A vízzáró (és meleg) vitorlás ruhák nem éppen új találmányok, hiszen azok, akik több száz évvel ezelőtt hajóztak, általában nem kedvtelésből voltak vízen. A korabeli tengerészek egykori öltözetétől hosszú út vezetett a mai korszerű, lélegező technológiájú, esetleg grafénből készült high-tech csodákig, amelyek szuperkönnyűek és a mozgásban sem zavarnak. Egy kis történeti áttekintést kínálunk és bemutatjuk a mai korszerű anyagok technológiáját.
Madárijesztők a hajókon
A The London Illustrated News című, tudományos jellegű lap tanúsága szerint egy John Lethbridge nevű feltaláló már 1715-ben (többé-kevésbé) vízzáró öltözéket készített, sűrű szövésű textília és állati bőrdarabok összevarrásával. A búvár fejét és felsőtestét rézből készült „kabinba” (mellénybe) zárták, karjainál és combjainál elkötötték a ruházat „végét”, a víz alatti kilátást pedig kis üvegablakkal oldották meg. Ezt az I. György király uralkodása idején kipróbált módszert a következő évtizedekben, századokban számos finomítás követte, amelyekről a 18. és 19. századi tudományos lapok lelkesen be is számoltak. Egy 1872-ben készült fotográfia szinte teljes egészében gumiból készült búvárruhában ábrázolja a francia Pierre Lachaise-t, vagyis a vízhatlanság problémájára már a 19. század végén megtalálták a választ.
A műanyagipar fejlődése csak az 1930-as évek elején tette lehetővé az igazán könnyű, vízhatlan ruházat készítését. Az amerikai DuPont konszern 1930-ban fejlesztette ki a műkaucsukból, vulkanizálással készült kloroprént (műgumi), amit a vállalat Neopren néven szabadalmaztatott. A vízhatlanságot az anyagba zárt apró légbuborékok révén biztosító neoprén népszerűsége gyorsan növekedett. Már a 20. század első felében készítettek belőle (a búvárruhák mellett) ló- és automobil-takarót, védőfóliákat, sőt – igaz, évtizedekkel később – a divattervezők érdeklődését is felkeltette. A Givenchy és a Balenciaga dizájnerei 2014-ben neoprénből készült buggyos pulóvereket dobtak piacra, ezek lettek az elmúlt évek legextrémebb divatcikkei.
Amerikai-norvég versenyfutás
A vízi sportok népszerűségének növekedése és a műanyagipar további fejlődése tette lehetővé, hogy a Helly Hansen az 1960-as években előálljon a Propile Fleece vízzáró réteggel, amelyet az akkoriban még nejlonból (PVC, poliuretán) készült sportdzsekik középső rétegeként kezdtek használni. Ennek a továbbfejlesztéseként dobták piacra az 1970-es évek közepén a LIFA StayDry vitorlás kollekciójukat, amit a norvég fjordok mostoha időjárási körülményei közepette teszteltek.
Közben az amerikaiak sem tétlenkedtek. Wilbert L. Gore és fia, Robert W. Gore 1969-ben kezdett kísérletezni a poli-tetrafluor-etilénnel (PTFE), amelynek kiváló hő- és vízszigetelő képességét hamar felismerték. Arra viszont sokáig nem jöttek rá, hogyan tudnák az emberi test mozgásához kellően rugalmassá idomítani a rideg műanyagot. Egy alkalommal Robert mérgében megrántotta a kezében tartott PTFE huzalt, és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy a hossza a nyolcszorosára nyúlt, miközben az anyag 70 százalékban telítődött légbuborékokkal! Miután a levegőnél hatékonyabb (és könnyebb) hőszigetelő anyagot nehéz elképzelni, innen már nem volt visszaút: 1976-ban Gore-Tex néven szabadalmaztatták a ruhaanyagot, amely mai napig a vitorlázók egyik kedvenc hő- és vízzáró öltözékének számít.
Varrás helyett ragasztás
A nyolcvanas évek elején a dingisek körében kezdett elterjedni Nick Gill márkája, a Gill (angolul így nevezik a halak kopoltyúját is). Az angol úriember vágott bele elsőként olyan vitorlázóruha gyártásába, amely a vizet nem engedte át a felületén, a levegőt viszont igen. Vagyis a nyakig beöltözött vitorlázó teste a ruhán keresztül is szellőzött, jelentősen növelve a komfortérzetet. Gill a varrógépeiről ismert német Pfaff-fal karöltve fejlesztette ki a melegragasztásos technológiát, ami fölöslegessé tette a varrást. Amíg a varrás során az anyagon ejtett ezernyi apró tűszúrás szivárgásveszélyt jelentett, ez a ragasztásos technikának köszönhetően megszűnt, ráadásul a viselet hőszigetelése is sokat javult. Ahogy az 1990-es évektől egyre több ruhagyártó jelent meg a vitorlássportban, elkezdődött a ruházat diverzifikálódása. Megjelentek a női, illetve férfi szabású vitorlázóruhák, a vízhatlan aláöltözetek, a kiegészítő elemek (csizma, kesztyű, sapka stb.). A cél az volt, hogy minél könnyebb anyagok felhasználásával minél kevésbé akadályozzák a sportolók mozgását, és a ruházat mostoha időben is gondoskodjon a test melegen tartásáról, illetve szellőzéséről.
Fotó: VOR
Megkezdődött a cégek közötti versenyfutás is, hogy melyikük válik tömegcikké, és melyik prémium márkává. A marketingesek azóta is azon dolgoztak, hogy a márkák összefonódjanak a világ leghíresebb vitorlázóinak, hajóinak a nevével. Miközben a Helly Hansen és a Musto a Whitbread Földkerülő Verseny (mai nevén a Volvo Ocean Race) indulóval alakított ki szoros kapcsolatot, a Henri Lloyd az Amerika Kupa résztvevőiben vélte felfedezni a leghatékonyabb reklámlehetőséget. Így fordulhatott elő az a furcsa helyzet, hogy amíg a Volvo Ocean Race hivatalos ruházatát a Musto kínálatában találhatjuk meg, addig a győzelemért csatázó spanyol alakulat, a MAPFRE legénységét a Helly Hansen öltözteti.
Harc a vízcseppek ellen
A vitorlázóruha-gyártók napjainkban már azon versenyeznek, melyikük tud néhány grammal könnyebb dzsekit, nadrágot gyártani úgy, hogy a felhasznált anyag vízzáró képessége és szellőzése növekedjen. A legelterjedtebb ruhaanyag, a Gore-Tex négyzetcentiméterenként 1,4 millió mikroszkopikus méretű lyukat tartalmaz. Egy-egy ilyen lyukacska egy esőcsepp méretének a 20 ezred része, viszont sokkalta nagyobb, mint egy vízmolekula. A ruhagyártók hétpecsétes titokként őrzik, pontosan hogyan készülnek a vízlepergető ruháik, de nyilvánvaló, hogy a tesztelés során erős vízsugarat irányítanak az anyagra. A Gore-Tex nem ismer tréfát a vízzárás kérdésében: az első vízsugárpróbán csak a tesztelt anyagok 50 százaléka megy át, a maradék selejt. Ez a kemény teszt a minőség garanciája.
A Sailing Today megkeresésére a Mustónál elárulták, hogyan mérik a ruhaanyagok vízzáró képességét (amelynek nem hivatalos „mértékegysége” is van, annak függvényében, hogy az anyag 24 órán át hány milliliter vizet tart vissza). Ha az anyag felületén egységnyi idő alatt 5000 ml víz gyűlik össze, éppen csak átmegy a vizsgán. Ha 10 000 ml vizet gyűjt össze, az már jó vízzárónak nevezhető, de a legkomolyabb anyagok akár 20 000 ml-nyi folyadékot is visszatartanak.
Hasonlóan mérik a ruhaanyag párologtató-képességét (evaporációját) is. Az 5000 gramm/24 órás érték a könnyű vitorlázódzsekik jellemzője, de a tengeri hajózáshoz 20 000 grammosra edzett anyagokat javasolnak. Ilyen szofisztikált ruhaanyagokat jellemzően a világ legkeményebb versenyein, a Vendée Globe-on, az Amerika Kupán és a VOR-on induló versenyzők használnak. Ami nem meglepő, ha azt vesszük, hogy ha egy átlagember (átlagos vitorlázó) 24 óra alatt 20 liter vizet veszítene izzadás következtében, aligha érné meg a következő napot…
6 tipp hogyan maradjunk szárazon
Zavarba ejtően hatalmas a kínálat a piacon vitorlás öltözékekből, ezért közel sem egyszerű a választás. Íme néhány tanács a megfelelő öltözet kiválasztásához!
- Döntsd el, mit szeretnél!
A mostoha időben hasznos ruházatot három típusra oszthatjuk: hobbivitorlázó, part menti vitorlázó és offshore (tavi vagy tengeri) vitorlázáshoz való ruhákra. Az elsőt rögtön el is felejthetjük: lehet, hogy az öltözékünk külső héja vízlepergető, de rossz időben nem tart se melegen, se szárazon. Nagyon ajánlott minimum part menti vitorlázásra alkalmas ruházatot választani. A Balatonnál az időjárási frontok mozgása kiszámíthatatlan, a viszonylag kis távolságok (meg a gyorsan haladó légörvények) miatt egykettőre utolérhet egy zivatar. Amikor az ember bőrig ázva igyekszik a partra menteni a társaságát (és a hajóját), sokkal könnyebben hoz rossz döntést, mint száraz, napos időben.
- Anyagok és színek
Ma már minden, magára valamit adó vitorlázóruha-gyártó vízszigetelő és légáteresztő anyagokból készíti a termékeit. Talán a legismertebb a Gore-Tex – ha egy terméken ezt a címkét látjuk, bátran megbízhatunk a minőségében. Mivel viharban, illetve éjszaka szinte semmit nem látni a tengeren (ahogy a Balatonon sem), mindig legyen egy rikító színű (piros, narancssárga, zöldessárga) rész (pl. kapucni), vagy öntapadós fényvisszaverő fólia a karunkon, lábunkon.
- Nadrág
Gondoskodjunk róla, hogy a kajütben mindig legyen egy vízálló hosszú szárú nadrág, amit felkaphatunk, ha az idő rosszra fordul. Nem árt, ha öv vagy nadrágtartó is tartozik hozzá. Hasznos, ha az anyagot a nadrág ülepénél és a térdhajlatoknál gyárilag megerősítették. A szára ne gumírozott, hanem tépőzáras legyen, hogy a lehető legszorosabban „tapadjon” a lábbelire. Nem csak mostoha időben fontos, hogy legalább két nagy, tépőzáras zseb legyen a nadrágon, ami kapóra jön a hajó javításakor, vészhelyzet esetén pedig fontos eszközök (pl. zseblámpa, tartóselemek) vízmentes elhelyezésére használható.
- Felsőöltözék
A vitorlázódzseki minősége meghatározza a hajózók kényelmét és szárazon maradását, vihar esetén pedig életet menthet, ezért különös körültekintéssel válasszuk ki. Az aláöltözés miatt ajánlatos egy számmal nagyobb méretet választani. A megfelelő dzseki felül állig (sőt orrig) ér, alul pedig teljesen eltakarja az ember fenekét. Különösen fontos a nyak körüli rész: minél inkább meggátolja, hogy az eső vagy a hullámok által felcsapott víz behatoljon a ruha alá, annál biztosabb, hogy megússzuk szárazon a kellemetlen kalandot. A zsebei legyenek méretesek, és könnyű járású cipzárral vagy tépőzárral záródjanak. A jó vitorlázódzseki kapucnija le/fel cipzárazható és figyelemfelkeltő színű (lásd a 2-es pontot!).
- Lábbeli
Itt is fontos a méret: válasszunk egy-két számmal nagyobb csizmát, a vastag pamutzokni ugyanis kitölti benne a felesleges helyet. Ha pedig az ember a vízbe esik, higgyék el, hogy minél előbb meg akar szabadulni a csizmától a háborgó vízben. A vitorlázócsizmát ne hordjuk a szárazföldön, a legjobbak talpa ugyanis puha anyagból készült, így egy földön heverő üvegdarab könnyen kivághatja a kikötőben.
- Aláöltözék
Az alsóruházat vonatkozásában nem kell feltétlenül a legdrágábbat választanunk (ez nem szépségverseny), viszont fontos, hogy jól szellőző anyagból készüljön. A hőszigetelő alsóruházatra – különösen tengeri vitorlázás esetén – célszerű egy szintetikus anyagból készült pólót húzni, amire zárásként jöhet a polartech anyagból készült felső. Kerüljük a pamutból, farmeranyagból készült öltözéket, ezek ugyanis könnyen magába szívják a nedvességet, ami kényelmetlenséget okoz. A zokni gyapjúból vagy polartech anyagból készüljön.
