A Southeby’s aukciós ház kínálatában tűnt fel nemrégiben a Ferrari első, mellesleg mindmáig rekordot tartó, majdnem teljesen saját fejlesztésű motorcsónakja.

A „vízi paripa” 1953-ban, a sebességrekordra hajtó Achille Castoldi ösztönzésére született. A tehetős adrenalin-vadász 1950-ben felvásárolta a Cantiere Timossi motorcsónakgyártót, hogy azt saját szolgálatába állítva kifejleszthesse a legtökéletesebb csónaktestet. Motort pedig személyesen Enzo Ferraritól kért hozzá.

Az autógyártó vezetőjét fellelkesítette a lehetőség, hogy a versenypályák után egy másik területen is bizonyítsa a márka technikai fölényét, így Castoldi kérését messze túlteljesítve nem csak egy izmos erőforrást és pár matricát küldött, hanem az egész Forma-1-es csapatát és egy V12-es F1-es motort. A mérnökök azonban úgy találták, hogy a 385 lóerős erőforrás nem elég izmos a célhoz, ezért rászereltek két turbófeltöltőt és metanol-üzemre állították át. Így már 600 lóerőt adott le. Ezzel aztán az Arno XI névre keresztelt vízi rakéta több mint 150 mérföldes (vagyis 242 km/h-ás) sebességet ért el az Iseo tavon. A hajóval még több mint tíz évig versenyzett egy olasz mérnök, Nando dell’Orto, méghozzá sikerrel.

A jármű a hatvanas évek második felétől hosszú időre eltűnt a színről, majd 2012-ben került elő, amikor a Ferrari Classiche felújította és az RM Auctions monacói árverésén eladták. Most pedig ismét új tulajdonosra vár a Southeby’s aukciós ház kínálatában.

De nem ez az egyetlen táncoló paripás emblémával ellátott motorcsónak, hiszen a Ferrari a nyolcvanas évek végén motort és szaktudást, illetve a nevét is adta a patinás Riva speedboat-sorozatához.

Az 1990-ben kiadott, összesen 40 egységet számláló Riva Ferrari 32 család nem volt olyan elegáns, mint az olasz hajógyártótól megszokott, fantasztikus dizájnnal és kimagasló minőségű famunkával hódító többi terméke. Apró kabint rejtő magas felépítményével, lejtős farkiképzésével és utcai sportkocsik légterelőjét idéző hídjával a vízi Ferrari inkább hasonlított az akkoriban népszerű Testarossára, mint egy karcsú versenyhajóra, mégis pillanatok alatt elkapkodták mindet.

A Ferrari nem csak a két, egyenként 400 lóerős V8-as motort szállította az együttműködés keretében, hanem a karbon-kompozitokkal szerzett Forma-1-es tapasztalatait is megosztotta az e téren ekkor még járatlan hajógyártóval- Ezen kívül az autógyártótól származott a hajók helikopteres-jellegű műszeregysége is.

A Ferrari-rokonság nem csak a külsőségekben látható, hanem a hajó menetteljesítményei is méltók a szuper-sportkocsigyártó többi termékéhez, hiszen akár 100 km/h-ás sebességgel képes száguldani a vízen.

A Riva-Ferrarik manapság még különlegesebb járművek, mint a maguk korában – és nem lettek olcsóbbak sem. Legutóbb 2019 márciusban árvereztek el egyet Fort Lauderdale-ben, mintegy másfél millió dollárért.

A Vitorlázás Magazin következő, február 18-án megjelenő 2020/1-es számában egy másik autógyártó hajós újdonsága apropóján összeállítást közlünk minden jelentősebb hasonló próbálkozásról, így például a Mercedes, a Lamborghini és az Aston Martin jachtjairól és speedboatjairól.