfajta pedig az egyedüli „csavargóhullám”, amely a rendes hullámverés irányától eltérő szögből érkezik, és mérete legalább kétszerese az átlagos hullámoknak, ami nem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy a hullámverés átlagmagasságának számításakor csak a hullámok 30 százalékát, mégpedig a legmagasabb 30 százalékát szokás figyelembe venni.

Tudta? A becslések szerint az elmúlt 20 évben 200 szupertanker és 200 méteresnél hosszabb konténerszállító veszett oda rossz időjárási körülmények miatt, illetve évente 700 ember és 100 nagyobb hajó végzi be sorsát a tengeren.

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.