A Kékszalag győztes hajói 3.

Az idei Kékszalag-felvezető lapszámunkban nagy fába vágtuk a fejszét: rendhagyó módon a hajók oldaláról közelítve elevenítjük fel a nagy verseny történetét: sorra végigvettük, mikor milyen hajókkal nyerték meg Európa legrégebbi tókerülőjét. A több cikkből álló sorozat egyfajta különleges hajótabló, és nem mellesleg a technika fejlődésének ívét is szemléletesen mutatja be. Sorozatunk harmadik része az ötvenes és hatvanas évek pangását, a cirkálók fénykorát időszakát mutatja be.

1947-1981: A megmaradás évei – Cirkálók dominanciája az állóvízben

A világháború után nehezen éledt az emberben és hajóban is óriási veszteségeket szenvedett balatoni vitorlás élet. Aztán hamar jött a Rákosi-féle kommunista diktatúra. Csoda, hogy ilyen úri huncutság, mint a vitorlás sport, egyáltalán életben maradt.

A következő évtizedekben, ha lazult is a gyeplő, semmi nem kedvezett technikai fejlődésének. A Kékszalag újraéledt, de évtizedekre elvesztette a fejlődést ösztönző szerepét. A leghosszabb távú balatoni túraversennyé silányult, és megszűnt a magyar vitorlázás húzóereje lenni. A győzelemre alkalmas vitorlások ugyanazok maradtak évtizedeken át.

1966 Kiel, Csilaghajo Vb: a győztes Tolnay Laci és Rúni Ernő

A háború előtt még modernnek számító Cirkálók egyeduralma következett, akik mellé kis szélben még felsorakozhatott a Tramontana, és két 6R yacht. A győztesek közé csak a magyar csillaghajósok, vagyis az olimpiai hajóosztály Starban vitorlázók kerültek be. Őket aztán három győzelem (1965, 1973 és 1975) után gyorsan kiszorították a versenyről, ahogy anno a 22-es Versenyjolle is el lett távolítva.

Az 1947 és 1981 között a versenyeket még a vitorlázók körében is visszafogott érdeklődés kísérte csak. Ebből az időszakból némelyik versenynek az eredménylistája sem maradt fenn. De legalább a Kékszalag maga megmaradt, még ha a szelleme szunnyadt is.

Ez lett a Nemere-korszak, hiszen a három 75-ös balatoni Cirkáló közül csak ő lett azonnal versenyhajó. 1955-ös csúcsideje 57 évig volt a leggyorsabb győztes idő.

A Nemere az ötvenes években

A Rabonbán kapcsán már szó esett a Balatoni Cirkáló fő tulajdonságairól, de az eredetéről nem.

A XX. század elején svéd tervezők készítették a ma is népszerű Schärenkreuzer (Skärgårdskryssare, Skerry Cruiser) hajók elődeit, és a fejlődés oda vezetett, hogy megszületett az egységes osztályelőírás. Az alapelveket úgy állították fel, hogy az egészen kicsi és egészen nagy hajók építésének is megfeleljen, és közöttük ne lényegbeli, csak méreteltérések legyenek. Ez azt jelenti, hogy például a nálunk ismert legkisebb 22-es és a lenagyobb 75-ös Cirkálókra – a nemzetközi szabályozásban – alapvetően ugyanaz az osztályelőírás vonatkozik, csak minden szabályponthoz tartozik egy táblázat, amelyben a különböző nagyságú cirkálók méretei külön-külön szerepelnek, a megfelelő tűrések meghatározásával. Így a nemzetközi osztályelőírás a következő típusokra tartalmaz méreteket: 15, 22, 30, 40, 55, 75, 95, 120 és 150 négyzetméteres Skerry Cruiserek.

A számok nem valós vitorlafelületeket jelentenek, hanem a nagyvitorlán az elsőél és az alsóél hosszából számolt háromszög, valamint a forstág-árbóc-fedélzet által határolt háromszög felületének összegét jelzik. A hajók valóságos vitorlázata természetesen sokkal nagyobb ennél.

A 75-ös Balatoni Cirkáló 18 és fél méter hosszú. Közel húszméteres árbocán olykor 250 négyzetméternyi vitorla hajtja előre a 8-8 és fél tonnás elegáns hajót. 18,5 méter hosszú, 2,8 méter széles és 1,8-1,9 métert merül.

Ruják István

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.