Lassan egyszerűbb lenne felsorolni, kinek nem volt valamilyen problémája a nagy földkerülés első napjai során, mint azokat, akiknek gondjuk akadt valamivel. Mindez már a második napon elkezdődött, amikor isAlex Thomson és Thomas Ruyant egyaránt egy-egy vitorlával szenvedett, Fabrice Amedeo pedig vissza is fordult egy javításra. Ezzel talán nem is járt olyan rosszul, mivel így elég jól megúszta a mezőny többi tagja fölött tomboló vihart, és már ép hajóval csapat az egyre több technikai gonddal küzdő mezőny után.
A negyedik napon folytatódott a balszerencse áradása a mezőny tagjai számára, miután éjszaka komoly, 40-45 csomós széllel és 5 méteres hullámokkal küzdöttek. A teszteken szélvészgyors (és a Defi Azimut versenyt is megnyerő) Jérémie Beyou előbb a kormány vezérlésével, majd az egyik kormánylapát sérülésével küzdött, mivel valamilyen úszó tárgy komoly sérülést okozott, és emiatt csak balcsapáson tud haladni. Nem meglepő, hogy vissza kellett fordulnia a javításhoz…
Kevin Escoffier valamivel jobban járt: vízbetöréssel szenvedett, szerencsére a fedélzet irányából, egy vitorlafelhúzó csapóajtó hibája miatt. „Jacuzzi üzemmódba állt a PRB” – mondta. „Az ilyen problémákat igazán könnyű 5 csomós szél mellett megoldani, de 40 körül már komplikáltabb az ügy.” Egy kis ragasztóval nagyjából megoldotta a dolgot. Kérdés, hogy mennyire tartósan.
A (jórészt) magyar építésű hajóval versenyző Armel Triponnak a J3-as vitorla halfejének rögzítése okozott komoly problémát, olyannyira, hogy kitérőt kellett tennie La Coruna szigete felé , hogy védett kikötőben mássza meg az árbócot a javításhoz. Fontos tudni, hogy nem egy sima halfej-rögzítő horogról/kapocsról van szó. Rozgonyi Balázs a Vendée Globe Hírek Imoca Világa nevű Facebook-csoportban részletesen elmagyarázta, mi ez az alkatrész és miért hibásodik meg ilyen gyakran: „A probléma abból adódik, hogy egy 60-as hajó felhúzóján 5-10 tonna terhelés is megjelenik. Ha ezt az árbócban levezetjük egy kötélen és lenn lekötjük (akárhogy is), ez az erő az egész árbócra hat, görbíti, illetve ez esetben a kötél teljes hosszában hat ez az erő, így vastagabb kötél kell, ami jobban nyúlik. A megoldás az, hogy a (még terhelés nélküli) vitorlát felhúzzák, és fenn beakad egy veret az árbóc tetején kialakított fészekbe. Ebben a helyzetben az erők csak a vereten jelentkeznek, nem az egész rudazaton. A felhúzókötél gyakorlatilag csak a veret beakasztásához illetve kiakasztásához kell (túl kell húzni mint egy racsnit, de vannak modellek ahol külön oldókötél van). Ez persze azt jelenti hogy ez az iszonyatos terhelés a kioldószerkezeten és az abba beleilleszkedő vereten összpontosul. Gondolom nem nehéz megérteni ennek a gyártási nehézségeit, illetve hogy mi történik ha egy terhelés alatt hirtelen elenged (Lásd Wild Joe Code0-ja tavaly ha jól emlékszem). Az sem sokkal jobb, ha a betekert vitorla nem jön le, mert fenn ki tud esetleg tekeredni, és megdönti a hajót.”
Képpel elmagyarázva mindez:
Azok sem jártak sokkal jobban, akik nem jártak ennyire rosszul. A mezőny egyetlen japán versenyzője, Kojiro Shiraishi például napi posztjában azt írta: „Jól vagyok és jól megyek, de kicsit fáradt vagyok az előző éjszakai gondok miatt, mivel a hajónak kisebb-nagyobb problémái vannak itt is, ott is.” Ha ilyen a „minden rendben” üzenet az egyik legfegyelmezettebb versenyzőtől, vajon mit gondolnak magukban a többiek? A nem éppen kezdő Sebastien Simon (ARKEA PAPREC) például azt írta: „Életemben először voltam tengeribeteg” – és bevallotta, hogy hányt is, főleg a stressz miatt, és persze a hánykolódástól.
Szóval az első pár nap nagyon kemény volt és jelentősen megtépázta a mezőnyt, pedig még „csak” a táv 3 százalékánál járunk…
A sorrend a negyedik este: 1. Charlie Dalin (APVIA), 2. Alex Thomson (Hugo Boss) 3. Kevin Escoffier (PRB) 4. Benjamin Dutreux (Omia – Water Family) 5. Jean La Cam (Yes we Cam!) 6. Nicholas Troussel (Corum L’Epargne)
Képek: Vendée Globe
Videó a 3. napról:
