A skóciai Largsban július 20-án ért véget a Repülőhollandi világbajnokság, amelyen Majthényi Szabolcs és Domokos András fölényes magabiztossággal újra győztek, és ezzel megszerezték a várva várt tizedik világbajnoki címüket. A magyar páros a jórészt erős szeles versenyen végig dominált a 42 hajós mezőnyben. Öt futamgyőzelemmel, egy 3. hellyel és a kiesőként nem számított 4. hellyel biztosan hódították vissza a világbajnoki címet a védőként érkezőholland Kramer–Geelkerken kettőstől. Bronzérmesek az olasz Vespasiani testvérek lettek. Világbajnokaink egy új hajóval versenyeztek, amelynek a tesztelésében, fejlesztésében is részt vettek.

– Ez a győzelem az eredménylista alapján nagyon simának nézett ki…
Majthényi Szabolcs: – Igazából az elsőkét futam megnyerésével alapoztuk meg a sikert, mert ott annyira jól ment a hajó, hogy nem nagyon tudtak velünk lépést tartani. Szerintem egy kicsit el is bizonytalanítottuk őket ezzel. Két nyert futam után az is előnyt jelentett, hogy már tudtuk, kire kell figyelni. A második napon nem taktikáztunk, mentünk arra, amerre az ellenfeleink. A harmadik napon megint erős szél fújt, és olyankor meg gyorsabbak voltunk. Így valóban elég egyszerű volt a képlet.
Domokos András: – A verseny utólag elég simának néz ki, ha az eredményeket nézi valaki. De belülről nem volt ilyen egyszerű.
M. Sz.: – Az utolsó előtti napon nem volt futam az erős szél miatt, tehát ezen a napon már csak két futam volt. Csak arra kellett figyelnünk, hogy ha a holland ellen-felünk netán nyerne két futamot, akkor az egyiken ott kellett volna lennünk a háromban. Nagyon kis esélye volt már annak, hogy meg tudjon minket verni. Az utolsó napon végül egy futamot tudtak csak megrendezni. Nem tudtuk, hogy nem lesz több, és csak a hollandra koncentráltunk. Gyenge szeles futam volt, mégis jól fel tudtunk jönni, pedig eléggé hátul kezdtünk. De végül azon is nyertünk.
– Milyen vízen versenyeztetek?
M. Sz.: – Largs előtt elég zárt a terület, ez egy szigetes, öblös vidék. Déli irányból volt csak kicsit nyitott, onnan jöttek nagyobb hullámok, és az áramlás sem volt vészes a pályán.
– Skócia, Largs? Ez nem túl félreesőhely a nemzetközi versenyekre járó mezőnynek?
M. Sz.: – De igen, az. Ezért volt sajnos csak 42 hajó. Az ilyen helyeket sokan nem szeretik, és nem jönnek el. Januárban Sydneyben több mint hatvan hajó várható. Pedig az is messze van, de ott legalább biztosan jó az idő, és ezt tudják a hollandisok. Egyébként ez a skót helyszín teljesen alkalmas, jó volt a versenyzésre.
D. A.: – A versenyre kilenc futamot terveztek, de csak hét lett. Ezek viszont nagyon jól sikerültek, mert olyan hosszú pályákat tűztek ki, amilyenek régen voltak. Így egy-egy futam másfél óráig is eltartott.
– Teljesen új hajóval, ismeretlen márkával vitorlázva nyertétek a világbajnokságot.
M. Sz.: – Ez egy teljesen új dizájn, olasz gyártmány. Úgy hívják, hogy Planatech.
– Miben különbözik az eddigi menőtípusoktól?
M. Sz.: – Új a gyártástechnológiája, de alapvetően az alakja is különbözik a korábbi FD-ktől. A szabályok adta tűréseken belül megterveztek egy szerintük jó formát. Voltak már hasonló próbálkozások, de azok nem sikerültek jól. Ez egy hátul szélesebb, laposabb hajó, elöl keskenyebb, a gerince pedig egyenesebb, mint például a Mader hajóé. Mégis jól bírja a hullámzást is. Korábban az ilyen hátul szélesebb és egyenesebb gerincű formák nem bírták a balatoni hullámokat, a tavi körülményeket. Ezt viszont sokat teszteltük a Balatonon is, és még itt is éreztük, hogy előnyt ad. Nem billeg előre-hátra úgy, mint a Mader, nem bukdácsol, hanem át tud siklani a hullámokon.
– Ezt pusztán az új forma eredményezi, vagy más a héjszerkezete, a rétegelése, esetleg a merevítőrendszere?
M. Sz.: – A hajó mindenhol kemény, nincs puha része. Újfajta a merevítőrendszer belül. Kicsit más a súlypontja is. Teljesen más hajó, mint az eddigiek.
D. A.: – Kétélű fegyver volt ezen a vébén, mert annyira más koncepciójú, mint amit eddig használtunk, hogy először meg kellett értenünk, ezzel hogyan kell vitorlázni. Ez sikerült. Ehhez jön a technikai rész. A különbözőveretek, kötélzet, és apróságok, amiket bármilyen gondossággal csinálnak is egy újdonságon, amíg azok nincsenek letesztelve, kipróbálva, addig mindig benne van a bizonytalanság, hogy valami szét fog esni. Ez is plusz pszichikai terhet jelentett.
– Volt, ami szétesett?
D. A.: – Igen, de hál’ istennek nem a futamok alatt. A vébén az első napon, a második futam befutója után szakadt le a génua-felhúzó. A hajót áprilisban kaptuk meg. Onnantól a világbajnokságig annyi minden esett szét, mint amennyi az elmúlt húsz évben összesen nem.
– A tervező-építő soha nem volt hollandis?
D. A.: – De igen, valamikor hollandizott. A hajó maga is történelmet írt, mert ennyi mérnöki munkát még nem fektettek Repülőhollandi optimalizálásába. Fantasztikusan érdekes volt tesztelni, részt venni az alakítgatásában.
– Sok munkátok van a hajóban?
A.: – Sok, és büszke is vagyok rá. Két évvel ezelőtt meghívtak minket Rómába, hogy teszteljük a hajót. Akkor szinte vezethetetlen volt. Akkora kormányerővolt rajta, hogy nem lehetett vele rendesen menni. Én azt mondtam, hogy szerintem a kormányprofil súlypontja nagyon messze van a forgásponttól. ők ellenkeztek, hogy ezt mérnökök tervezték, és így kevesebb az ellenállása. Tavaly nyáron a földvári világbajnokság után aztán ott hagytak nekünk egy hajót tesztelni. Szerencsénk volt, mert akadt mindenféle szél és hullámzás a négy nap alatt. Rátettük az egyik kormányunkat, és attól fogva a hajó azt igazolta, amit a tervezőígért. Hogy ez nem fog billegni a hullámokon, ezért szűkebb génuadűznit lehet alkalmazni, sokkal zártabban lehet vele vitorlázni. Ettől gyorsabb és élesebb. Akkor éreztünk rá, hogy ez a hajó többet tud, mint a Mader. A mostani világbajnokságon sikeresen tudtunk szerepelni, de még messze nem hoztuk ki a hajóból azt, amit tudhat.
– Hogy fogadta a mezőny ezt az új hajót? Jól lett bevezetve az eladáshoz?
M. Sz.: – Jobban is be lehetett volna vezetni, ha egyből elfogadják a változtatásokat, amiket javasoltunk. Akkor már tavaly év végén lehetett volna jó debütálás. Így viszont idén hét új Mader került a mezőnybe, ráadásul Olaszországból is rendeltek kettőt, vagyis elvesztettek néhány lehetséges vevőt.
– Csak nektek volt ilyen hajótok a vébén?
M. Sz.: – Nem. Két olasz is volt, csak ők nem olyan képzettek. Az egyikkel Köles Gabi vitorlázott, nem mentek rosszul: 11.-ek lettek. őket az összeszokottság hiánya akadályozta a jobb eredmény elérésében.
– Olcsi, te mivel foglalkozol mostanában?
M. Sz.: – ősztől tavaszig ott a bolt, az Alpesi Klub a Széll Kálmán térnél. Ilyenkor viszont zárva van, mert gyerektáborokat csinálunk, illetve a nyári termékekinkkel amolyan road show módon megyünk körbe a Balatonon, és megjelenünk velük különféle eseményeken.
– A gyerektáborokat kezdőknek tartjátok?
M. Sz.: – Igen. Most, amikor hazajöttem a világbajnokságról, a második naptól gyerektábort vezettem. Több helyszínen. Most a Spariban voltam, Földváron, itt volt egyébként öthétnyi tábor. Alsóörsön egész nyáron ott vagyunk. Az egy saját hely, bérelt területen. Most pedig három hét lesz Szigligeten.
– Domi, neked a Wizzair pilótájaként nem lehet túl egyszerű időt szakítani a hollandizásra…
D. A.: – Ami igazán nehéz, az a munka utáni edzés. Mondjuk elmegyek hajnali háromkor, hazaérek estére, és akkor még el kéne menni futni… Tudom azt, hogy milyen állóképesség kell ahhoz, hogy egy világbajnokságon rendesen ki tudjam szolgálni a Repülőhollandit, és azt is tudom, hogy ezt nem tudom folyamatosan fenntartani egész évben.
– Januárban Ausztráliában, a következő vébén béreltek egy hajót a helyszínen, vagy viszitek a Planatechet magatokkal?
M. Sz.: Visszük. Ez olyan jó hajó, amivel menni kell…

 

 

Képgaléria: