Páros-páratlan, Liberák a Balatonon
Az ezredfordulóra a tókerülő versenyek mezőnye háromszáz hajó fölé emelkedett. A három éven át tókerülő Fehér Szalag bebizonyította, hogy az igény valós az évenkénti Kékszalagra és a nyitottság nem fékezi a verseny népszerűségének emelkedését. Sőt!
A 2001-es Kékszalagon heves előzetes kikötői viták után enyhítés történt a verseny szabályzatában. Az egyre szaporodó Assók nem indulhattak volna, ha nem szabad trapézolni. Az MVSz elnöksége megengedte a trapézos hajók indulását. Egy igen halványra sikerült bojkott is borzolta a kedélyeket. A Nemere II. és még hét hajó nyugat felé indulva vitorlázta körül a tavat, 318 pedig a versenyen a kiírás szerinti pályán hajózva vitorlázott…
Ekkor kezdődött a Liberák kora a Kékszalagon és nem mellesleg Litkey Farkas szédületes győzelmi sorozata.
A Libera, amint azt az elnevezés is jelzi nagyon nyitott osztály, a tervező fantáziája szabadon szárnyalhat. Az ezredforduló évtizedeiben Európa nagy tavain a tókerülő versenyek sztárjai voltak.
Az osztályelőírás igen kevés korlátozást tartalmaz, sőt még ezek is eltérőek például az olaszoknál és a németeknél. Általában A, B, C kategóriákban kötött a maximális hossz (Libera A-nál: 14,5 m), a legénység létszáma és a minimális felállító nyomaték. A legjobb LIberák az olasz Patucelli műhelyben épültek többek között olyan híres tervezők közreműködésével, mint például Bruce Farr.
A mélyvízű tavakra tervezett LIberák csak úgy kerülhettek hozzánk, ha a korábbi 2,5-2,8 méteres merülésű tőkesúlyuk helyére készült a Balatonra alkalmas kisebb merülésű kíl. Amelyekről amúgy a magyar liberások előbb-utóbb lefaragták az ólombulbákat is….
2001-ben két modern LIbera került a Garda-tóról magyar tulajdonba. Litkey csapata az olasz vitorlázók körében legendás Pleasure-t, Brencsán Ábelék a kisebb méretű Azzardissimót hozták a magyar vizekre. A versenyen nagyon gyenge szél fújt, a trapézos hajókon alig álltak drótvégre a mancsaftok, de az első tízbe még így sem került be egyetlen nem-trapézos hajó sem és győzött a Pleasure.
2002-re a Magyar Vitorlás Szövetség Kékszalagot írt ki – a Fehér Szalag visszaállt rövidebb távú versenynek – vagyis lezárult a kétévente rendezett Kékszalagok kora. Ugyanakkor azt is eldöntötték, hogy a páros években lesz nyílt a verseny, páratlan években pedig legyen a korábbi korlátozásokat még szigorúbban és pontosabban megfogalmazva csak az egytestű, „klasszikus” vitorlások versenye.
Litkey Farkas a páratlan években a Pleasure után a Gardazzurra Liberával győzött, illetve kétszer a Clan Des Team nevű még gyorsabb Liberát bérelte ki olasz tulajdonosától. Időközben a Balatonra került a Principessa és a Raffica is. Mindketten többszörös Centomiglia győztes Liberák.
Lisa
Viták ide vagy oda, a harmincas-negyvenes évek sztárjai, a bemerevedett Kékszalagokon további közel negyven évig uralkodó hajók már a páratlan években, a korlátozó szabályokkal futott tókerülőkön sem maradtak esélyesek. Erről gondoskodtak az egyre gyorsabb és könnyebb, minden előírásnak megfelelő ellenfelek, és nem utolsó sorban Litkey Farkas a Lisával.
Lisa bár nem Magyarországon épült, a Balatonon vált legendás hajóvá, miután hatszor nyerte meg a Kékszalagot. Ezzel a verseny történetének második legeredményesebb hajója. Litkey 2002-ben vetett szemet rá, miután az MVSz 2001 októberében eldöntötte, hogy a Kékszalagon a páratlan években csak trapéz nélküli hajók indulását engedélyezi. Megvásárolták, és Balatonkenesére hozták.
Lisa a Garda-tóra készült Patucelli mester műhelyében 1997-ben. Nem Libera típusú vitorlás. A Garda-tavon az osztályba nem sorolható hajókat előnyszám nélkül, technikai paramétereik alapján kategóriákba sorolva versenyeztetik. Lisát a korabeli Crociera 0 kategória lehetőségeinek maximális kihasználására tervezték. Akkoribana a liberák utáni legjobb nem trapézos hajónak számított.
Az eredetileg 3 méteres merülésű hajóra új, rövidebb tőkesúly került. A korábbihoz hasonló súlyú, 810 kilós kiel csak 2 métert merül, ezért a laterálfelület megtartása érdekében egy uszonyt építettek be az árboc előtti részre.
2003-ban 9 óra 25 perces idővel a Litkey csapat megnyerte a Kékszalagot. Idejüket nem ismerték el rekordnak, mert az alacsony vízállás miatt nem a keszthelyi kikötő előtt volt a kerülendő pályajel, hanem nagyjából egy kilométerrel keletebbre.
A Kékszalagokon a páratlan években Litkey Farkassal a kormányánál 2003 és 2013 között verhetetlennek bizonyult. Mindig akadtak komoly kihívói. De valahogy – hol sebességfölénnyel, hol a nyugodt, higgadt, az ellenfelek számára idegesítően keveset tévesztő taktikai képességeire támaszkodva – a sokszoros magyar bajnok, egykori finnes olimpikon mindannyiszor győzelemre vezette.
Időközben többször is átesett kisebb-nagyobb átalakításon, hogy lépést tudjon tartani egyre gyorsabb kihívóival. A legjelentősebb testének megszélesítése és magasítása volt. De ez, ha lehet, még szebb hajóvá tette.
12,7 méter hosszú, 5 méter széles, a súlya 2,2 tonna. Az alapvitorlázata génuával 136 négyzetméter, a gennakere 220.
A Kékszalag korlátozásainak feloldásával LIsa diadalmas balatoni korszaka lezárult. A katamaránok ellen esélytelen. 2015-ben Keszthelyre került, Marcaliban a South Coast Composite műhely felújította. 2016-ban a tőkesúlya helyére is uszony került.
