Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: Hanse
Ezt a menetet nem apróztuk el, néhány lopott óra helyett öt egész napig éltünk egy 2016-ban gyártott Hanse 505-ösön, a horvát Adrián. Közben módunk akadt mindenféle helyzetben kipróbálni az ötvenlábas jachtot.
Önváltó fock – ügyesen
A Hanse köztudottan az a gyártó, amelyik évtizedek óta önváltós fockkal tervezi és szereli vitorlás hajóit, így volt idejük arra, hogy mindent kidolgozzanak, ami fenntartja (netán javítja) a rendszer egyensúlyát. Hiszen az nem lett volna elég, ha a korábban széles körben elterjedt, nagyméretű génuát egyszerűen lecserélik egy – ahhoz képest zsebkendőnyi – orrvitorlára. Fogták magukat, és az addiginál hátrébb tették az árbócot, így közelítve egymáshoz a fock és a grósz méretét.
Ennek köszönhetően nem akar állandóan szél felé kitörni a hajó cirkáláskor, hátszélben pedig van mit kitámasztani a szél felőli oldalra, ha pillangózni vágyik az ember. Utóbbi sajnos csak részben működik, úgy tapasztaltuk, hogy teljesen széltengelyben haladva kissé romlott a teljesítmény (értsd: még a túratempóval szembeni elvárásokhoz képest is lassúak voltunk), érdemes volt kissé élesebben haladni. A fockot ekkor némiképp nehezebben tudtuk a helyén tartani, mivel kevésbé telt meg széllel, ugyanakkor rövidebb rúd is elég volt a fixálásához.
Az önváltós fockon túl szintén a kényelem és egyszerűség irányába visznek a hátravezetett kötelek. A százhuszonkilenc
négyzetméternyi alapvitorlázat ki- és betekerése, beállítása, mind-mind elvégezhető volt a kormányállásból, ami nagyban fokozta a biztonságot is, hiszen nem kellett egy embert kiküldeni az árbóchoz.
Ez húszcsomós szélben (addig simán lehetett teli taklival vitorlázni) komoly szempont. És tekintve, hogy a grósz schottja mindkét oldalon állítható volt, a fockét tudtuk állandóan a jobb oldali csörlőn tartani, így a nagyvitorlának maradt a bal – és ezzel kész is voltunk.
Kényelem terén jeles
Mindennél azonban sokkal fontosabb a kényelem, amit egy ekkora jacht nyújtani tud. És erre nem is lehetett panasz.
Heten kényelmesen elvoltunk az öt kabinban (négy francia-, egy emeletes ágyas), és érzésünk szerint akkor sem lett volna gond, ha mind a tíz fekhelyet kihasználjuk. Igaz, ha ketten alszanak az emeletes ágyban, akkor legalább egyiküknek gyerekméretűnek kell lennie. A szalonban még alhatott volna egy ember a kanapén, tizenegyen pedig még mindig vidáman körbe tudják ülni az ottani asztalt.
Más a helyzet a kokpitban, ahol legfeljebb nyolcan férnek el kényelmesen étkezéseknél. Kapóra jött viszont a kinti asztalba épített hűtőrekesz, ennek hála nem kellett állandóan lemászni a konyhába frissítőkért.
Az orrban kialakított szkipperkabint két kikötés között a pufferek tárolására használtuk, de azt gyanítom, hogy az enyhe dohszagot árasztó helyiségben a jó mélyre pozícionált ágyban nem lett volna nagy élmény az alvás.
A fürdőplatformon ne spóroljunk!
Remek érzés volt ugyanakkor a kötelektől és veretektől mentes fedélzeten tölteni az időt, főleg a kabintetőre kiteríthető matracokon, amiken egyszerre hárman is heverészhettek (sőt, néha be is aludtak). Hiányzott viszont a kényelmi felszerelések közül a fürdőplatform elektromos mozgathatósága, minden alkalommal kézi erővel kellett fel- vagy lehajtani a lapot. Ebben segített a hidraulikus rugó, levéve némi terhet rólunk, de azért jól esett volna, ha még ennyire sem kell megfeszülnünk.
A platform egyébként kellően nagy, ám magasan van a víz szintje felett, ezért muszáj a fürdőlétrát minden alkalommal berakni, hogy mindenki ki tudjon mászni a habokból.
A fürdőkben elég nagy a könyöktér, nem vertük le a szappant a polcról, miközben zuhanyoztunk, kellően nagy és mély a mosdótál. Ide kapcsolódik viszont egy olyan jelenség, amely előtt teljesen értetlenül álltunk. Másik 505-ösben mintha nem találkoztunk volna ilyesmivel, itt egészen egyedi módon kellett váltani a két víztartály között, a hátsó elzáróját a szalon kanapéja alá tették, amire még rá lehet fogni, hogy egyszerűen férhettünk hozzá, az elülsőjét azonban a bal első kabin ágya alá rakták. Ennek kezeléséhez külön koreográfiát kellett alkalmazni: kabinba be, ajtó becsuk, ágy alatti fiók teljesen kihúz, mögé nyúl, félig vakon matat, kart elmozdít. Majd ugyanez visszafelé, hogy ki tudjunk menni a kabinból.
Mivel a bérlési időszak elején és végén időre kellett megérkeznünk, volt alkalmunk rendesen kipróbálni a motort. A chartercég által meghatározott maximum 2300-as fordulatszámot betartva, sík vízen simán hoztuk a nyolccsomós sebességet, máskor még 2000-es pörgés mellett is stabilan megvolt a hét csomó. Mindezek után az óránként alig négy és fél literes fogyasztás elég barátinak mondható.
Kisokos: A Hanse 505-ös 2014-ben mutatkozott be, és sok országban az Év Jachtjának jelölték. Tervezője az a Judel–Vrolijk páros, aki többek között az Amerika Kupa-győztes Alinghit (az első európai nyertes csapat hajóját) és a TP52-es versenyhajókat alkotta. Az 505-öst 2018-ban váltotta le az új 508-as széria.
Bírja a strapát
Egészében véve kijelenthető, hogy hiába a negyedik szezon, a hajó még mindig jó állapotban leledzik, vagyis bírja a terhelést, ami hasznos információ lehet azok számára, akiknek vásárláskor fontos szempont a tartósság.
Hanse 505 – Technikai adatok
HOSSZÚSÁG: 15,40 m
VÍZVONALHOSSZ: 13,54 m
SZÉLESSÉG: 4,75 m
MERÜLÉS: 2,38 m
ÁRBÓCMAGASSÁG: 22,1 m
SAJÁT TÖMEG: 14 t
VITORLAFELÜLET: 129 nm
KABINOK SZÁMA: 4 + 1
FÉRŐHELY: 11 + 1 fő
MOTOR: 75 LE