Véget ért a Volvo Ocean Race. Elképesztő emberi és szakmai történetek, fantasztikusan szoros versenyzés, veszélyek, sérülések, szomorú és persze katartikus győzelmek: a most befejeződött Volvo Ocean Race-ről egyszerűen lehetetlen szuperlatívuszok nélkül írni. A verseny véget ért, de kilenc hónapos története nemcsak az eddigi leglátványosabb és legnépszerűbb VOR-ként fog bekerülni a vitorlázótörténelembe, hanem mint az eddigi legigazságosabb földkerülő verseny. Mások csak tervezték, a Volvo megcsinálta: se szóló, se legénységes föld körüli regatta még soha nem volt ennyire kiegyenlített, mint most. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a VO 65-ösökkel nem egy, hanem két versenyt fognak vívni, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a one design formátum, és a központi hajóépítés fényes sikerrel debütált a legnagyobb távú vitorlásversenyzés világában. Sok adattal lehetne ezt alátámasztani, de talán a legbeszédesebb az a tény, hogy a versenyen induló hét hajóból a Vestas kivételével minden csapat tudott szakaszt nyerni – ilyen korábban még soha nem fordult elő, nem is beszélve az időnként már-már az abszurd kategóriájába eső szoros befutókról.

 

 

Szakaszok, győztesek
1. Alicante–Fokváros
Győztes: Abu Dhabi Ocean Racing
vor anu 04A nyitószakasz rögtön megmutatta, hogy milyen izgalmas lesz az idei verseny. Komoly taktikai csaták az Atlanti-óceánon át, nehezítve a Doldrumssal és a St. Helen körüli magasnyomású környezettel. A Dongfeng egy kormánytörés és sikeres javítása után délről majdnem utolérte a vezető hajókat, majd végül az utolsó, már az üvöltő negyvenesek környéki rohanás után becsúszott a második helyre, a 12 ezer kilométeres szakasz végén alig 12 perccel lemaradva a győztestől. Izgalom azért maradt a végére is, az SCA konkrétan a befutó előtt, a Táblahegy szélárnyékában verte meg a MAPFRE-t, megmutatva, hogy a vitorlásversenyeknek csak a befutó után van vége, és nem a cél előtt két mérfölddel.
2. Fokváros–Abu Dhabi
Győztes: Team Brunel
A szakasz, amely egy másodperc alatt megváltoztatta a Team Vestas Wind sorsát, és talán az óceáni vitorlásversenyzés biztonsági előírásait is, negyvencsomós szélben indult Dél-Afrikából. Az Agulhas áramlat, az Indiai-óceán trükkös időjárása, és egy fenyegető trópusi ciklon miatt módosított útvonal nehezítette a flotta életét. A Dongfengnek ezúttal az árbocával voltak gondok, de ezt is megoldották. November 29-én a Vestas hihetetlen módon zátonyra futott Cargados Carajoson, mint később kiderült, egyértelműen a navigátor hibájából, Chris Nicholson szkippernek és csapatának a cápaveszélyes vízen kellett partra vonulnia az éjszaka közepén, szerencsére a csapat személyi sérülés nélkül úszta meg az esetet. A többi hat hajó folytatta a versenyt, az Arab-öbölbeli befutó a gyenge szélben ismét nagyon szoros volt, a sorrend Brunel, Dongfeng és Abu Dhabi lett.
3. Abu Dhabi–Sanya
Győztes: Dongfeng Race Team
Hol máshol arasson történelmi győzelmet a VOR során először egy kínai csapat, ha nem a kínai szakasz befutójában? A Dongfeng Charles Caudrelier-vel az élen 23 és fél napon keresztül mindent megtett azért, hogy ez bekövetkezzen, de ha csak annyit mondanánk, hogy rajt–cél győzelem született, az már-már sértés lenne egy ilyen nehéz szakasz után. Az Arab-öböl, Srí Lanka, a Malacca-szoros és a Dél-kínai-tenger nem éppen versenyvitorlázásról híres környékek, de a Volvo mezőnye itt is megmutatta, hogy bárhol tudnak izgalmas csatákat vívni.
4. Sanya–Auckland
Győztes: MAPFRE
Ez a szakasz az SCA és a Brunel bátor takkjáról és a MAPFRE győzelméről szólt. Előbbiek egy a többiekétől és a legrövidebb útvonaltól jóval északibb takkot húztak, amely végül nem fizetett igazán, utóbbiak pedig ismét egy utolsó pillanatos győzelemmel lettek végre elsők. Mindezt annak ellenére, hogy egy elektronikai hiba miatt napokon át gyakorlatilag vakon vitorláztak.
5. Auckland–Itajai
Győztes: Abu Dhabi Ocean Racing
A szakasz elején a Pam ciklon okozott fejtörést a szervezőknek, akik végül is három nappal elhalasztották a rajtot. A vihar után viszont gyönyörű, tiszta időben indulhattak neki a verseny legnehezebb szakaszának, melyről az Abu Dhabi szkippere korábban többször is kijelentette, hogy a verseny valószínűleg itt fog eldőlni. Hogy mennyire igaza volt, az akkor derült ki, amikor a Dongfeng – az egyetlen csapat, amely igazán veszélyes volt Walkerékre az összetettben ekkor – árboca a Horn-fokhoz közel eltörött. A kínai–francia hajó egy rövid argentin megálló után motorral indult Brazíliába, versenyt futva az idővel. A szakasz során három hajó is haulzolt spontán a Déli-óceánon, szerencsére komolyabb következmények nélkül. A leghosszabb etap egyben a legszorosabb is lett, mert a Horn-fok utáni gyenge szelek összehozták a mezőnyt. A befutóban az első öt hajót alig 5 mérföld választotta el egymástól, a szerencse végül az Abu Dhabinak kedvezett, ők csúsztak be elsőnek a MAPFRE előtt.
6. Itajai–Newport
Győztes: Dongfeng Race Team
Fantasztikus vitorlázókörülmények, és rengetek hínár: ez volt az Atlanti-óceánt hosszában átszelő szakasz. Ennél azért több történt is persze. A Dongfeng balszerencséje eleinte folytatódni látszott, ezúttal a vízkészítőjük romlott el, ami okozott némi fejvakarást és alkari izomlázat a csapatnak. Szerencsére egyik sem tartott sokáig, és megint csak sikerült a nyílt vízi szerelés, nem beszélve a balszerencse elhárításáról. A Dongfeng végül mintegy három perccel verte meg az Abu Dhabit, és egy órával a Brunelt, ezzel, ha csak matematikailag is, de életben tudták tartani győzelmi esélyeiket.
7. Newport–Lisszabon
Győztes: Team Brunel
Az atlanti átkelés szakaszának forgatókönyvét mintha megint csak valami e célból szerződtetett író jegyezte volna. Tíz évvel ezelőtt ezen a szakaszon süllyedt el a Movistar, Bouwe Bekkinggel a kormánynál. Bekking pedig – Hollywood, szervusz! – most megmutatta, hogy sikeresen feldolgozta az akkori traumát, és 21 perces előnnyel a spanyolok előtt megszerezte második szakaszgyőzelmét az idei versenyen.
8. Lisszabon–Lorient
Győztes: Team SCA
Az utolsó előtti, európai szakasz a Team Vestas visszatéréséről és az SCA győzelméről marad majd emlékezetes. Előbbinél a megszokott idő kétharmada alatti hajóépítés lehetővé tette, hogy a szponzor kívánsága („vissza a versenybe mindenáron”), teljesüljön, és a csapat részt vegyen a két befejező szakaszon – az elsőn egyből a második helyen befutva. Utóbbinál pedig a folyamatosan javuló teljesítmény, melyet Sam Davies szkipper a verseny előtt célul tűzött ki, végül elérte a célt, és a női hajó megnyerte a szakaszt, melynek során a Cape of Death előtti vizeken negyvencsomós széllel kellett megküzdeni. Az Abu Dhabi harmadiknak futott be, és ezzel meg is nyerte az összetett versenyt.
9. Lorient–Göteborg
Győztes: Team Alvimedica
A franciaországi rajt után egy hágai pit-stop, majd egy navigációs kihívásokkal teli szakasz következett, melynek végén az Alvimedica ifjú csapata is megszerezte első győzelmét. Az Abu Dhabi ötödik helye pedig megerősítette a papírformát: az Azzam csúcsra ért, és megnyerte a Volvo Ocean Race-t…

 

 

Tudomány a mosoly mögött
(avagy a jó eredmény titka…)
A one design formátum mindenképpen kedvezett a sportszerűbb versenyzésnek, és esélyt adott arra, hogy a tényleges vitorlázótudás és taktika lehessen a döntő tényező. A hét hajó mindegyikének voltak jó szakaszai és húzásai, de ha a verseny egészét nézzük, a győztes Abu Dhabi mellett a kínai–francia (vagy francia–kínai) Dongfeng az, amely kiemelkedett a mezőnyből. Ez a két hajó a befutókban sokszor csak percekre volt egymástól, és ha a Dongfengnek nem törik el az árboca az ötödik szakaszon, akkor biztosan tovább tartott volna kettejük szoros küzdelme.
vor dong abu 02A két hajó párharca önmagában sokat elmond a VOR-ról. Nem túlzás, hogy a one design formátum gyakorlatilag megmentette a korábban krízisbe, és egyfajta „ki marad talpon” show-ba forduló sorozatot: a folyamatos műszaki hibák és haváriák miatt az egész verseny léte került veszélybe az előző sorozatokban. Ennek vége, a one design hajós versenyzés hatalmas siker lett, pedig a vízen szoros versenyek és eredemények mögött például az Abu Dhabi és a Dongfeng kampányai azért igen jelentős mértékben különböztek. Mindkét hajó szponzorai olyan területeken szeretnék növelni a vitorlázás profilját, ahol a sportnak még nagy tartalékai vannak, de ezenkívül sok hasonlóság nincs a két csapat között. Walker és az Abu Dhabi egysége kizárólag profikból állt, akik számtalanszor indultak a VOR-on, és nyerni jöttek az idei versenyre. Charles Caudrelier Dongfeng-szkipper ezzel szemben egy olyan vegyes csapatot koordinált, amelynek nemhogy szinte teljesen amatőrök is tagjai voltak, hanem komoly nyelvi nehézségekkel is szembe kellett nézniük. A kínaiak alig beszéltek angolul, de a franciák egy része sem jeleskedett a nyelvtudásban: Pascal Bidegorry például kifejezetten a VOR kedvéért tanult meg egy év alatt angolul beszélni.
A verseny előtt a Dongfeng egyszerűen elvesztett egy vitorlát a fedélzetről, és majdnem erre a sorsra jutott az egyik kínai vitorlázó is. A csapat közzétette az esetről készült videót, mire a francia rajongók tömegei kezdték szidni a nevetséges és amatőr felkészítést, és kritizálni a kínai legénység ötletét. Számítani lehetett arra is, hogy a tapasztaltabb legénység a kezdő kínaiakat fogja vádolni a sikertelenségért, amire volt némi esély, figyelembe véve, hogy az engedélyezett nyolcfős legénység 25 százaléka a Dongfengen zöldfülűnek számított nemcsak a VOR, hanem a vitorlázás tekintetében is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Dongfengen összesen két embernek volt VOR-tapasztalata (a szkipper rajta volt az előző sorozatot megnyerő Groupama fedélzetén, és a trimmer Martin Strömberg két VOR-on vett részt), akkor a kérdés nem az, hogy miként nyerte meg Walker a versenyt az Abu Dhabi legénységének összesen 21 korábbi VOR-kampányával a háta mögött, hanem az, miként tudott a Dongfeng ennyire közel kerülni hozzá?
Mark Turner, a Dongfeng kampánya mögötti OC Sport cég képiselője szerint Caudrelier kiválasztása kulcsfontosságú volt, mert őt hamar meg lehetett arról győzni, hogy a csapat tagjaként tekintsen a kínai legénységre. A csapat többi tagjainak szelekciójánál pedig az volt a szempont, hogy olyan, multifunkciós vitorlázókat válasszanak, akik sok poszton megállják a helyüket – így került a fedélzetre több vitorlázó a Figaro sorozatból. Ez mind Caudrelier, mind Turner szerint nagyon szerencsés választás volt. Nemcsak azért, mert aki a Figaróban szokta meg az offshore versenyzést, az tudja, hogy miként kell egy hajót vinni kevés vagy nulla legénységgel, hanem azért is, mert rendelkezik azzal a felfogással, ami ahhoz kell, hogy egy ötvenhajós one design flottában offshore versenyeken szerepeljen. Lehet, hogy az Abu Dhabin sokkal nagyobb volt a VOR-tapasztalat, de ők nem szokták meg, hogy egy offshore versenyen is harcoljanak minden centiméterért – márpedig a Figaróban egy hiba, és máris buktál 6-8 helyezést…
Caudrelier legénységgel kapcsolatos stratégiájának sikerét a verseny végén Walker is elismerte, pedig eleinte neki más volt a véleménye. „Mi egy hagyományosabb modellben gondolkodtunk, azt tartva szem előtt, hogy ha csak nyolcfős a legénység, akkor az a jó, ha minél többen tudnak ebből a nyolc főből kormányozni. Szerintem akkor trimmelsz jobban, ha tudod, hogy viselkedik a hajó, ehhez pedig kormányozni kell. De tény, hogy a Dongfeng választása a sok szólóvitorlázóval nagyon is bevált”.
Nem kérdés az sem, hogy míg Walker nyerni jött a versenyre, a Dongfenggel szemben sokkal kisebbek voltak az elvárások, márpedig nemcsak egy tavon, hanem mind az öt óceánon nehezebb úgy versenyezni, ha valaki tudja, hogy neki nyernie kell. Walker stratégiája erre egyszerű volt, ő nem akart mindig nyerni, azt viszont kijelentette, hogy a VOR-t valószínűleg az fogja megnyerni, aki mindig dobogóra tud majd kerülni a szakaszok végén. Ez az Abu Dhabi számára gyakorlatilag sikerült is, ha nem számoljuk az utolsó, nekik már tét nélküli szakaszt, akkor csak egyszer nem tudtak az első háromba férni a versenyen, és két szakaszt meg is nyertek. Közben a Dongfeng az esélytelenek nyugalmával vitorlázva második lett az első szakaszon, megnyerte a marketingszempontból hihetetlenül fontos harmadik, Kínában végződő szakaszt, és szintén első tudott lenni az árboctörés utáni első szakaszon is, bizonyítva, hogy nem érdekli őket a papírforma, és nem ijednek meg az árnyékuktól.
Sőt, sokak számára úgy tűnhetett, hogy a Dongfeng gyenge szélben, amikor mindenki egy irányba haladt, egyszerűen gyorsabb volt a többieknél. Caudrelier szerint trimmelési technikájuk volt különböző, mások szerint nem kímélték a hajót. A Dongfeng szkippere szerint ők nem törtek el több mindent, csak mindent kommunikáltak. Ugyanakkor a hajók javításáért most egy cég felelt, ergo minden apró sérülést be kellett jelenteni a rendezőknek. Az adatokból ezek alapján az látszik, hogy a MAPFRE törte el a legtöbb felszerelést, de a Dongfeng szorosan a nyomában volt. Azt ugyanakkor, hogy vajon az árboc túlzott terhelés vagy anyaghiba miatt tört-e el, sosem fogjuk megtudni, mivel a bizonyíték az óceán fenekén fekszik. A vitorlákra ugyanakkor a Dongfengnél vigyáztak – de az sem véletlen, hogy náluk csak egy hajó óvta meg jobban a vásznait a verseny során, mégpedig az Abu Dhabi. Walker tudta, hogy a limitált vitorlaszám miatt nagyon fontos, hogy vigyázzanak a vitorlákra. Az Abu Dhabi például szigorúan mindig leejtett, amikor orrvitorlát tekert be, és sosem késlekedtek a reffeléssel – Walker szerint azért a Dongfengen nem mindig volt ez a helyzet. A nagyobb számú profi legénység ugyanakkor erősebb szélben Walkerék javára döntött, mert ilyenkor ők bátrabbak voltak – a kontraszt megértéséhez Caudrelier azt hozta fel, hogy amikor az ötödik szakasz közepén, a Déli-óceánon egy kínai, azaz spontán haulz után rendezték soraikat, akkor a kínai srácok arról beszéltek egymás közt, hogy el kéne hagyni a hajót…
Ha az eredeti célokat nézzük, akkor az látszik, hogy mind a Dongfeng, mind az Abu Dhabi teljesítette az elvárt eredményeket. Walker végre megnyerte a VOR-t, és a vitorlázás fejlődésnek indult az Emirátusokban, ami egyértelműen köthető a mostani és az előző VOR-kampányhoz. Többen vannak vízen, több gyerek érdeklődik a sport iránt, és több pénz is jön a versenyekbe, s a mostani győzelem ezen csak tovább fog javítani. De a Dongfeng is sikeres médiakampányt tudhat maga mögött, ráadásul nemcsak azt mutatták meg, hogy kínaiként is el lehet indulni egy ilyen versenyen, hanem azt is, hogy nyerni is lehet – Turner szerint, ha ez utóbbi nincs, akkor az országban jóval kisebb az esély a hosszú távú sikerre.
Szoros verseny volt, melyben végül a legjobb nyert. És bár kritikus hangok minden esemény során hallatszanak, a szakmai közönség és a versenyen részt vett vitorlázók legnagyobb része egyetért abban, hogy az egyforma hajós formátum bevált, és van jövője az AIS-offshore versenyzésnek. (Az AIS, azaz Automatic Identification System használatának köszönhetően a verseny története során először a hajók sokszor napokig-hetekig szó szerint egymás minden mozdulatát követni tudták.) A one design hajókra váltás nagy lutri volt, de úgy tűnik, megérte…

 

 

Képgaléria: