A magyar 29er-esek öt egysége a francia felségvizeken esett át a tűzkeresztségen – és egészen jól sikerült a bevetés.
Franciaországban, Cavalaire-Sur-Mer homokos tengerpartján „húsvétoltak” 29er-es egységeink idén. Életükben először vettek részt versenyen a fiúk ebben a hajóosztályban, így ez volt az első, magyar vitorlázók által 29er hajóosztályban „elkövetett” versenyrészvétel is.
A 2017-es 29er EuroCup-sorozat tíz versenyből áll, amelyből a legjobb öt eredményét számítják be a végső sorrend kialakításakor. Persze az a legjobb, ha a versenyzők mind a tíz versenyen elindulnak, de ezt csak kevesen engedhetik meg maguknak mind anyagi, mind időgazdálkodási okok miatt. A tavalyi finn győztes páros például hat regattán állt rajthoz, míg a második helyezett dán egység csak ötön. A tavalyi 20. csak négy, a tavalyi 33. csak három EuroCup-versenyen vett részt. (Természetesen nem csak EuroCup-versenyek vannak 29er hajóosztályban, de ez egy jól szervezett és bevált versenysorozat.)
A Spartacus 29er-egységei az idei versenysorozat második versenyén kapcsolódtak be a 29er EuroCup-ba, azt követően, hogy három, egy hetes edzőtáboron vettek részt Goszleth Marcell edző vezetésével a Barcelona International Sailing Center-ben. A felkészülés alapvető fontosságú volt, hiszen versenyzőink mindegyike Optimist hajóosztályból „ült át” 29er-be és meg kellett tanulniuk a jóval gyorsabb és akrobatikusabb hajó kezelését, arról nem is beszélve, hogy eddig egyszemélyes hajóban vitorláztak, most meg egyszerre társuk is termett a hajóban…
A 29er EuroCup sorozat részeként Cavalaire-sur-Mer-ben versenyzett 103 29er-es közül a De Jonghe Arthur – Szabó Rudolf páros 18., a Lászlófy Levente – Arányi Barna egység 41., Kocsis Bálint – Pavlik András a 44., a Lászlófy Ábel – Petrányi Botond az 55., a Ralovich Dávid – Borbás Barna egység pedig a 91. helyen végzett. Nem volt hiábavaló az elmúlt hónapok Goszleth Marcell vezette edzéssorozata és fiaink a kemény nemzetközi mezőnyben is megállták helyüket.
Goszleth Marcell edző így számolt be a versenyről:
„Számunkra ez a regatta jelentette az első szárnypróbálgatást a nemzetközi mezőnyben. Célunk egyértelműen az volt, hogy felmérjük hol tartunk a fejlődésben, mi az erősségünk és mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni a következő időszak munkájában. Bár az eredmény most nem volt fontos, örömmel nyugtáztuk a jó szereplést.
103 hajó két csoportban vetélkedett 4 napon át selejtező/döntő rendszerben, főként 6-10 csomós szelekben. A mezőny rendkívül szoros, mindenki profin kezeli a hajókat és alig akad „töltelék” csapat. Van jó pár tisztán lány-, vagy vegyes csapat, utóbbi más utánpótlás osztályokban szinte nem létezik. Ami kirívó, hogy a bőszeles bójavételek olyan gyors döntéseket és előrelátást követelnek, amihez hasonlót csak az ilyen sebességű hajókkal élhet át egy vitorlázó. Lászlófy Levi az egyik futam után röviden a „para” -szóval jellemezte a hátszeles befutónál tapasztalt helyzeteket. Ez is hozzájárul ahhoz az érzelmi bombához, ami függővé teszi az embert skiffekben vitorlázva.”
