Szöveg: Csernussi Gábor, Kép: VM Archív
A XIX. század elején John Fyfe malomkészítő, és bognár fia, William Fyfe halászcsónakokat, és kisebb kereskedelmi hajókat kezdett építeni a skóciai Fairlie tengerpartja mellett. A Fyfe, későbbi írásmód szerint Fife név tevékenységük eredményeképpen gyorsan Skócia fontos jelképévé vált, amelyre 1998-tól a Fife Regatta sorozat megrendezésével is emlékeznek.
Az első őstehetség a családban
William Fife I. (1785–1865)
A családi hagyományok alapját lerakó első William teljesen kezdőként lépett be a hajóépítő iparba. 1803-ig kocsi és szerszámgyártóként dolgozott a Kelburn Estate-ben, de szabadidejében először saját magának tervezett és gyártott hajót. Bebizonyította, hogy természetes érzéke van a famegmunkáláshoz, és mielőtt a hajó kész lett volna, már ajánlatot is kapott annak megvásárlására. Sikere arra késztette őt, hogy 1810-ben Fairlies Ayrshire területén hajóépítő udvart létesített. Először partmenti kereskedő-, és halászhajókat épített, de hírneve gyorsan ismertté tette a korabeli vitorlás versenyzők között. 1812-ben James Hamilton és James Oswald kapitányok felkérte, hogy építsen egy 50 tonnás jachtot, amely a „Lamlash” nevet kapta. Tengerállóságát bizonyítja, hogy a királyi skót yacht club egyik első zászlóshajójaként a Földközi tenger viszontagságait is jól állta, egy korabeli anekdota szerint „olyan stabil, hogy puncsot még viharban is nyugodtan lehet rajta főzni”. Sikerét jól tükrözte az egyre nagyobb területen működött hajóépítő udvara. 1814-ben itt épült a Clyde legrégebbi lapátkerekes gőzöse, az „Industry”. Elkezdett a hajók tervezésére szakosodni, amelynek alapja őstehetsége mellett egy Angliában 1822-ben megjelent, az akkor modernnek számító hajótervezéssel foglalkozó kézikönyv volt.
A Fife cég bérelt területének tulajdonosa elsősorban halász, és könnyebb szállító hajók építését várta el tőle, ami csalódással töltötte el, mivel ő elsősorban „szép és gyors” vitorlásokat szeretett volna alkotni.
A kedvtelési célú vitorláshajók iránti igény növekedése viszont csak néhány év múlva, az ipari forradalom során kialakult új, megfelelő jövedelemmel rendelkező társadalmi osztály megjelenésével kezdődött el. Ez már a következő generációra várt…
A kibontakozás időszaka
William Fife II.. (1821–1902)
Az ifjabb William kiegyensúlyozottá tette a cég tevékenységét. Már 13 éves korában a családi cég hivatalos tanulója lett, és így közvetlenül apja mellett sajátíthatta el a mesterséget. Az ifjabb Fifének már lehetősége volt többnyire már szép vitorlásokat építeni. Nevéhez mintegy félszáz híres hajó tervezése fűződik, kutterei közül a Stella, Fiona, Cynthya; a yawlok közül a Condor, és a Neptune a legismertebbek. A 75 láb hosszúságú vízvonallal rendelkező Fiona félelmetesen gyorsnak bizonyult, 1866-ban egy megnyert verseny után mégsem kapta meg a díjat, mert utólag mondvacsinált indokkal kizáratták.
A 75 láb hosszúságú vízvonallal rendelkező Fiona félelmetesen gyorsnak bizonyult, 1866-ban egy megnyert verseny után mégsem kapta meg a díjat, mert utólag mondvacsinált indokkal kizáratták
A virágzás évtizedei
William Fife III, ( 1856-1944)
A Fife család harmadik hajótervező és hajóépítő generációját képviselő William volt az, aki igazán ismertté tette a céget, ő volt az „A Fife”, aki az Atlanti óceán mindkét oldalán, sőt még Ausztráliában is rendkívüli megbecsülésnek örvendett.
Édesapja, a második William cégéhez 1885-ben csatlakozott. A vállalat akkoriban már résztulajdonos volt egy másik hajóépítő cégben is, ahol az ifjabb Fife alapos ismereteket szerzett a kompozit szerkezetek területén.
A technika és a technológia rohamtempóban fejlődött. Ezt jelzi, hogy 1902-ig a hajóépítő terület teljesen fedetté vált, gázvilágítással, saját fa, és fém feldolgozó műhellyel rendelkezett, a hajókhoz Amerikából importáltak üreges árbócokat. Amíg az első két Fife inkább természetes tehetség volt a hajóépítés területén, a harmadik már kész tapasztalatot, technológiákat használt, és folyamatosan képezte magát.
Szabályalkotó mesterhármas
Fife III több mint 600 hajót tervezett, G.L Watsonnal együtt alapvető szerepe volt a korabeli angol szabályok egységesítésében. A Herreshoff-Watson-Fife, egymással versenyző mesterhármasból a korabeli jellemzések szerint Fife hajói esztétikus megjelenésükkel hívták fel magukra a figyelmet. A harmadik Fife nemcsak egyszerűen kivételes tudással rendelkezett, hanem a királyi családok tagjainak, és a korabeli élversenyzőknek személyes hajótervezőjévé vált.
Két Amerika Kupa-hajót is tervezett Sir Thomas Lipton, a Teakirály részére. Az 1899-ben készült Shamrock I speciális kompozit szerkezettel rendelkezett: acél bordarendszeren mangán-bronz hajótest feszült, amelyre fa borítással rendelkező alumínium fedélzetet építettek. Kihívója, a Herreshoff tervezte Columbia a verseny mindhárom futamában legyőzte, a hajót Lipton gőzhajója, az „Erin” vontatta vissza Angliába.
A Fife-féle Columbia – harcban a Shamrock-kal
Az 1903-ban épült Shamrock III-at a szintén Herrshoff tervezte Reliance győzte le. (1901-ben Lipton a Schamrock II-t G.L Watsonnal terveztette, de a Columbiát az sem tudta legyőzni.) Az első nemzetközi szabály elfogadását (1906) követően 1907-1913 között tervezett húsz 15mR hajó közül nyolc az ő tehetségét dicsérte, például a Tuiga (1909) a mai napig a mediterrán versenyek rendszeres résztvevője.
A Moonbeam-sorozat nem feltétlenül versenyzésre, inkább kedvtelési célra készült – mindmáig szelik is a habokat
Fife III századforduló körül készített hajói között van egy körülbelül 100 hajóból álló, nem feltétlen versenyzésre, sokkal inkább nagyon igényes vevőkörnek készült csoport. Ennek legnagyobb része ma is jól felújított állapotban van, ilyenek például a Moonbeam-sorozat, egy ma Kanadában kiváló állapotban levő 26 lábas gaffos vitorlás, az 1898-ban épült Yum, a későbbi Pen Duick I és az 1914-ben épült Sumurun.
Az 1914-es Sumurun
Túrahajók a mestertől
Fife III nemcsak a kisebb hajókat tervezett és épített a nemzetközi versenyszabályok szerint, hanem egy sor kifejezetten kedvtelésű célra megálmodott túrahajót is, főleg a két háború közti időszakban az akkori kor divatja szerint. Ezek a hajók, például az Altair (1931) nevű szkúner, a századfordulós mintákat tükrözik vissza, az olyan akkora már klasszikus példányokat, mint a Cicely (1902) vagy a Susanne (1906). Néhányan anakronisztikusnak tekintették ezeket a jachtokat, sokan pedig úgy vélik, hogy azok képviselik a vitorlástervezés legelegánsabb vonalát.
A 28 méteres Tuiga 1908-ban készült, de egyáltalán nem látszik rajta a kor
Kiemelkedő tevékenységét két megtisztelő címmel is elismerték: 1919-ben az Order of British Empire kitüntetést vehette át, és 2004-ben beválasztották az Amerika Kupa halhatatlan csapatába.
A harmadik William Fife 1944-ben utód nélkül hunyt el, a cég hamarosan megszűnt. Hajói azonban fennmaradtak, még midig úsznak és versenyeznek, hallhatatlanná téve alkotójukat és a családot.
Tudta? III Fife 1888-ban épült sikerhajója, a „Dragon” nyomán márkajelzésévé vált a „Kínai Dragon” embléma, ami ezt követően a cég minden hajóján megjelent.
VM-kisokos
Szomorú aktualitással került be 22 évvel ezelőtt a Pen Duick nevű Fife-hajó a világsajtóba: annak fedélzetéről tűnt el a tengeren a sikeres francia vitorlásversenyző, Eric Tabarly, aki éppen az első Fife Fesztiválra tartott Clyde-ba. A Pen Duick a II Világháború idején Tabarly nagyapjáé volt, aki elsüllyesztette a hajót, hogy a németek ne csináljanak puskagolyót az ólom tőkesúlyból. A kiemelés után gyönyörűen helyreállították, eredeti fa palánkozása pedig kompozit-bevonatot kapott – de megőrizte korhű jellegét.
