Indul a cirkusz

<strong>A világ legjobb vitorlázói a világ leggyorsabb hajóin – így szól a 34. AC egyik jelmondata. A tétel első fele eddig is ismert volt, az AC mindig is a versenyvitorlázás legelitebb osztályát jelentette, amióta pedig tudni lehet, hogy a következő versenyt merev szárnyú katamaránokkal fogják vívni, nem sok kétség férhet a második állításhoz sem. De ne szaladjunk ennyire – azaz 2013-ig – előre, nézzük, hogyan áll napjainkban az AC világa, és mire számíthatunk idén.</strong>

A világ legjobb vitorlázói a világ leggyorsabb hajóin – így szól a 34. AC egyik jelmondata. A tétel első fele eddig is ismert volt, az AC mindig is a versenyvitorlázás legelitebb osztályát jelentette, amióta pedig tudni lehet, hogy a következő versenyt merev szárnyú katamaránokkal fogják vívni, nem sok kétség férhet a második állításhoz sem. De ne szaladjunk ennyire – azaz 2013-ig – előre, nézzük, hogyan áll napjainkban az AC világa, és mire számíthatunk idén.

Tavaly ősz óta tudjuk, hogy a kupát 72 lábas hajókkal fogják vívni 2013 őszén, San Franciscóban (azaz Ellison, a GGYC és az Oracle Racing anyavárosában). De hogy addig se maradjunk izgalom nélkül, és persze azért is, hogy a 72 lábas katamaránok és merev szárnyuk a lehető legtökéletesebbek legyenek majd, Ellisonék megalkották a majdani hajók kisebb változatát, az AC 45-ösöket. A hajók teljes sebességgel épülnek Aucklandon, eddig 11 készült el belőlük. Szükség is van rájuk, mert ahogy az várható volt, április–május hónapokban végre megindult a kihívók áradata: a dolgok jelenlegi állása szerint 14 csapat fog versenyezni már idén a 45-ösökkel. Merthogy verseny az lesz, méghozzá nem is sokára, 2011 augusztusában indul ugyanis az America’s Cup Word Series (ACWS), azaz a 45 lábas hajókkal vívott elő-AC-sorozat. Az ACWS célja egyrészt megmutatni a nagyközönségnek, mivé is varázsolták a vitorlázás sokszor unalmasnak hitt világát az új hajókkal, másrészt lehetőséget biztosítani a csapatoknak arra, hogy beletanuljanak a hajók kezelésébe – mert azt senki, aki jelenleg az AC környékén forgolódik, nem vitatja, hogy a kupa szervezői éppen most írják a történelmet.
Az első ACWS-versenyt Cascais-ban rendezik meg augusztus 6. és 14. között. Ezt követi majd egy angliai regatta, melyre Plymouthban kerül sor szeptember 10-től, aztán a hajók felkerülnek egy teherhajóra, és irány San Diego. A Kaliforniában rendezett verseny pontos időpontját még nem közölték, de valamikor október vége és december eleje között fog sor kerülni rá. A helyszínek kiválasztásakor fontos szempont volt a versenyek partról való jó nyomon követhetősége – az eddig megjelölt helyszínek mindegyike, és a valószínűleg majd számításba jövők is –, a természetes vitorlázó-arénák, ahol a partról több irányból akár százezrek is élvezhetik a műsort. Hogy jövőre hány versenyt fognak a kisebb hajókkal vívni, az sokáig nem volt világos, ugyanis 2012 júliusában a csapatok már birtokukba vehetik majd a 72 lábas hajóikat is. A 45-ös osztály nem megy ugyanakkor nyugdíjba sem 2012, sem 2013 után, a tervek szerint ugyanis az AC45-ös osztály a tapasztalatok kiértékelése és az AC döntője után is megmarad majd és versenysorozatot kap. A 45-ösök sebessége és kezelhetősége mindenesetre olyannyira felülmúlta a várakozásokat, hogy a májusi kéthetes tesztvitorlázó időszak után, június 1-jén Aucklandban egy sajtótájékoztatón bejelentették, az ACWS összes 2012-es versenyét is a 45 lábas hajókban fogják vívni.
A kihívók, azaz a majdani Louis Vuitton Kupa és az ACWS résztvevői eleinte nem siettek nagy számban jelezni kampányaikat. Az AC nem olcsó műfaj, még akkor sem, ha a szervezők állítása szerint a „mindent a gyártótól” módszer, azaz a 45 lábas hajók egy gyárban való elkészítése a csapatok számára nemcsak az esélyegyenlőséget növeli, hanem határt szab a lehetséges költségeknek is. Mindenesetre ahhoz, hogy egy csapat a cascais-i rajtvonalhoz odaálljon, eddig le kellett tennie egy 200 ezer dolláros teljesítési biztosítékot (és ha versenyezni akarnak az LVC-ben is, akkor decemberben egy másik, 800 ezer dolláros összegre is számíthatnak), be kellett fizetnie a 100 ezer dolláros nevezési díjat, és le kellett perkálnia a 940 ezer dolláros árat a 45 lábas hajójáért. Ha ezen összegek soknak tűnnek, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy valójában a korábban 1,3 millió dolláros nevezési díjat pontosan azért csökkentették radikálisan 100 ezer dollárra, hogy növeljék az indulási hajlandóságot, ugyanezen okból csökkent hárommillió dollárról összesen egymillióra a biztosítékok teljes összege.
A taktika, úgy látszik, bevált. Bár az induló csapatok végleges bemutatását tartó sajtótájékoztatót csak lapzártánk után, június 15-én tartják meg San Franciscóban (a hajóvásárlási szerződéseket legkésőbb június 10-ig volt lehetőségük a csapatoknak megkötni), az induló csapatok száma már május közepére elérte a 14-et (az eredeti nevezési határidő március 31. volt.) Sőt, az indulók száma volt 15 is – a Challenger of the Record, a Mascalzone Latino visszalépéséről lásd keretes írásunkat. Az mindenesetre biztos, hogy ahogy eddig minden AC és minden LVC története során, most is lesznek olyanok, akiknek lesz valódi esélyük arra, hogy elnyerjék a kihívói címet, és talán megverjék az Oracle-t is, és lesznek, akiket nem a tényleges esélyek, hanem egyéb szempontok vezérelnek a nevezésnél. Az esélyesebb kihívók közül nagy várakozás előzi meg az ausztrál csapat szereplését (Ausztrália 1995, a oneAustralia LVC-beli, televízión közvetített elsüllyedése óta nem vett részt a sorozatban), mint ahogy a Paul Cayard által veze
tett Artemis Racingét és a többtestű menők, Bruno és Loick Peyron nevével fémjelzett francia Energy Teamét is. Kihagyhatatlan persze az ETNZ, akik semmilyen alkalmat nem szalasztanának el, hogy közöljék, az ő céljuk bizony nem más, mint a kupa Aucklandba való visszaszállítása, azaz mind az LVC, mind a 34. AC megnyerése. Hogy nem viccelnek, azt az új-zélandi kormány hozzáállása is mutatja a kérdéshez: az ország költségvetése az ETNZ indulását minimum 36 millió dollárral támogatja (a 2000-es évek győzelmei és kihívásai a számítások szerint több milliárd dollár értékű szerződésekhez segítették hozzá az ország hajóiparát). Grant Daltonékra jó lesz tehát figyelni, mert könnyen lehet, hogy ők lesznek a legjobbak már az ACWS korai szakaszaiban is.
Valahol itt tartunk tehát most. Fél évvel ezelőtt nem tudtuk, hány csapat fog versenyezni az ACWS-ben, milyenek lesznek a 45-ösök versenykörülmények között, és csak halvány – részben téves – sejtéseink lehettek a versenyek helyszíneit illetően. Hogy a versenyek pontosan milyenek lesznek, azt most sem tudjuk (tudható a fel-le rendszerű pálya, és hogy nemcsak flottaversenyek, hanem párosversenyek is lesznek, de a részletek nem ismertek), ami viszont most már biztos: a világ legjobb vitorlázói hamarosan Európában versenyezni kezdenek a világ leggyorsabb 45 lábas vitorlásaiban – és ez azért nem kevés…

A csapatok
ALEPH-ÉQUIPE DE FRANCE
Artemis Racing
China Team
Emirates Team New Zealand
Energy Team
Oracle Racing
Team Australia
Team Korea
Venezia Challenge

A fentieken túl van még négy csapat, amely nevezett, de anonim kívánt maradni június 15-ig. A szaksajtó pletykái szerint jó eséllyel van köztük egy kanadai, egy brit, esetleg egy görög, valamint egy német–francia vegyes csapat, az All4One, és elképzelhető, hogy lesz egy tisztán német kihívó is.

Mascalzone el, Artemis be

 

phoca_thumb_l_59_6
Májusban az addig hibátlanul zakatoló gépezet egy kis időre megállt, és hogy a rendezők nemcsak magával a felmerült problémával, hanem annak kommunikálásával kapcsolatban is tanácstalanok voltak, azt jól mutatja az a tény, hogy napokig semmilyen információt nem szolgáltattak arról, mi is lesz a Challenger of the Record cím sorsa. Megtörtént ugyanis az, ami korábban a kupa történetében még soha: a Mascalzone Latino lemondott a CoR szerepről, és bejelentette, hogy nem indul a versenyen.
Vincenzo Onerato, az olasz klub vezetője egy nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy bár az induláshoz szükséges összegeket összeszedték, de nem sikerült annyi pénzt gyűjteniük, hogy komoly eséllyel induljanak, ő pedig, köszöni szépen, de a részvétel kedvéért nem akar szerepelni a sorozatban. Kampánya korai kudarcához nyilván hozzájárult az is, hogy Szicília a tervekkel ellentétben
(a hírek szerint a líbiai válság miatt) nem lett ACWS-helyszín, ahogy lekerült a 2011-es étlapról a korábban szinte biztosnak tűnő Valencia is, jogi csatározások miatt).
A döntést követő csendben egy csapat volt, amely hamar megtalálta a hangját, mégpedig a Svéd Királyi Yacht Klub (KSSS) képviseletében az Artemis Racing, amely sietett leszögezni, hogy kész beugrani a Hivatalos Kihívó szerepébe. A szabályok pedig szerencsére egyértelműek voltak: ilyen esetben a nevezések sorrendje a döntő, azaz a Hivatalos Kihívó után először nevezett csapatra száll át a jog, így a Challenger of the Rekord az Artemis Racing lett.

IT a fedélzeten és a zsűriszobában
Furcsa is lenne, ha Larry „Oracle” Ellison szoftvermágnás nem változtatna és újítana meg minden olyat a verseny körül, ahol a számítástechnika szerephez juthat. Az óvási rendszer változik, ugyanúgy, mint a versenyzők és a zsűri közötti kapcsolattartás. Május végén John Craig versenyrendező Aucklandban bemutatta az új rendszert, melynek lényege, hogy a rajtokat a zsűri tagjai valós időben vizsgálják a parton, a versenyzők gombnyomással értesítik a zsűrit óvás, a fordulók szabálytalansága vagy hely követelése esetén, a zsűri pedig SMS-ben válaszol a kérdésekre és igényekre (a zsűri üzeneteit minden hajó megkapja majd). A hajókba szerelt jeladók másodpercenként tízszer adják meg a hajók pozícióját, két centiméteres pontossággal – ha pedig a rendszer vala-miért csődöt mondana, a vízen azért lesz két tartalék versenybíró, mégpedig jet-skiken lovagolva.

Multi, média

Az AC mindig is élen járt a technikai fejlesztésben, és ez most sincs másképp. A vitorlázásban az elmúlt évtizedben sokan és sokszor próbálkoztak azzal, hogy a sportág izgalmait a televíziós közvetítések igényeihez igazítsák, ha a Vendée Globe vagy a VOR eredményeit nézzük a nézőszámok emelkedésében, nem is siker nélkül. Azonban a 34. AC és már az ACWS is e téren is új szintekre lép. Aki eddig nem extrém, vagy nem közvetíthető sportágként gondolt a vitorlázásra, jó, ha készül a változásra. Az igazi újdonság nem is a fedélzetre és a versenyzők fejére szerelt kamerák élő képe lesz, bár 35 csomós sebességnél már a fedélzeti munka is új értelmet nyer majd. A közvetítésben kulcsszerepet kapnak majd a helikopterek képei, azzal megspékelve, hogy az ACWS lesz az első olyan sportesemény a világon, amelynek során helikopterekről érkező képeket fognak animációkkal és magyarázó grafikákkal ellátni.
A technikáért ugyanaz a fejlesztőcsapat felel, amely grafikai segédvonalakkal és értelmező animációval segíti az amerikai futball- vagy a NASCAR-közvetítések közönségét – a néhol bonyolult vitorlásverseny-szabályok megértése így jóval könnyebb lesz a laikus nézőknek.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vitorlázó-történelemben először a futamokat nem a zsűri kénye-kedvéhez, hanem kifejezetten tévés műsoridőkhöz fogják optimalizálni (egy-egy ACWS-futam az ígéretek szerint nem lesz hosszabb, mint 50 perc), tényleg elképzelhető, hogy tíz-, sőt százmilliók fogják a versenyeket követni.

 

Képgaléria:

 

Kövess minket a Facebookon is.