A Groupama 3 haváriája nyomán egyelőre késik az új földkerülő rekord

Groupama 3 felborult
Február 18-án, a dél-új-zélandi Dunedin városától mintegy 140 mérföldnyire a Franck Cammas skipperelte francia maxi trimaránt, a Groupama 3 felborul. Ezzel Cammas és csapata számára a Jules Verne Trophy aktuális rekordkísérlete véget ért. A 100 lábas trimarán Bruno Peyron 2005-ben felállított 50 napos földkerülő idejéből szeretett volna tovább faragni, és a borulás idején mintegy egy nappal járt Peyron rekordja előtt – a tényekhez hozzátartozik, hogy Cammas-ék kísérletük rajtját követően egyszer sem voltak Peyron idejétől elmaradva, hanem 1-2 nappal szinte végig vezettek előtte, és nagyon jól haladtak át az általában mindenkinek sok boszszúságot okozó Dolddrumson is.

A borulásra 5-7 méteres hullámok között, 25-30 csomós szélben került sor
groupama3-141209153833Az eset után nem sokkal Cammas értesítette parti csapatát és a francia parti őrséget a haváriáról: „Épp most borultunk fel. A bal oldali úszótest kettétört, és ez rögtön a keresztmerevítők törését okozta, a hajó pedig oldalra fordult.” A borulásra 5-7 méteres hullámok között, 25-30 csomós szélben került sor, a legénységből szerencsére senki sem sérült meg. Cammas-ék a középső testben várták a mentést, a meg-megtörő hullámok között. A francia és az új-zélandi parti őrség műholdas telefonon keresztül tartotta a kapcsolatot a hajóval. Mialatt a legénység felvette a túlélő-felszerelést, és elhelyezkedtek a hajótesten, egy repülőgép és három mentőhelikopter is útra kelt a borulás helyszínére. Néhány órával az eset után már el is érték a bajba került hajót, a 10 tagú legénység minden tagját sikeresen a helikopterek fedélzetére csörlőzték, és Dunedin városába szállították.

 

 

50 csomós szelet jeleztek a meteorológusok
groupama3-101209148832A borulást megelőzően 2 órával a Groupama sikeresen haulzolt a 30 csomós szélben, és az éppen ügyeletes watch leader azt jelentette, hogy a hajó egészen kiválóan viselkedik a nagy hullámokban is. A csapat úgy döntött, hogy a tervezettnél kissé északabbra tart, mert eredeti útvonalukra 50 csomós szelet jeleztek a meteorológusok.
Cammas az eset után tartott első sajtótájékoztatón azt közölte, hogy a hajó közel 30 csomós sebességgel haladt, amikor bajba kerültek. „A bal oldali úszótest törése után a hajó 10 másodperccel már fejjel lefelé volt, árboc nélkül. Gyakorlatilag tehetetlenek voltunk, a test törése olyan láncreakciót indított el, mely ellen nem volt védekezés. Szerencsére világos nappal volt, ezért rögtön láttuk, mi történt. A test törése után nem borultunk fel rögtön, hanem megpróbáltunk meghaulzolni, de mivel a törött úszótest megtelt vízzel, erre nem volt esélyünk. Amikor láttuk, hogy mindenképpen fel fogunk borulni, mindenki besietett a kabinba, hogy csökkentsük a kockázatot.” Cammas elmondta azt is, hogy a helikopterek alig négy órával az eset után a helyszínre értek. A mentőalakulatok szerinte fantasztikus munkát végeztek, és minden probléma nélkül felhúzták az embereket, helikopterenként négyet. A mindössze egy órán át tartó sikeres akció nem volt veszélytelen, a hatméteres hullámokban az embereket csak a vízből lehetett kiemelni, ezért a legénység tagjai egyesével a három csomóval sodródó hajóról a vízbe ugrottak.

Groupama 3 ismét rajtra kész lesz Franciaországban
groupama3-031209148920Cammas néhány nappal később, a kicsivel nyugodtabb tengeren már egy mentőhajó fedélzetén újra a felborult hajónál volt. Többször is megpróbálták visszafordítani a Groupamát, de nem jártak sikerrel, ezért úgy döntöttek, hogy felborulva, 3-4 csomós sebességet meg nem haladva vontatják a hajót a kikötőbe.
Dunedinbe érve a hajóból először is kiszivattyúzták a vizet, és egy parti daru segítségével a hajót végre vissza tudták fordítani. Az első vizsgálatok biztatóak voltak, mind Cammas, mind a tervezői csapat egyetértett abban, hogy a hajó viszonylag könnyedén kijavítható. Nyilvánvaló volt az is, hogy a szükséges vizsgálatokat és javításokat a Groupama-csapat Franciaországban szeretné végrehajtani, ezért megfelelő szállító jármű iránt kezdtek érdeklődni. Közben Cammas és a rekordkísérlet-projekt vezetői egymást túllicitálva igyekeztek a hazai és a nemzetközi közönséget értesíteni arról, hogy természetesen a Jules Verne Trophy és a rekord tekintetében Peyron nem lehet nyugodt. Cammas egyenesen kijelentette, hogy hat hónap múlva, decemberre, az időjárási ablak megnyíltára a Groupama 3 ismét rajtra kész lesz Franciaországban, „erősebben, mint valaha”.
Kevesebb mint egy hónappal a borulás után a Groupamát és árbocának darabjait ráemelték egy Új-Zélandról Európába gyümölcsöt és zöldséget szállító, 140 méteres holland hajó fedélzetére, és elindultak az öt hétig tartó útra. Bár a mérnökök és Cammas sem tudott az előzetes vizsgálatok alapján arra választ adni, miért is következett be a törés az úszótest és az első keresztmerevítő találkozásánál, a Groupama új árbocát és úszótestét már a hazafelé tartó út idején elkezdik gyártani.
Mialatt hajója Európa felé tart, parti csapatához hasonlóan Cammas sem pihen. Dolga van az Amerika Kupára készülő Oracle csapatánál, és hazaérve rögtön bejelentette, hogy a Groupama 2-vel elindul az idei Spi Quest France versenyen, melynek ő a címvédője. Hja kérem, a dolgok egyrészt nem állnak meg, ha valaki olyan kapós a vitorlázás világában, mint Cammas, és még kevésbé, ha a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága áll mögötte szponzorként. A rossz nyelvek szerint egyébként a Groupama marketingosztályán a borulást kezdetben követő pánikhangulat hamar örömbe fordult: egy biztosítónak ennél, a legénység teljes és a hajó részleges sérülésmentes haváriájánál és a sikeres mentésnél jobb reklám nem kell, nem beszélve arról, hogy az újabb kísérlet újabb médiafelületeket jelent majd…

 

 

Képgaléria: