Az RSM titok

Sokan voltak az idei Kékszalag hozzáértőbbnek számító nézői között, akiknek még 15 óra sem volt elég megszokni a gondolatot, hogy az RSM megnyeri a versenyt. Pedig igen, az AC45-ös és a csapat beérett, felért a csúcsra. Mi a titok a siker mögött? Ennek járt utána e cikk szerzője.

Észrevették-e, hogy a Kékszalag előtti esélylatolgatásban a magyar vitorlázás nagymenőinek, nagy öregjeinek és szakértőinek radarján csak egy hajó nem volt fent: az idei szalagot bezsákoló RSM? Még nagyra becsült kollégám, e lap főszerkesztője is szkeptikus félmosollyal fogadta, amikor a verseny előtt azt mondtam: Vándor Róberték egységében idén ott a potenciál a trófea elnyerésére.

Nos, én sem nagymenő, sem nagy öreg vagy szakértő, sőt, vátesz sem vagyok, viszont abban a szerencsében volt részem, hogy Robi barátjaként évek óta belülről követem ennek a teamnek az életét, és ez többet láttatott velem ebből a titokzatos csapatból, mint amit a külső szemlélők láthattak.

Az RSM története a járatlan út és az úttörő szellem története. Hasonló, mint Reinhold Messner hegymászóé, aki ugyan nem elsőként, de a nehezebb, északi úton hódította meg az Everestet.

Vándor Robi 2010-ben, egy egytestű vitorlás versenyzői karrier után, egy véletlen üzleti konstrukció során jutott egy svájci mintára DC-vetélytársnak készült katamaránhoz. Már az első verseny előtt kiderült, hogy a hajó gyógyíthatatlan gyermekbetegségektől szenved. Győzelemre nem volt alkalmas, de arra igen, hogy Robit elkapja a katamarán-bacilus.

Pár év kínlódó fejlesztgetés után társával, Kalocsai Zsolttal egy GC 32-esre váltottak. Ez már ugyan alkalmas volt egy máig álló Kenese-Keszthely rekord felállítására, de hamar kiderült róla, hogy csak nagyon korlátozott, a Balatonra nem jellemző (erős) szélviszonyok között ütőképes.

Ekkorra már az európai tavakon sikert sikerre halmozott a kiforrott DC-35-ös, de az RSM team – akárcsak Messner az északi úttal – a nehezebb megközelítést választotta. Abból a hajóépítési ökölszabályból indultak ki, hogy a hosszabb vízvonal egyenlő a nagyobb sebességpotenciállal, és a DC-nél modernebb formájú hajót kerestek. Ekkor került látókörükbe az Amerika Kupás Oracle team eladóvá vált AC45-öse, amit alaposan átalakítottak. Elsőkörben új, szupermagas karbon árbócot, foilok helyett sverteket, és merev szárnyak helyett vitorlákat kapott a hajó.

Rengeteg munka, kísérletezés és útkeresés volt abban, míg elkészült a „stage 1” változat, amivel 2019-ben megnyerték a Fehér Szalagot (amit egy irreleváns technikai óvással elvettek tőlük). A tengernyi munka, pénz és edzés után azonban látták, hogy a hajó balatoni optimalizálása még mindig nem sikerült tökéletesen, és megint nyomtak egy reset gombot.

A tavalyi Kékszalag után újra megfeszített munka kezdődött. Újratervezték a vitorlázatot, különleges, egyedi technológiával előállított bum készült, és a sekély vizes, parti szelet kihasználó vitorlázás elősegítésére rövidebbre cserélték a kormányt. A karanténidőszakot követő, késve megkezdett edzéseken kiderült, hogy a hajó új életre kelt. A vetélytársakkal összemérve tisztán látszott, hogy az AC nem csak gyors, hanem jobban irányítható, és élesebben, illetve mélyebben vitorlázható lett. Megbabonázva ültem az edzéseken a motorosban, de világos volt, hogy csak a technika nem lesz elég a győzelemhez.

Ezért a műszaki fejlesztésekkel párhuzamosan a csapat is épült, és Robi ebben is új utat keresett. Nem kormányosi egyeduralomra épülő, végrehajtó csapatot állított fel, hanem egyéni felelősségekre, közös döntésre alapuló hatost kovácsolt össze. Sokan megmosolyogták, túlságosan megengedőnek titulálták ezért, de tudta, hogy ez a koncepció egyszer kifizetődik. És majd, ha a dobogó tetején állnak, nem csak ő és Kalocsai Zsolt, hanem minden csapattag – a 12 éves kora óta vitorlázó Fekete Andrástól kezdve az ügyes kezű hajóépítő Bali Istvánon és a kétszeres magyar bajnok Margitics Botondon keresztül a hajózási vállalatot igazgató Lange Péterig – mindenki magáénak érezheti majd a győzelmet.

A következetesen végigvitt, tüskékkel és akadályokkal tarkított tízéves menetelés idén végül elvezetett a balatoni vitorlázás Olümposzára. Az 52. Kékszalagon egy technikailag csúcsra fejlesztett hajó, és egy jól beedzett, összetartó csapat rajtolt el. Idegtépő kihívásokat mesterien megválaszolva, háromszor, Badacsonynál, Tihanynál és Fürednél nyerték meg a versenyt, méghozzá magabiztos előnnyel.

Tíz év kitartó munkájának láthattuk a befutón az örömkönnyeit, és aki ismeri őket, tudja, hogy az RSM titok egyszerűbb, mint gondolnánk.

Született is rá egy szállóige: RSM=Rettentő Sok Munka.

 

Balázs Viktor
(A szerző vitorlázó, az autó magazin és a speedzone korábbi főszerkesztője)

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Ajánlataink