A hajóosztályomban nagyon nagy történelme van az előolimpiának. Az elmúlt négy olimpián, aki megnyerte az előolimpiát azé lett az aranyérem az olimpián is. Ez mindenképpen jó. Magadra nézve, meg a mezőny szempontjából, az ellenfeleidre nézve is nagy teljesítmény. Tehát fontos, nagyon fontos.

Az önbizalomnál maradva, a vitorlázásban, egy-egy futam közben hogyan jelentkezik az önbizalom? Akinek van, az többet bevállal egy adott helyzetben, vagy ezt miként kell elképzelni?

Ez leginkább a ki-ki harcokban számít, amikor nagyon szoros egy verseny a finisben, fej-fej mellett haladtok, mindketten fáradtak vagyok, már csak pár száz méter van hátra és, akkor mit tudsz magadból kihozni. Mennyire tudod elvinni magad a határig. Ha jobb vagy, mint a másik és elmész mellette, megelőződ egy méterrel, az ad egy kis pluszt, nem is keveset. A másiktól pedig elveszed azt a pluszt. Szép lassan építgeted fel magad az egész verseny alatt.

Egy előolimpiai versenyt úgy kell elképzelni, hogy szinte fontosabb a tapasztalatszerzés, futamonként rengeteget jegyzetel mindenki, amit aztán lehet jövőre használni, vagy alapvetően a verseny megnyerése az igazi cél?

Alapvetően az volt a célkitűzés, hogy ez lesz idén a főversenyem, nem is változtattunk ezen. De, a másik része is igaz. Van egy naplóm, amit vezetek. Minden egyes sikeres verseny után leülünk és összefoglaljuk, hogy mi történt. Mit csináltam előtte, mennyit voltam otthon, mennyit voltam a családdal, mennyit edzettem, mennyivel érkeztem a verseny előtt a helyszínre. Ezt próbáljuk reprodukálni a következő versenyeken is. A világbajnokságon, tavaly volt már tapasztalat. Azt próbáltuk most belevinni ebbe a versenybe, hogy nagyjából ugyanúgy érkezzünk, és ugyanannyi időnk legyen a verseny előtt. Úgy látszik, hogy ez működik.

Az olimpiai verseny helyszíne több arcát is megmutatta az elmúlt napokban. Miért kell szurkolnunk, hogy jövőre melyik arcát mutassa?

Talán én vagyok az egyetlen versenyző a mezőnyben, most is ez jött ki, aki minden helyzetben tud teljesíteni, nekem az a legjobb, ha minden van. Nagy széltől közepesen át a gyenge szélig, kis hullám, nagy hullám. Én vagyok talán a leguniverzálisabb vitorlázó a többiek között. Igazából tehát mindegy. Ha a fejem rendben van, amikor megérkezem a versenyre és a körülmények is adottak, akkor ezt meg tudom ismételni.

Finomítva az előbbi kérdést, ha a legnagyobb riválist nézzük, aki azért nem annyira univerzális, mint Berecz Zsombor, akkor mi lehet az a szél, ami, ha domináns az olimpia alatt, akkor veszélyesebb lehet?

Az a szép, hogy a mostani verseny után erre nem tudok válaszolni. Minden körülmények között le tudom győzni.

Ez nagyon jó érzés lehet…

Ilyen versenyem még sosem volt, hogy ekkora fölénnyel tudjak nyerni. Ez a hét elképesztően jól jött össze. Egyszer sem volt olyan, hogy fáradtabb lettem volna. Annyira szépen összeraktuk ezt a versenyt – és ez az eredményeken is meglátszott -, hogy most nem tudnék olyat mondani, milyen szelet nem kérek, jöhet bármi.

Azt már most lehet tudni, hogy ez a hét miért sikerült annyira jól, vagy ehhez még le kell ülni és összegezni, elemezni a tapasztalatokat?

Le kell ülnünk, mert azért elég nehezen érkeztem. Most azt nem fogom elmondani, hogy milyen körülmények között, meg milyen változások történtek, de ami a jó ebben, hogy ebből a nehéz helyzetből is fel tudtam állni és tudtam a versenyre koncentrálni.

Kicsit félve mondom ki, mert nem szeretnék felesleges terhet tenni senkinek a vállára, de hallgatva téged úgy érzem, tudod kezelni, ha azt mondom, te tokiói aranyesélyes vagy. A következő nem egészen egy évben ez inkább nyomasztani fog, vagy erőt ad a kemény, munkás hétköznapokon?

Abszolút erőt ad nekem, csak plusz erőt adhat, nem is tudom, hogyan jöhet ki negatívként, hogy te vagy az az ember, akit üldöz a világ. Kicsit előrébb vagyok a tervezettnél. Amikor az előző olimpia után leültem, akkor összeraktam egy tervet, hogy mikor hol szeretnék tartani és most előrébb vagyok. Erre mindenképp fel kell készülni, de ez semmiképp sem teher, örülök neki, hogy itt vagyok. Ami még jó ebben, most látszik, hogy az angol volt a nagy ellenfél, ő nyerte az előző olimpiát, de az utóbbi időben látszik, hogy amikor nyomás alatt van, akkor ő is hibázik, ez nagyon jó tapasztalat. Emberekből, minden egyes ellenfelemből is igyekszünk maximálisan felkészülni és ez most egy nagyon jó tapasztalat, hogy mit lehet ellene használni. Tehát csak pozitívan tudok erre és az előttem álló évre gondolni.

Egyelőre nem sok magyar sportolónak, olimpikonnak van személyes élménye, tapasztalata a jövő évi olimpia helyszínéről. A vitorlázók általában a falun kívül laknak, de esetleg szereztél olyan tapasztalatokat, amiket a többi sportolóval is érdemes lehet megosztani. Hogyan kell elképzelni az egészet? Alakul az olimpiai hangulat Japánban?

„Semennyire nincs olimpiai hangulat. Mondjuk úgy, hogy azért még vannak itt gondok”

Igen, a vitorlázás mindig speciális az olimpián. A riói olimpiai tapasztalatból kiindulva a hivatalos szálloda az felejtős teljes mértékben és úgy néz ki, hogy jövőre is az lesz. Amit a szervezők kijelölnek, az baromi messze lesz, busszal 40 perc. Saját szállás kell, viszonylag közel. Iszonyatos háttérmunkában vagyunk, hogy megfelelő körülmények között tudjunk készülni, versenyezni az olimpia alatt. Barátokat kell szerezni itt Japánban, akik majd segítenek ebben. Az látszik, hogy a helyiek nem szívesen adják ki a házukat és a szabályokat is be kell tartani. A legnehezebb a borzalmasan párás, meleg idő volt. Aki szabadtéri sportot űz, annak nagyon kemény körülményekre kell felkészülnie. Az első héten gyakorlatilag az alsónadrágunkból csavartuk a vizet. Szerencsére szereztünk előzetesen belső információkat a többi csapattól, készültünk hűtőmellényekkel, patronokkal, amiket a tested köré tudsz tenni. Nekem itt a legnagyobb kihívás tényleg az időjárás volt. Ami a szép a vitorlázásban, hogy bármi lehet. A verseny előtt jött egy tájfun. Ki kellett szedni az összes hajót a vízből, hat méteres hullámok voltak. Itt az olimpia alatt nekünk bármi lehet. Amiből tudunk, abból felkészülünk, amire meg nem lehet, az az én malmomra hajtja a vizet, mert, ami váratlan és új szitu, abból én mindig jól jövök ki.

Ha kérhetnél bármit a Magyar Olimpiai Bizottságtól, vagy az MVSZ-től, amiről úgy gondolod, hogy az sokat segítene a célod megvalósulásában, mi lenne az?

Az nem egy kérés, hanem egy lista. Az ellenfelek konténerében be van rendezve minden. Jegesfürdőket vesznek futam előtt és után. Masszázságy. Háttércsapat. Hajóépítők, hajószerelők. Bármi probléma történik a verseny alatt, ütközés, valami sérülés van a hajón, azt egy éjszaka alatt meg kell oldani. Ez technikai sport, mindig benne van a lehetőségek között, hogy történik valami a hajóval. A rivális csapatokkal ezen a téren soha nem fogjuk felvenni a versenyt, de azt szeretném, hogy ebben is a maximumra törekedjünk és a magyar csapatban mindenki közel lakjon a kikötőhöz. Legyen masszőr a konténerben és úgy tudjunk odamenni, mint egy felkészült csapat. Iszonyatos háttérmunkát kell teljesíteni. Amiben még szűkén vagyunk, az az olimpiai akkreditáció az edzőknek, a szakmai stábnak.

„Jelenleg 3 kvótánk van, de nagy valószínűséggel lesz egy negyedik is.”

De, ha lesz is még egy helyünk, akkor is csak egy edzőt tudunk akkreditálni összesen a négy hajóosztályra, ami minden csak nem optimális. Ez minden olimpián egy hatalmas kihívás. Most az olimpiai sportágak között valahol a 20. hely környékén mozog a vitorlázás. Szeretnénk, ha olyan feltételeket biztosítanának nekünk, mint azoknak a sportágaknak, amelyek éremért mennek, mert mi is azért megyünk.
Szöveg: Siklós Erik Fotó: Robert Deaves