A Kékszalag a kezdetektől napjainkig

Lassan 90 (egészen pontosan 87) éves múltjával a Kékszalag nem csak a legrégebbi hazai vitorlásverseny, hanem Európában is a legrégebbiek egyikének számít. Bár az első versenyen még csak 21 hajó állt rajthoz, manapság már a félezer hajós mezőny is megszokottnak számít. A hajókat ugyan még mindig a szél hajtja, de maga a vitorlázás nagyon megváltozott az idők során. Egy valami azonban nem: maga a verseny, amely 87 éve ugyanakkor és ugyanakkora távon zajlik. Cikkünkben visszatekintünk a hőskorba.

A múlt század harmincas éveiben talán egész Európában nem fejlődött olyan dinamikusan a versenyvitorlázás, mint a Balatonon. Az akkor világszínvonalon dolgozó Balatonfüredi Hajógyárral a háttérben gyarapodtak a vitorlás klubok és szaporodtak a flották, a versenyek. 1928-ban megalakult a Vitorlás Szövetség, először indultak magyar hajók az Olimpián, hajóosztályok születtek. A vitorlás sport történetének első Európa-bajnokságára is a Balatonon került sor 1933-ban.

Persze akkor sem volt mindenki versenyzés párti, dinamikus hajós. A nagymúltú egyesületek arisztokrata krémjét jobban lekötötte az urizálás, a társasági élet, mint a versenyzés. Ám mellettük, majd egyre inkább velük szemben gyarapodott a fiatal, versenyezni, gyorsulni, fejlődni vágyó vitorlázók száma, akik rendre új és újabb hajókat akartak kipróbálni. Szaporodtak a 22-es majd a 30-as Cirkálók, és megjelent a sportos 22-es Versenyjolle, a kor Repülő Hollandija.

A leglendületesebbek, a vitorlás versenyzés megszállottjai előbb csak részlegesen szakadtak le a nehézkes Balatoni Yacht Clubról: Almádiban saját klubházat építettek, majd végleg lerázták a koloncot, saját egyesületet alapítottak. Füreden egy mocsaras területen megépült a Hungária Yacht Club vitorlás telepe és klubháza. Ott, annak társalgójában és fekete-fehér kőburkolatú teraszán érett és születhetett meg az ötlet. Grofcsik János, dr. Tuss Miklós, dr. Antal Miklós, dr. Kemény Győző, Hankóczy Jenő és barátaik határozták el és hirdették meg a tókerülő versenyt a Balaton Kék Szalagjáért, amelyen 1934. július 27-én hajnali fél ötkor összesen 21 hajó vágott neki a Füred – Alsóőrs – Tihany – Keszthely – Tihany távnak. Tizenkilencen célba is értek közülük. A verseny pedig nagy sikert aratott, így kétévente jöhetett a folytatás. 1938-ban vitorlázták először a ma is szokásos, légvonalban 155 kilométeres Füred – Kenese – Siófok – Keszthely – Füred pályát.

TUDTA? Az első Kékszalag 1934. július 27-én rajtolt a Balatonfüred – Alsóörs – Keszthely – Balatonfüred távon. A 21 induló hajó közül csak kettő nem teljesítette a távot. Az abszolút győztes Ugron Gábor, a Rabonbán nevű hajó kormányosa volt.

A Kékszalag pálya teljesítése, a Balaton megállás és külső segítség nélkül való körülvitorlázása – különösen versenyben – nagy kaland, igazán embert próbáló feladat ma is. Hát még micsoda ugrás lehetett az ismeretlenbe a kezdetek idején! Amikor még a leggyakorlottabbak is csak ritkán jártak a nyugati medencében. A vitorlás szezon csak néhány nyári hónapra korlátozódott. Hiszen a májusi vitorla felvonó, évadnyitó ünnepséget és versenyt is azért találták ki, hogy megnyújtsák a szezont.

A korabeli hajók lényegesen nehezebben kezelhetők voltak a súlyos és mai szemmel rossz formájú nyúlékony pamutvásznakkal, a kezet tépő kenderkötelekkel és a fedélzeti életet megkönnyítő, ma már természetesen ott lévő és nélkülözhetetlennek tartott felszerelések nélkül. A vitorlás ruházatról nem is beszélve. Ma is „tökös” dolog megtenni a nagy kört, hát még mennyire az lehetett a nyolcvan évvel ezelőtt!

TUDTA? 1953-ban olyan gyenge szél fújt, hogy a két év múlva rekordot futó Nemere II. az első helyen 40 órát vitorlázott! (Akkoriban még nem volt 48 órás időkorlátozás.)

Elsőnek lenni

A Kékszalagon mindig osztottak díjakat hajóosztályokban, kategóriákban, de a fő szám az abszolút győzelem volt a kezdetek kezdetétől. A Kék Szalagot a leggyorsabb tűzhette az árbócára. Mindegy volt, hogy tőkesúlyos vagy jolle, kisebb vagy nagyobb hajó, a lényeg, hogy a leggyorsabb! Nem volt korlátozás.

Az 1936-os majd a ’38-as versenyen is az első alkalommal ezüstérmes Kovács Béla diadalmaskodott a Kincsem III. majd Kincsem IV. nevű 22-es Versenyjollékkal (Binnenjolle) vitorlázva. Különleges, sportos, áramvonalas és könnyű teste, magas gaffos és sűrűn telilatnis, nagyon modern nagyvitorlája biztosított ideális eszközt a vele versenyző háromfős csapatok számára. Így könnyedén és gyorsan alkalmazkodhattak a Balaton változó szeleihez és hullámzásához. Felbosszantva, önérzetükben megpiszkálva a nagyobb és jóval drágább Cirkálók hajósait. Meg is kezdődött a nyitott fedélzetű versenyjollék ellen a lobbizás, pontosabb magyar szóval a fúrás. 1942-re már nem volt szabad a verseny. Igaz a világ sem…

Női siker – kétszer is!

Az 1940-es és ’42-es versenyen pedig nem csak a verseny történetében legtöbbször győztes Tramontana 8R yacht diadalmenete kezdődött, de az urakat az is bosszanthatta, hogy a kormányt Kultsár Istvánné Gordon Evelyn fogta, és hajóját mindkétszer győzelemre is vezette!

A Trami akkoriban hatalmas hajónak számított. A többiekéhez képest irdatlan magas árbócával és rengeteg vitorlájával gyenge szélben szinte verhetetlen volt. De Gordon Evelyn a verseny máig egyetlen győztes női kormányosának érdemeiből ez mit sem von le, hiszen például az 1940-es Kékszalagon Szigligetnél még egy kemény viharral is meg kellett küzdenie a mezőnynek.

A háború már javában dúlt, sőt a front az ország területe felé közeledett, de a leginkább megveszekedett versenyzők még mindig készültek a Kékszalagra. Komoly vitákat váltott ki a Hetvenötös Cirkálók építésének terve. Sokan vélték úgy, hogy az óriás Scharenkreuzerek nem valók a Balatonra, illetve a sebességfölényükkel majd elveszik az esélyt a többiek elől, kiölve a Kékszalag vonzerejét. Mintha csak bármilyen későbbi érvelést hallanánk, amelyek majd rendre elhangzanak minden újabb és modernebb hajótípus megjelenésekor. Az 1944-ben megszületett Nemere II-re kortársaik közül sokan úgy tekintettek, mint ma egy még nem látott újításokkal érkező különlegesen könnyű, foilokon szárnyaló többtestűre.

Lassú újraéledés

A háború után először 1947-ben rendezték meg a Kékszalagot, ekkor már nem a Hungária Yacht Klub (amelyet a hatvanas-hetvenes években versenyzők már BKV Előre SC néven ismerhettek), hanem a Vitorlás Szövetség rendezésében. Ettől fogva a páratlan években, de továbbra is kétévente volt Kékszalag verseny.

Az élmezőny, sőt lényegében az egész mezőny húsz-harminc évre konzerválódott. Nem épültek új, győzelemre készülő, a korábbiaknál valamiben modernebb hajók. Sőt! A meglévő állomány is legfeljebb romlott. Az 1944-ben megépült Nemere II.-ből ugyan versenyhajó lett, de testvérei, a már háború után befejezett Sirocco és a Lillafüred sorsa másként alakult. A három nővér abban az évszázadban soha nem versenyezhetett egymás ellen. Erre az ezredforduló után kerülhetett csak sor.

De ha a vitorlázás erős akaratra, önállóságra és kitartásra nevel, akkor mégis csak érthető, hogy a Kékszalag és az egész sportág is életben maradt, és a maga módján még fejlődgetett is. A mezőny bebázodódott, az egykor európai élvonalon produkáló Füredi Hajógyár tipikus szocialista gyárrá, egyre gyérebb minőségű, még hajónak nevezett, de egykori termékeikhez képest gyatra műanyag tucatbödönöket adó üzemmé sorvadt. Az egész vitorlás sport megrekedt és messze elmaradt a világtól, a benne élők és tevékenykedők kitartása, akarata és jószándéka ellenére is. Mégis az ő erejük és szívük tartotta életben és új kibontakozásra készen a sportágat, benne a Kékszalagot is.

Új csodák és évente Kékszalag

Ahogy lazult a gyeplő, szabadult fel a világ és nyíltak a lehetőségek – tehát már a „gulyáskommunizmus” fénykora és hanyatlása idején – először külföldről érkeztek új csodák a Kékszalagra. Kezdetben a külföldi versenyzők révén. Az Acros típusú hajók űrszekereknek tűnhettek a nyolcvanas évek második felében, akárcsak az első klasszikus Liberák, élükön az osztrák tulajdonú, de hosszú időre a Balatonra költöző és magyar csapatával sok versenyt nyerő Libertével.

Aztán megindult az import is. Az Kékszalag ötletadó és alapító fia, ifjabb Tuss Miklós a Manual nevű 11M OD-val (11 méteres One Design) zsinórban három tókerülő versenyt nyert meg. Két Kékszalagon és egy teljes körös Fehér Szalagon győzött 1993 és 1996 között. Akkoriban három éven át a korábbi keleti medencét kerülő versenyből is tókerülő lett – fordított körös –, mert ennyire erősödött az igény arra, hogy évente legyen Kékszalag vagy hasonló verseny.

Újdonságok itthonról is

Időközben megjelentek az új, dinamikus magyar hajóépítők és hajóik is. A füredi üzem ugyan örökre életképtelenné sorvadva az új környezetben sem született újjá, de lelkes vitorlázók fogtak hajóépítésbe. A legkitartóbbak és legkreatívabbak sufnikból indulva lettek egyre erősebbek és jobbak. Sokukat ösztönözte a Kékszalag arra, hogy akár erejükön felül is valami újat, győzelemre esélyest alkossanak.

Brencsán Ábel és csapata Svájcból hozott sablonban megépítette és tovább fejlesztette a Garudát, az első modern balatoni keretes Liberát. Paulovits Dénes megalkotta a klasszikus formájú mégis modern, rendkívül gyors és jól kezelhető Hetvenes Cirkálókat. Soponyai Géza az Ötvenes Cirkáló flotta felélesztése után Andrej Justin modern tervei alapján épülő csodákat kezdett gyártani, mint a Quadriga, majd a Remete, az Avatar és e család leszármazottainak tekinthető Nautic osztályok egyedeit. Utóbbiak nem az abszolút győzelemre törő darabok, de a Kékszalag ma legnépesebb egységes típusai.

 

VM-kisokos: 1991-ben a német Helmut Birkmayer Giftzwerg nevű Acros típusú hajója győzött, de óvták, mert a Tihanyi-szorosban nem az előírt hajózási útvonalon vitorlázott. Viszont a versenykiírás német nyelvű fordításában ez rosszul szerepelt. Így a német hajót nem zárták ki, viszont a 20 perccel utána befutó Nemere II.-t is első helyezettnek, Kékszalag-győztesnek nyilvánították. A hajót dr. Balogh György, a Magyar Vitorlás Szövetség akkori elnöke kormányozta.

Fejlesztők versenye

A ’90-es évektől elszabadult a hajófejlesztők versenye, sorra-másra jelentek meg olyan egyedi ötletekkel színre lépő magyar tervezésű és építésű vitorlások, mint Tuss Miklós futurisztikus Lopakodója, a Pauger Szamuráj Jackje vagy billenthető kieles Hetvenese a Batman Forever, illetve Soponyai szintén mozgatható tőkesúlyos Black Jackje.

A keretes-trapézos Liberák, különösen a Garda-tóról átszármazott modern egyedek felbukkanása végképp kiütötte a biztosítékot a hatvnanas-hetvenes évek konstans cirkálóuralmában felnőtt és Kékszalag képéhez szokott vitorlázóknál. A versenyzők elementáris erővel vitáztak az újdonságok létjogosultságán, a Kékszalag „jövőjén”, a világ végén. 2001-ben a felújított Nemere II. vezetésével néhányan összefogtak és tiltakozásul ellenkező irányban vitorlázva kerülték a tavat, miközben a Nagyhajós Bizottság tagjai a Liberák kitiltását javasolták. Paradox módon az eredetileg szabadnak, korlátozásmentesnek kiírt Kékszalag klasszikus hagyományaira hivatkozva…

A Kékszalag évenként rendezett versennyé vált és a gordiuszi csomó oldására az MVSz a páros és páratlan éveket megkülönböztetve nyílt és korlátozott Kékszalagok megrendezését határozta el. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a fejlődés nem fogható vissza. Egy újabb határozatttal ötéves moratórium vegyes időszaka után 2014-ben a Kékszalag végre teljesen visszatérhetett eredeti énjéhez, és újra teljesen nyitottá vált.

Nagyobb létszám, kevesebb esélyes

Bár sokan féltették a versenyt a rohanógépek megjelenése miatt, ezek a félelmek végül nem igazolódtak be, hiszen a mezőny létszáma a sokszorosára nőtt, és szinte csakis a várható időjárás függvényében ingadozva rendszerint 500-600 hajó van a rajtnál. Hiszen ugyan miért zavarná az egy átlagos túrahajóval rajthoz álló csapatot, hogy tőle messze, kilométerekkel előrébb milyen hajókkal küzd az a néhány érdekelt az abszolút győzelemért? A nézők persze elsősorban az élen vitorlázó csodahajókra és a tempójukra kíváncsi. A résztvevő vitorlázók pedig az ő saját világukat jelentő, éppen körülöttük zajló egyedi Kékszalagukra, amelynek semmi köze ahhoz, hogy mi történik az élen. Ez a verseny ettől zseniális.

A vitás időszakot egy vitorlázó vészelte át a legszélesebb bölcs mosollyal, hiszen amikor erre az időszakra gondolunk, már a Litkey-korszakban járunk. Litkey Frakas hol Liberákkal, hol a Balatonra költöztetett gyönyörű Lisával, majd végül most már katamaránnal is aktuális csapatával rendre elverte a mezőnyt. Kilencszer zsinórban nyert, és aztán még négyszer – legutóbb 2017-ben.

A 2010-es évek egyértelműen a katamarán-korszakot hozták el, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek mellett az egytestűek már nem rúghatnak labdába. Az első többtestű hajós győzelmet Roland Geabler aratta a NaturAquával – és onnantól nem volt megállás, taroltak a katamaránok. Ezzel párhuzamosan tovább erősödött a verseny technológiai jellege, egyre több csapat váltott többtestűre, és egyre modernebb hajók jelentek meg a Balatonon. A külföldi sorozatokon csodált Extreme 40-esek után érkeztek az America’s Cup csodahajói is, de ezek mellett remek hazai fejlesztésű prototípusok is születtek. Ezek közül a kétszeres győztes Józsa Márton által kormányzott, Pauger-fejlesztésű Fifty-Fifty érdemli meg különösen a figyelmet, hiszen volt az a hajó, amely képes volt megdönteni a Nemere II 57 éves rekordját – és aztán a sajátját is…

VM-kisokos: A leglassabb Kékszalag az 1953-as volt, amikor a győztes (Nemere II) mintegy 40 óra alatt tudta megtenni a távot – majd két évvel később 10 óra 40 perces idővel 57 évig érvényes rekordot futott. A leggyorsabb verseny pedig a 2014-es volt, amikor a Fitfty-Fifty 7 óra 13 perc 57 másodperccel nyert.

A legendás hajó

A Nemere II kétségkívül a Kékszalag ikonikus, vagy inkább már legendás hajója. A szépséges cirkáló négy versenyt nyert meg, az első és az utolsó győzelme között pedig nem kevesebb, mint 40 év telt el (1951 és 1991). Mindemellett 57 évig a Nemere II tartotta a verseny rekordját is 10 óra 40 perces idejével.

A rekorder

A verseny jelenleg érvényes rekordját a Józsa Márton tartja a Fifty-Fifty kétárbócos katamaránnal: 2014-ben 7 óra 13 perces időt ért el. Ez a hajó döntötte meg elsőként a Nemere II 1955-ös rekordját is, két évvel az előző eredmény felállítása előtt.

Holdtölte idején

A versenyre mindig azon a júliusi hétvégén kerül sor, amely legközelebb van a holdtöltéhez. A rajt sokáig péntek reggel volt, az utóbbi időben azonban átkerült csütörtökre, de az időpont változatlan: reggel kilenc óra.

 

Az 52 Kékszalag győztesei

  • 1934 Ugron Gábor Rabonbán I (30-as cirkáló, schärenkreuzer. Magyarországon ebből a hajótipusból épült a legtöbb, ez volt a legnépszerűbb klasszikus hajóosztály)
  • 1936 Kovács Béla Kincsem III (22-es versenyyollé)
  • 1938 Kovács Béla Kincsem IV (22-es versenyyollé)
  • 1940 Kultsár Istvánné Gordon Evelin (Első női győztes) Tramontana
  • 1942 Kultsár Istvánné Gordon Evelin Tramontana.
  • 1947 Tóth Kálmán Hungária
  • 1949 Mihálkovics János Vészmadár
  • 1951 Németh István Nemere II.
  • 1953 Németh István Nemere II.
  • 1955 Németh István Nemere II. (75-ös cirkáló)
  • 1959 Horváth Boldizsár Addió (40-es cirkáló)
  • 1961 Farkas László Kékmadár
  • 1963 Vályi Pál Tramontana
  • 1965 Tolnai László Olimpia III.
  • 1967 Debrőczy Tibor Trinidad
  • 1969 Berta Lajos Rabonbán II. (30-as cirkáló)
  • 1971 Bucsy Balázs Tramontana
  • 1973 Gosztonyi András Blott X.
  • 1975 Telegdy István Blott X. (csillaghajó)
  • 1977 Lovas József Tramontana
  • 1979 Lovas József Tramontana
  • 1981 Izsák Szabolcs Hárpia
  • 1983 Zdenka Richter Simi
  • 1985 Eindl Steeg Simsalabin
  • 1987 Eindl Steeg Simsalabin
  • 1989 Gömöry Pál Tramontana
  • 1991 Helmuth Birkmayer/Balogh György Gitzwerg/Nemere II.
  • 1993 Tuss Miklós Manual
  • 1995 Tuss Miklós Manual
  • 1997 Christoph Wieser Liberté
  • 1999 Detre Szabolcs Yuppie
  • 2001 Litkey Farkas Pleasure
  • 2002 Litkey Farkas Gardazzurra
  • 2003 Litkey Farkas Lisa
  • 2004 Litkey Farkas Gardazzurra
  • 2005 Litkey Farkas Liza
  • 2006 Litkey Farkas Clan Des Team
  • 2007 Litkey Farkas Lisa
  • 2008 Litkey Farkas Clan Des Team
  • 2009 Litkey Farkas Lisa
  • 2010 Roland Gabler NaturAqua
  • 2011 Litkey Farkas Lisa
  • 2012 Józsa Márton Fifty – Fifty
  • 2013 Litkey Farkas Evopro-Lisa
  • 2014 Józsa Márton Fifty-Fitfty
  • 2015 Christophe Peclard Safram
  • 2016 Litkey Farkas Festipay (katamarán)
  • 2017 Litkey Farkas Festipay
  • 2018 Christophe Peclard Safram
  • 2019 Petrányi Zoltán Racing Django
  • 2020 Vándor Róbert RSM2

Szöveg: Vitorlázás Magazin, Fotó: VM Archív, Wikipedia, Fortepan

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.