Szöveg: Ruják István, Kép: Gémesi Jóka/Pauger, DPPI
A címben a finom csúsztatás technikájával éltem, mivel a hajó nem teljesen nálunk épült, éppen „csak” a teljes karbon kompozit teste. Na meg azóta a bummja is…
A fenti kis csúsztatás azért nem nyomja a lelkemet, mert a megbízók, a projektet szervező franciák sokkal rafináltabban hallgatnak a L’Occitane néven azóta vízre is szállt IMOCA 60-as magyarországi eredetéről. Mielőtt ezen bárki is komolyan megütközne, gyorsan elmondok három okot vagy érvet, hogy miért is nem veri nagydobra a nantes-i Black Pepper cég a Pauger dicsőségét.
Számos hajót építtettek és építtetnek most is a magyar üzemben, Paulovits Dénes világszínvonalon dolgozó cégénél. A Black Pepper lelke és vezetője Michel de Franssú nagyon korrekt és baráti kapcsolatot alakított ki az ott dolgozókkal, miközben valóban jó üzleteket, szép munkákat hoz Magyarországra. Rátalált egy kincsre, és érthetően nem szívesen osztozna, nem szívesen küldené a Paugerhez a potenciális vevőket a hajó magas színvonalú elkészítésének emlegetésével. Még a végén legközelebb azzal fogadnák Kápolnásnyéken, hogy most éppen nincs idő az újabb megrendelésének gyártására!
Árfekvés és nemzeti büszkeség
Másik ok az árfekvés. A javuló, terjedő hírnév emelkedő árakat is jelenthet. A szuperjachtok, de az ultrakönnyű versenyhajók világában is a már nagyon keresett cégek extrém magas árakon dolgoznak. Attól mi még távol vagyunk. De ugyan miért segítene ehhez hozzá egy francia partner, ha azzal jó eséllyel a saját magának elérhető árakat is meglökné felfelé?
A harmadik ok nyilván a francia büszkeség. Ők az egyeduralkodók az óceáni szólóvitorlázásban, az ő versenyzőik győztek eddig minden Vendée Globe-on, és a hajók nagy többsége is Franciaországban készült. Többnyire a Multiplast vagy a CDK műhelyekben. De nincs is túl sok olyan magas műszaki színvonalon álló hajóépítő cég a világon, amely képes lenne ilyen, a Vendée Globe győzelemre is esélyes hatvanlábas versenyhajót megépíteni.
Rólunk magyarokról azt tartják nyugaton, hogy sértett büszkeséggel reagálunk sok mindenre velünk kapcsolatban. A kevésbé barátiak azt mondják, hogy ez kisebbségi komplexus. Mi ezt persze nem látjuk így, de belül vagyunk a saját erdőnkben és ugye a fától mi nem… Csakhogy van ám a fejlett országokban is egyfajta „ki, ha én nem”-szemlélet és a büszkeségért a franciáknak végképp nem kell a szomszédba menni. Nekik meg azt nehéz – különösen az egész világ előtt – elismerni, hogy valamit jól, sőt jobban csinálnak ott, azon a kisebbségi komplexusos sértettséggel magyarázott keleten…
High tech hajó
Évekig dolgoztam a Pauger Carbonnál. Mindig imádtam fejlett hajóépítő kultúrákból érkező látogatókat végigvezetni a műhelyen, és tippelgetni, hogy a vendégek majd hol teszik le az állukat a padlóra. Mikor ül ki a már leplezhetetlen elképedés az arcokra. A pillanatot nem mindig találtam el előre, de azért nem maradt el!
A már amúgy is világszínvonalon dolgozó műhely újabb szintre lépett ezzel az IMOCA 60-assal. Paulovits Dénes teljesen új, egyedi módszert talált ki az építősablonok elkészítésére. Folyamatban van ennek szabadalmi védése, de ha valaki le akarná másolni, az sem menne egyszerűen. Kellene hozzá az a jól felkészült, kreatív mérnöki- és dolgozói háttér, amilyet nem lehet egy perc alatt verbuválni.
Az új IMOCA 60-as karbon-epoxi és Nomex méhsejt kompozit hajóteste rendkívüli pontossággal épült meg. Ehhez nagy segítséget nyújtott a lézervetítő berendezés, amellyel a minden terv precízen adpatálható. Például a válaszfalak vagy bármely alkatrész helyét nem kell hibalehetőségeket rejtő kézi méréssel meghatározni, hanem a szerkezet pontosan belevetíti a rajzot a munkaterületre. Az eszközzel természetesen az elkészült munkák is ellenőrizhetők.
Tavaly december elején, pár nappal az új hajó Franciaországba szállítása után a Párizsi Hajókiállításon volt szerencsém a Multiplast cég főmérnökével beszélgetni. Ők építették eddig a legtöbb nagyteljesítményű óceáni versenyhajót. Például a földkerülés csapatos és szólóvitorlás csúcsidejét tartó óriás trimaránokat, de rengeteg IMOCA 60-ast is. Szóba került a lézer projektor, amire azt mondta, hogy ők most kezdik el a használatát…
A test a tervezett módon nagyon könnyű, de erős. A magyar munkán nem fog múlni a hajó sikere. A hajó komplettre szerelését a Black Pepper új műhelyében, Nantes-ban végezték el. Az IMOCA 60 osztály előírásának megfelelően a tőkesúly és az árbóc minden hajóban egyforma, csak egy meghatározott gyártótól vásárolhatók. Döntő lesz viszont a foilok, az uszonyok formája. Az minden hajón egyedi, ott jelentkeznek a legnagyobb, legtitkosabb fejlesztések. Ezek teljesítmény különbségei, és a tartósságuk majd csak a versenyen, leginkább a déli óceánokon derül ki.
Győzelmet álmodók
Egy komoly és motivált szólóvitorlázó mi másról is álmodhatna, mint a Vendée Globe részvételről és a győzelemről. Egy tehetséges francia szólóvitorlázónak pedig az esélye is nagyobb minden más nációjú álmodozónál, mert a földkerülő vitorlásparadicsomba született.
A 44 éves Armel Tripon nyert már Mini Transatot az Atlanti-óceánon, és végig járta a szokásos francia szólókarriert – Figaro, Class 40 –, 2018-ban pedig a Multi 50 osztály győztese lett a novemberi viharos transzatlanti Route du Rhumon. Sokat vitorlázik könnyű kis 25 lábas Easy to Fly foiler katamaránon is, hogy még inkább szokja a nagysebességű szárnyalást. Ahogy az egytestű nagyhajózásra a leghatékonyabb kis dingiken csiszolni a vitorlásérzéket, Laserben és Finnben megtanulni az alapokat, úgy az óceáni foilerekkel száguldásra katamaránokon vagy szkiffeken kell felkészülni.
Armel a Földet még soha nem vitorlázta körül, ennek ellenére a szakma a képességeit nem vitatva az esélyesek között tartja számon. Sokan drukkolnak neki szakmabeliek, ahogy a szintén Vendée, sőt IMOCA újonc tervezőnek, Sam Manuard-nak is. Utóbbinak azért, mert Sam mindig tehetségesen ötvözte a hagyományos tudást egyedi ötleteivel, amire ez az új hajó is bizonyíték lehet.
Kilóg a többi új hajó közül
A Vendée Globe novemberi rajtnál nyolc új generációs szárnyas IMOCA 60-es lesz a mezőnyben. Ezek a „Dali-bajszos” konstrukciók a legutóbbi 2016-17-es versenyen jelentek meg először. Az akkor új szárnyas konstrukciók mind a heten a VPLP iroda és Guillaume Verdier tervezőasztalán születtek. A mostani nyolc továbbfejlesztett hajóból hármat tervezett a VPLP (Hugo Boss, Charal és DG Mori), kettőt a tőlük időközben külön vált Verdier (Apivia és Advens for Cibersecurity), illetve Juan Kouyoumidjian alkotta az Arkea Paprec és a még épülő Corum L’Épargne terveit.
Sam Manuard L’Occitane-ja mindegyiktől jól felismerhetően eltérő koncepciót képvisel. Feltűnő a hajó bumfordi, kerek orrformája. A hajóosztály tervezési lehetőségeit maximálisan kihasználó volumen épült ezzel a hajó elejébe. A furcsa, egy amerikai vitorlás típus, a Scow nyomán elnevezett orrforma 2011-ben a Mini Trasaton bukkant fel, amikor a francia David Raison egy ilyen hajóval fölényesen győzött. A tiszta hátszelet leszámítva (ami gyorsabb hajóknál már úgyis elkerülendő szélszög) minden irányba egyértelműen gyorsabb volt ellenfeleinél. Raison már tervezőként vitte tovább az ötletet a Class 40 osztályba, ahol hasonló sikereket hozott. A szintén MIni Transatból indult Sam Manuard révén pedig a scow-orr a L’Occitane-nal megérkezett a hatvanlábasok világába is.
Délen derül ki, mit tud a „csomag”
Nyilván nagyon más lehet a szerepe és kisebb a hatása az IMOCA 60-asok között. Hiszen a L’Occitane is az ellenfeleihez hasonlóan jórészt az uszonyain repül majd a víz felett. Ám nagyon fontos, hogy amikor a hajó kiesik a szárnyalásból és a test előrebukva vizet fog, befúrja az orrát a hullámba, akkor mielőbb újra kiemelkedjen és felgyorsulhasson. Ezt a fázist jelentősen segítheti az új forma, a hajóorrba épített nagy volumen.
A hajó, a terv és a versenyző minőségére az igazi választ majd akkor kapjuk meg, amikor a Vendée Globe mezőnye leér az Atlanti-óceán déli részére, és még inkább az Indiai-óceánon az üvöltő negyvenesek világába.
A déli óceánon jön el az igazság pillanata
Fa Nándor szerint: „Armel Tripon a hírek szerint nagyon jó képességű versenyző és felkészült a gyors hajóval való vitorlázásra. Ő a rövid hajófelkészítési idő miatt lehet majd gondban a Vendée Globe-on, illetve az is számít, hogy nem járt még a déli óceánokon. Aki nem járt arra, annak okozhat a déli víz meglepetést. Más a fílingje mindennek! Hiába szokta meg a nagy sebességet a Biszkája-öbölben vagy az Atlantin, ahol mindig ott van a segítség a közelben. Segítség nélkül másképp bátor az ember!
Armel egyébként tapasztalt, jó vitorlázó, de nem tudjuk még, hogy a Vendée Globe-on mit fog hozni. Nem az lesz a vízválasztó, hogy a rajttól Rió magasságáig mit csinálnak. Hanem, amikor a délkeleti passzátból átlépnek az üvöltő negyvenesekhez, ötvenesekhez. Ott a nyugati szelekben, nagy hullámzásban kell hetekig rohanni. Ott jönnek ki a különbségek, kiderül, hogy ki mennyi. Még csak nem is az első pár napban. Hanem úgy egy hét után az Indiai-óceán közepén. Hirtelen megváltoznak a viszonyok. A legtöbb Vendée Globe-on Fokváros környékén sérül a legtöbb hajó, ahol beleérnek a szélbe és eljön az igazság pillanata. Embernek és hajónak egyaránt.”
Tudta?
A L’Occitane esetében a Pauger műhelyben a francia ellenőrök a munka bármely fázisában mérve nem találtak 2 mm-esnél nagyobb eltérést a rajzokhoz képest!
