A legenda és az ifjú titán

Időutazást szerveztünk, méghozzá nem is akármilyet. Egy napfényes kora októberi hétvégén felültettük a hazai nagyhajós vitorlázás új generációját megtestesítő Kaiser Kristófot – az übehájtech MKB-Prospex DC35-ös katamarán kormányosát – a Balaton egyik legemblematikusabb hajójára, a 76. évét taposó, ötszörös Kékszalag-győztes, és évtizedekig gyorsasági rekordot tartó Nemere II-re.

Szöveg: Balázs Viktor, Kép: Mirk Nikolett, Szmolicza Szilvia

„Srácok, szerintem ezt halasszuk el” – tárja szét kezét a balatonfüredi Szövi kikötő molóján Kaiser Kristóf, majd hátrafordulva a tükörsima Balatonra mutat. A pár órája még vehemensen fújó szél mostanra teljesen leállt, a vízen tocsogó hajók vitorlái petyhüdten lógnak. Nem lehetünk ilyen szerencsétlenek – dohogok, de szerencsére a Nemere II tulajdonosa, Láng Róbert sokkal lazább fickó, mint én. „Nem baj, akkor jövünk holnap” – mondja mosolyogva, végül aztán rövid kupaktanács után mégis úgy döntünk, hogy kimegyünk, mert a fotózás egy részéhez ideálisak a körülmények.

Kristóf ugyanis a mi kérésünkre – hogy még nagyobb legyen a kontraszt a képeken – business casual-be öltözve jött. Slim fit zakójában, mokaszin cipőjében, precízen befésült hajával nyugodtan nézhetnénk valamilyen világmárka férfi modelljének, olyan hiteles az összkép.

Versenyzőből beugró modell

Kicsattogunk a vízre, a fotós és asszisztense először a kokpitban készítenek néhány képet. Kristóf generációjának természetességével viseli, ahogy rászegeződik a kamera, és rutinos mozdulattal húzza fel kissé zakójának ujját, hogy az őt szponzoráló órája is látsszon majd a képen. Aztán a fotós csapat előre hívja, mi Robival hátul maradunk, és a hajóról kezdünk beszélgetni.

„Kristóf ezekben a hajókban mindig azt látta, hogy van bennük egy olyan elegancia, ami az újabb hajókban nincs már meg”

„A veretek közül az ablakok, a kikötőbikák és a kabintető kapaszkodójának lábai eredetiek, a többi apróságot pedig egy klasszikus hajófelszerelésekre specializálódott német cégtől szereztük be a restaurálás során.” – meséli. Jó hogy mondja, meg nem tudnám különböztetni, hogy mi az eredeti, és mi az utángyártott a hajón, olyan azonos stílusú, színű és kidolgozású minden fém alkatrész. Aztán újabb érdekes témába kezdünk bele. „Habár a Sirocco és a Nemere II formája és vitorlázata szinte azonos, bőszélben a Sirocco gyorsabb. Tapasztalt hajóépítők szerint a hosszú kiel formájában lehet eltérés, az lehet az oka.” – mondja. „Várjatok, várjatok, ez engem is érdekel!” – hagyja ott a fotós csapatot Kristóf, és mellénk ül.

Habár egy ideje a jogászoknak járó dr. előtag virít a neve előtt, eredetileg mérnöknek készült, és a műszaki érdeklődést le sem tagadhatná. Úgyhogy a közös téma megvan, és annak ellenére, hogy vitorlázni nem tudunk, mégis jót beszélgetünk. Közben az egyre süllyedő őszi nap fényében visszamotorozunk a kikötőbe, ahol másnap délre beszélünk meg találkozót, reménykedve, hogy a széljelző applikációk ezúttal nem csapnak be bennünket, és vitorlázni is tudunk majd.

Azért az első nap eredményével sem voltunk elégedetlenek: sikerült elkészítenünk egy rendhagyó hajós fotósorozatot, amely stílusosan villantja fel egy kicsit a vitorlázás egykori eleganciáját ezzel a klasszikus hajóval.

„A versenyző a kétezres évek elején gyerekként látta a felújított Nemere II-t a balatonfüredi kikötőben, és azóta vágyik rá, hogy kipróbálhassa”

Időutazók a kemény időben

Másnap délben egy teljesen más Kristóf, és négy (!) társa ugrik ki főszerkesztőnk kombi autójából. „Elhoztam a fiúkat is, éppen hajót szereltünk” – újságolja, és közben bemutatja a talpig versenyvitorlás ruhában feszítő, egy ember híján teljes Prospex csapatot. Nagyon homogén társaság: mind fiatalok, sportosak, kicsi gyerekkoruk óta vízen vannak, és már ennyi idősen is szép eredménylistát tudhatnak magukénak. Ez tényleg az új generáció.

Szükség is lesz a srácokra, mert a tegnapival ellentétben most fütyülnek a vantnik a kikötőben, a Balatonon ritka nyugati szél fúj, hatalmas pöffökkel. Robival mi is vízhatlanba öltözünk, aztán a füredi öböl felé fordítjuk a Nemere II orrát.

A fiúk ismerkedni kezdenek a legtöbbjüknél fél évszázaddal öregebb, az általuk megszokottnál merőben más elrendezésű hajóval, Robi pedig megpróbál segíteni mindenkinek megtalálni az ideális pozíciót. „A sottos ül mögötted, te pedig üljél a leitvágni vonalában!” – tanácsolja Kristófnak, miközben szélbe állunk, és a többiek felhúzzák a grószt. „Albát durrantsunk!” – rikkantja Kristóf, miután az orrvitorla is kitekeredett, és a hatalmas hajó durván dőlve, krajcolva menetelni kezd. A hatás drámai, a szél alatti oldalon néha be-beömlik a víz a kokpitba, és Robi a szelet túlkiabálva magyarázni kezd: „Ez teljesen természetes, ezt a hajót deckvízig lehet dönteni, a Schärenkreuzer tulajdonsága ugyanis az, hogy ilyenkor hosszabb lesz a vízvonala, és ezáltal az elérhető sebesség is.”

Az amúgy sem kicsi, 23 csomós alapszélre érkező gigantikus pöffökben a fiúk megfeszítve dolgoznak az öreg hajón, lazsálásra nincs idő. A szél süvítését csak Kristóf vezényszavai és kiáltásai törik meg: „Ez az, ez az, hadd dolgozzon az orrvitorla!” Hét és fél csomóval törtet előre a hajó, nem vagyunk messze az elméleti maximális testsebességtől, aminél egy ilyen úszásra (és nem siklásra) tervezett test nem tud gyorsabban menni vagy – ahogy Robi lakonikusan megjegyzi – akkor törik vagy szakad valami.

Rákattantak a hajóra

Egy idő elteltével a fiúk összeszorított szájú koncentrációja mosolygásba vált át. „Végre megéreztük, ez már csapatás!” – kurjant fel Kristóf, és egyre többször hangzik a fedélzeten, hogy „király, király!” (Amire a fotósunkat csónakáztató kísérőmotorosunk vezetője, Király Zsolt, a Kékszalag-győztes Raffica csapat kapitánya fel is kapja a fejét – ezúton is köszönjük a segítségét! – a szerk.) „Kezdenek rákattanni a srácok a hajóra” – kacsintunk össze Robival, és érezhető, ahogy lassan flow állapotba kerül a csapat, az öreg hajó és az ifjú titánok egy egységbe olvadva örömvitorláznak az aranyló tihanyi napfényben.

„Három-kettő-egy-most!” – kiált Horváth Miklós bowman a hajó elejéből, „gyere-gyere-gyere Szabi!” – kontráz rá Kristóf Pajor Szabolcsnak, aki a nagyvitorlát trimmeli. „Ezt én is az RC 44-es időkben tanultam meg” – fordul felém Robi. „Egy embernek az a feladata, hogy bemondja a pöfföket, meg azt is, ha az irányuk más, vagy az erősségük extrém.”

A Nemere II csillagrombolóként száguld, és arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy részese lehetek ennek a különleges vitorlázásnak a legendás hajóval és az ifjú titánokkal.

A TELJES CIKK A VITORLÁZÁS MAGAZIN JELENLEG KAPHATÓ, 2020/6-OS SZÁMÁBAN OLVASHATÓ!
Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt!

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon is.