Négy napot verni egy alig több mint 30 napig tartó úton egy vetélytársra meggyőző fölénynek tűnik, de a látszat csalóka: Francis Joyon és az IDEC Sport trimarán legénysége nagyon keményen megküzdött az újabb rekordért, és többször tűnt úgy, hogy buknak, mint ahányszor úgy, hogy nyernek. Az út minden volt, csak éppen sétahajózás nem.
A francia rekordhalmozó (Joyon eredményeit lásd külön írásunkban) és négy fős legénysége alaposan felkészült az új rekord-kísérletre. Már a januári Hong Kong-i indulás előtt hónapokkal Ázsiában hajókáztak a hatalmas maxi trimaránnal egy jó pár gyors menetet és még több közönségtalálkozót magában foglaló „Pacific Tour” keretében.
Fotó: DPPI
A januári 19-i indulásra több halasztás után került sor, mivel a csapat folyamatosan figyelte a várható meteo-előrejelzéseket, igyekezve a legjobb várható szélviszonyokhoz időzíteni az utat. Végül nekivágtak, de saját bevallásuk szerint pár nap után majdnem meg is bánták a döntést, hiszen alig egy hét után nem a várható irányú és erősségű szelet kapták, s kezdtek elmaradni a Maserati két évvel korábbi pozíció-idejeitől. Aztán minden simán ment – egészen az Egyenlítőig, amikoris az ott jellemző gyakran tartósan szélhiányos időszak nem csak az addigi rohanásnak, hanem majdnem minden reményüknek véget vetett. És még csak akkor kezdődött a neheze! Sorra jöttek a nehézségek. Az egyik felhúzókötél szakadása miatt meg kellett állniuk újabb pár órára, és a legénység egyik tagjának fel kellett másznia a 33,5 méter magas árbócra, hogy újat fűzzön be. Eközben (mivel a hajó állt, így a vízáramlás által hajtott generátor nem működött) a fedélzeti szobabiciklivel kellett előállítani a legfontosabb rendszerek ellátásához szükséges áramot. „Kész rémálom volt. Felváltva tekertünk és másztunk az arbócra, órákig szenvedtünk” – mondta az esetre visszaemlékezve Antoine Blouet, a legénység egyik tagja.
Miután megoldották a problémát, ismét mozgásba lendültek. Afrika szarvánál már kétnapos előnyben voltak a virtuális versenyben a Maserati két évvel ezelőtti idejéhez képest. De még messze volt a cél.
Az utolsó szakasz volt a legnehezebb. „Három pokoli éjszaka van mögöttünk, amikor jóformán egyikünk sem aludt szemhunyásnyit sem” – mesélte a célba érkezés után Joyon a sajtónak. Nem elég ugyanis, hogy szembeszélben kellett felcirkálniuk a Temzén Londonig gyakran viharos körülmények között, de még a hajó fedélzeti AIS-rendszere is felmondta a szolgálatot. Sőt: nem volt autopilot-rendszerük, nem volt számítógépük, egyáltalán, semmilyen elektromos berendezésük sem működött az utolsó napokban. „Alig öt mérfölddel a cél előtt egy teherhajó volt mellettünk, s mivel nem volt helyünk, kénytelenek voltunk halzolni egyet, amely során talán 20 centire kerültünk a hajótól. Szerintem nem is vettek észre bennünket. Nagyon rémisztő pillanatok voltak” – taglalta az utolsó napok nehézségeit a veterán hajós.
A sok küzdelem azonban meghozta az eredményét: az IDEC Sport végül négy nappal Soldiniék 2018-as ideje alatt, 31 nap, 23 óra és 36 perc alatt tette meg a Hong Kongból Londonig vezető, 15873 mérföldes utat. És még egy téren felülmúlták a Maserati legénységét, hiszen még egy kis teát is hoztak a teaklipperek útjáról. Igaz, nem Kínából, hanem még a Pacific Tour egy korábbi állomásáról, Vietnamból, de ez már igazán részletkérdés.
Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: IDEC Sport
