Menekülőre véve? A hajóipar a háború árnyékában

Egyelőre nem lehet megjósolni, hogy csupán felhőátvonulást jelent, vagy tartós borút hoz a hajóiparra az orosz-ukrán háború. Az ellátási láncok széttöredezése a gyártást, az egzisztenciális pánik az értékesítést nehezítette meg. Ugyanakkor vannak olyan vélemények és tapasztalatok is, amelyek derűlátásra adnak okot. Paradox módon ezek pont a vásárlók végletes borúlátásán alapulnak. Piaci elemzésünk a háború hatásairól.

Véletlen egybeesés volt ugyan, hogy a háború kitörése után pár nappal nyitó Budapest Boat Show mind a kiállítók, mind a látogatók számát tekintve szinte pangott, mégis az ottani látvány és hangulat hűen tükrözte a konfliktus kitörése után eluralkodott hangulatot. (Mindez tényleg véletlen egybeesés volt, hiszen a nagy vitorláshajó-forgalmazók már jó előre bejelentették, hogy nem vesznek részt a kiállításon, így a kínálati és a keresleti oldalon is csekélyebb volt az érdeklődés.)

A szokásos sorban állások elmaradtak, az enyhén unott arcú látogatók az idén leginkább a kiraktok előtt sétálgató emberekre emlékeztettek, mint sem boltban válogató vásárlókra.

„Na igen, nem ezek azok a napok, amikor valaki azzal jön hozzánk, hogy hadd fizessen be egy szép nagy előleget egy hajóra, amelyet legkorábban 2023-ban kap majd meg, ki tudja, pontosan mennyiért is” – jellemezte nagyon találóan a helyzetet az egyik nagy márka vezetője az expón.

A kiállítók már azzal is gondban voltak, hogy a néhány napja meghirdetett akciós áraikat tartsák legalább négy napig – hiszen pont abban az időszakban 370-ról 400 forintig száguldott el az euró. A saját modelljei mellett a Saver, a Kimple, a Terhi és a Smartliner termékeit is forgalmazó Hírös Yacht Kft. például éppen a kiállításra időzítette környezetvédelmi üzenetű Tavaszi Nagytakarítási Akcióját, amelynek keretében 10 százalékos kedvezményt kínáltak minden hajótest árából azoknak, akik hajlandóak kimenni a vízpartra szemetet szedni. „Hát ez a 10 százalék most 20 lett, vagyis már tisztán veszteséget termel az árfolyam hirtelen romlása miatt. De mit tehet, muszáj tartanom, ha már egyszer meghirdettem” – kommentálta lakonikusan Farkas Attila, a cég vezetője a helyzetet.

Az árfolyamváltozás nemcsak az importőröket érinti, hanem a hazai gyártókat is, hiszen az alapanyagok jelentős része is importból származik – tehát drágul. És nem is csupán annyival, amennyivel az euró/forint árfolyam mozdul. A háború nyomán életbe léptetett szankciós intézkedések ugyanis szétszaggatták a beszállítói láncokat. Méghozzá nagyon. A Superyacht Times mértékadónak tekinthető becslése szerint a hajóiparban használt acél 35, a fa 40 százaléka Oroszországból érkezett. Ahhoz pedig idő kell, hogy a gyártók átszervezzék a beszerzéseiket. Ráadásul az átrendeződés értelemszerűen felhajtja az árakat a szóba jöhető egyéb források esetében is. (Az már csak hab a tortán, hogy az iparág éppen két évvel ezelőtt, a koronavírus árnyékában egyszer már kénytelen volt átszabni a logisztikai rendszerét, és akkoriban éppen az orosz beszállítók kerültek előtérbe…)

Persze, a gyártók bizonyos része már 2020-ban átállt arra, hogy inkább a drágább, de közelebbi és biztonságos ellátást garantáló európai cégekkel szerződjön. A Covid-válság idején e téren például a Hanse lépett merészen és gyorsan: a német cég azonnal rövidebbre vágta a beszállítói láncait és felfuttatta kapacitását. „Ennek meg is lett az eredménye, nálunk nőtt a legkevésbé a várakozási idő az új hajókra” – mondta Bereczky László, a Hanse Hungária vezetője. Mindez persze azt is jelenti, hogy nincsenek már hasonló tartalékok a nagy cégek rendszereiben.

Bár a mostani válság kialakulásának okai jelentősen mások, a helyzet mégis nagyon emlékeztet a két évvel ezelőttire. Leginkább abban a tekintetben, hogy nem tudni, milyen irányba is fognak fordulni a mozgásba lendült kerekek. A Covid berobbanása utáni pánik élesen szétvágta a beszállítói láncokat és szinte befagyasztotta a keresletet – de mindez csak pár hétig tartott. Aztán elképesztő roham indult az új hajók iránt és sosem látott mértékűre futott fel a kereslet, mivel az utazási korlátozások és az egészségügyi izoláció árnyékában sokak számára érdemi alternatívának tűnt egy kényelmes, nyaralónak és home office-nak is beillő hajó beszerzése. A mostani válság egyes jelek szerint kínálhat hasonló kifutást. A pánik, a beszállítói láncok szétesése és a kereslet gyors visszaesése most is szinte azonnal bekövetkezett, a kérdés az, hogy ismét lesz-e gyors felpattanás. Bár ez elsőre kevéssé tűnik valószínűnek (hiszen most nincs utazási korlátozás sem egészségügyi izolációs nyomás), mégis könnyen lehet, hogy a hasonló jelenségnek lehetünk tanúi. Ennek egyik lehetséges okára Bereczky László világított rá: „A pénzügyi piacok szinte kaotikussá váltak a háború miatt, a tőke menekülő befektetéseket keres. Sokan pedig a charterflottákban látnak most könnyen mobilizálható, rentábilis befektetést, így máris érződik, hogy a tengeri értékesítéseink felpörögnek, ami bőven ellensúlyozhatja a balatoni értékesítések esetleges visszaesését.”

De nemcsak a nagybefektetőket vonzzák a tengeri hajók, hanem sok magánszemély is menekülőbefektetésnek tekintik őket. Méghozzá szó szerint.

Azzal a megfontolásból, hogy ha nukleáris háborúig eszkalálódna az orosz-ukrán konfliktus, akkor egy hajó menekülési eszköz lehet. Bereczky László szerint ez a tengerparttal rendelkező országok esetében tömeges jelenséggé válhat, alaposan felpörgetve az új hajók iránti keresletet. Kérdés persze, hogy mennyire lesz tartós a pánik és a piaci élénkülést kiváltó szorongás, de szemléletes kép volt az, hogy a Budapest Boat Show külön pavilonjában kiállított lakóautók körül rengetegen forgolódtak. Ami alighanem jól jelzi, hogy a menekülőösztön bekapcsolásával előtérbe kerülhetnek a menekülőeszközök – így a hajók is. (És szemléletes kép volt az is, hogy a lakóautós pavilon mögött magányosan árválkodott a Lada modellje, olyasféle elszigeteltségben, mint két héttel később már minden más orosz cég termékei is a nemzetközi szankciók hatására…)

A balatoni vásárlások ugyanakkor jelentősen visszaeshetnek, hiszen a magyar tenger nem kínál olyasféle menekülési alternatívát, mint az Adria. De ha így is lesz, akkor sem biztos, hogy ez érzékelhető megtorpanást jelent majd, hiszen jelenleg is jellemzően másfél év a várakozási idő nálunk egy új hajóra. Vagyis ha egy éven belül minden visszaállna a normál kerékvágásba, akkor ebből a válságból (is) megerősödve kerülhetnek ki az importőrök és gyártók, a vásárlók pedig az átmeneti visszaesés miatt rövidülő várakozási időnek örülhetnek majd.

Persze valamennyi fent vázolt opció csakis abban az esetben realizálódhat, ha időközben nem lesz szükség az olyan menekülőeszközökre, mint a hajók…

Szöveg: Lénárt Attila, Kép: Budapest Boat Show

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Ajánlataink