Nem hittek a szemüknek az Atlanti-óceán franciaországi partszakasza közelében szerencsétlenül járt Corto nevű vitorlás utasai, amikor vészjelzésükre egy háromárbócos 18. századi kalózhajó közeledett lassan feléjük. Hát ha még tudták volna, hogy a közeledő East Indiaman típusú fahajó 1745-ben, Svédország partjai közelében elsüllyedt… Bár talán az ilyen jelenetek átélése hajlamossá tehetik az embert arra, hogy hinni kezdjen a természetfelettiben, a lassan közeledő háromárbócos nem kísértethajó volt. Hanem a rég elsüllyedt vitorlás pontos mai mása.
Micsoda mentőhajó!
Fegyveres kereskedelmi hajó
A Götheborg of Sweden 1738-ban készült a stockholmi Terra Nova hajógyárban a Swedish East India Company számára, amely lényegében a sokkal híresebb és nagyobb holland kereskedelmi vállalkozás svéd változata volt, és hasonló céllal és módon működött mint a többi hasonló vállalkozás.
A 17-19. század között virágzó indiai és kínai kereskedelem majdnem akkora hasznot hajtott a korakapitalista nagyvállalatoknak, mint korábban Dél-Amerika kifosztása a spanyol (és brit) királyi udvarnak. Ezt a gyümölcsöző tengeri kereskedelmi forgalmat a lassú és nehézkes galleonok után az újabb ás modernebb East Indiamannok szolgálták ki. Ezek a korszerűbb 600-900 tonnás vízkiszorítású hajók jelentős mennyiségű árut tudtak szállítani viszonylag kislétszámú legénységgel, és 25-50 ágyjuknak köszönhetően viszonylag hatékonyan tudtak védekezni a kalózok támadásai ellen is.
A Götheborg of Sweden e típus meglehetősen fejlett képviselője volt. 33 ágyúval volt felszerelve, 830 tonnás vízkiszorítású üres tömege tekintélyt parancsolt és akár 60 tonnányi rakományt is képes volt befogadni – ami igencsak tekintélyes mennyiség, ha ha figyelembe vesszük, hogy ezt fűszerekből és porcelánokból halmozták össze…
A hajó két sikeres, 28-30 hónapos „fuvart” teljesített Kína és Svédország között, és a harmadik, utolsó útja is majdnem sikeresen végződött. De csak majdnem…
Rejtélyes havaria
A hajó porcelánokkal, teával, selyemmel és fűszerekkel megrakva közeledett Göteborg kikötőjéhez, amikor zátonyra futott a hírhedt Knipla Börö nevű víz alatti sziklaképződményen. A halálos áldozatot nem követelő baleset mindmáig rejtélyes, hiszen a hajót kormányzó révkapitány már hét éve szolgált a part menti vizeken, több száz hajót vitt már be a kikötőbe hiba nélkül. A látási viszonyok kifejezetten jók voltak, a szél közepesen erős és pont a megfelelő irányból, nyugat-északnyugat felől fújt, a hajó pedig éppen ideális sebességgel, nagyjából három csomóval haladt, amikor orrával ráfutott a sziklára.
A hajótesten másfél méteres lék keletkezett, de a Götheborg nem süllyedt el, hiszen fennakadt a zátonyon. A legénység elhagyta a hajót, amely még évekkel később is a sziklán pihent – de a közelben kavargó víz miatt menthetetlenül és megközelíthetetlenül. Később egy vihar leemelte a zátonyról és a hullámok elsodorták. Többé senki sem látta. Éppen ezért sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy valakiknek valahogy sikerült kiszabadítaniuk az elázott kincseket rejtő hajót. De nem így történt.
Igaz, ez csak évszázadokkal később bizonyosodott be.
A kutatás
A hajó utáni kutatás 1984-ben kezdődött, amikor a svéd tengeri régészeti társaság öt tagja merüléseket kezdett végrehajtani arrafelé, amerre az áramlásokat figyelembe véve a hajó helyét feltételezték. A Götheborgot ugyan nem találták meg, de nyomokra bukkantak: az East Indiaman gyomrában szállított kínai porcelánok összetört darabkái úgy vezettek a roncs felé, mint Ariadné fonala. Ennek ellenére további két évbe tellett, mire végül megtalálták a hajó maradványait. Az 1992-ig tartó feltárás során összesen 5750 leletet hoztak a fel a rakományból és a Götheborg maradványaiból.
Kincsek a mélyből: a hajóroncsban és a körülötte talált majdnem 6000 lelet között szép számmal akadtak sértetlen porcelánok is. Ilyen porcelándarabkák vezették nyomra a roncs után kutató búvárokat is
A felszínre hozott tárgyak külön kiállításon csodálhatók meg, a hajó kisebb-nagyobb összefüggő darabkáit pedig rendhagyó módon „újrahasznosították”. A viszonylag jó állapotban fellelt palánkdeszkák és bordák, kötések és merevítések olyan részletgazdag anyagot biztosítottak, amelyek alapján lehetőség nyílt a hajó pontos másának elkészítésére.
És pontosan ez következett.
Tudta? A Swedish East Indiaman Company máig fennmaradt könyveinek köszönhetőn a régészek össze tudták vetni a felszínre hozott leleteket a hajó egykori fuvarjegyzékével.
A feltámadás
A másolat gerincfektetésére 1995-ben került sor a göteborgi Eriksbergs hajógyárban – pontosabban mellette, hiszen a szárazdokk körül lényegében egy új üzemet húztak föl raktárakkal, kávézókkal, konferenciateremmel és parkolókkal. A replika építésben több mint háromezer ember vett részt, és a munka kizárólag korhű anyagok és technikák alkalmazásával zajlott – ennek jegyében egyáltalán nem használtak például csavarokat. És bár a lényeg az volt, hogy a hajó lehetőleg pont olyan legyen, mint amilyen egykori elődje volt, bizonyos részein figyelembe kellett venni az idők változását – mivel a hajót nem múzeumnak, hanem valóban közlekedőképes, sőt, közlekedésre szánt replikának szánták. Ennek megfelelően korszer elektromos rendszert kapott és nagyteljesítményű dízelmotorral is felszerelték. Mindezekre szükség is volt, hiszen különben nem kapott volna üzemengedélyt a hajó a szigorú svéd hatóságoktól. A hajózásbiztonsági módosításokon kívül csupán annyi változott még, hogy a leggyakrabban használt helyiségek belmagasságát 10 centiméterrel megemelték, hogy ne üssék be folyton a fejüket a mennyezetbe a legénység tagjai – mivel mára már ennyit nőtt az átlagmagasság.
A Götheborg of Sweden ma
A Swedish East Indiaman COmpany egykori hajójának mása 58 méteres hosszával a legnagyobb aktív szolgálatban lévő fahajó a világ tengerein, amely hivatalosan személyszálltó hajóként, svéd zászló alatt szolgál. Rendszeres résztvevője a különböző veteránhajós találkozóknak és felvonulásoknak, de kutatási célokra is használják. Egy ilyen projekt keretében vitorlázta végig „őse” útját 2005 és 2007 között a Göteborg és Kína között, kizárólag korhű navigációs eszközök használatával. A két évig tartó vitorlázás közben a szakemberek tapasztalatokat igyekeztek szerezni arról, hogy miként is éltek és dolgoztak a bő két évszázaddal ezelőtt szolgáló tengerészek.
És, mint a cikk bevezetőjében leírt eset bizonyítja: a büszke háromárbócos akár mentőhajó is lehet.
A Götheborg-replika számokban:
40 millió dollárba került a projekt
3000 ember éptette a hajót
9 évig tartott az építés
10 tonna a kötélzet súlya
1964 négyzetméter a teljes vitorlázat felülete
