A gondos gazda már az első tavaszi napsütés idején a hajója mellett sürgölődik, hiszen sosem lehet elég hamar kezdeni a tavaszi nagytakarítást és a revíziót. Az első dolgunk az legyen, hogy átszellőztetjük a hajót a hosszú őszi-téli hónapok után. Aztán máris nekiláthatunk az összes, a téliesítéssel összefüggésben megbontott összes vizes csatlakozást.
A belmotoros hajóknál fontos minden szezon előtt megvizsgálni a motor kihajtását megnézni, nem árt azért pár évente cseréni, hogy ne szivárogjon be a víz a hajóba. AZ ilyesféle kopó alkatrészeket 2-3 évente mindenképpen meg kell vizsgálni, de aki nagyon sokat hajózik, az nem árt, ha évente szemügyre veszi.
Sokan hajlamosak túlzottan nagyvonalúan kezelni a motor felülvizsgálatát azzal a legyintéssel, hogy „úgysem használjuk sokat”. Fontos azonban tudni, hogy a nyáron bekövetkező meghibásodások döntő többségét meg lehet előzni még tavasszal. Ha az autónkon nem sajnáljuk az időt és az energiát a kötelező szervizekre, akkor a hajóra se sajnáljuk az időt és a pénzt. Bár a hajómotorok alapvetően egyszerű szerkezetek és kis odafigyeléssel mindent túlélnek, azért karban kell tartani őket. A karbantartás olaj- és – szükség esetén – gyertyacserével kezdődik. Aztán le kell engedni az úszóházból az üledékes üzemanyagot. Végig kell nézni a benzincsövet, hogy nincs-e elöregedve, csatlakozásai tömítettek-e. Az üzemanyagszűrőt is ellenőrizni, szükség esetén cserélni kell. Ha nincs üzemanyagszűrő, mindenképpen tanácsos beépíteni egyet, a kannázott, gyakran felkavart benzinben sokkal több a szennyeződés. Két-három évente nem árt egy komplett porlasztópucolás a tömítések cseréjével. A vezérlőkar és a forgózsanérok egymáson mozgó alkatrészeit vékonyan le kell zsírozni, a korábbi zsírzások helyéből jól látható, hogy ez hol szükséges. Fontos még megnézni a berántózsinórt, hogy könnyen mozog-e, nincs-e kirojtosodva vagy megsérülve. Ha igen, azonnal cserélni kell, méghozzá ilyen célra alkalmas, nagy szakítószilárdságú zsinórra.
Próbajáratást szárazon még másodpercekre is szigorúan tilos végezni, mert tönkreteszi az impellert, a hűtésre felszívott vizet mozgató lapátkereket. Tesztelni vízen, vagy erre a célra kialakított állványon, folyamatos vízellátású hordóba merítve lehet. Ha a kiköpött hűtővízsugár gyenge, vagy akadozó, akkor a hűtőkört is ki kell takarítani, ehhez azonban át kell tanulmányozni a motor használati utasítását. Ezek nagy része a neten is fent van már, ha a saját esetleg nem lenne meg. Ha a hűtőcsatorna nincs ledugózva, majdnem biztos a tavaszi dugulás, mert a pókok előszeretettel fészkelik be magukat a védettnek tűnő helyre. Egy kis kötöződrót ilyenkor jó segítség, de legjobb megelőzni ezt és a téli elrakásnál valamivel betömni a vízcsatornát.
Bár a motor beüzemelését némi szakértelemmel és nagy odafigyeléssel magunk is el tudjuk végezni, de a legtöbb hajótulajdonos jobban alszik, ha szakembert kér fel a feladatra.
A fentieken kívül természetesen fontos a megfelelő algagátlás is – ha tehetjük, használjunk olyan anyagot, amely nem csak egy, hanem 2-3 éves védelmet biztosít. Ezek ugyan drágábbak, de idővel megtérül a különbség, nem is szólva arról, hogy kevesebb lesz a munkánk a következő években.
Természetesen ellenőrizni kell a teljes kötélzetet, főleg akkor, ha öt évnél régebben nem cseréltük. felrakáskor a vitorlát is érdemes szétteríteni és alaposan átvizsgálni (ha ezt télen nem tettük meg), ha szakadást, elhasználódás-nyomokat találunk rajtuk, időben vigyük vitorladoktorhoz. Ezzel nem árt sietni, mert áprilisban már mindenki ezekkel a problémákkal áll sorban a vitorlajavítóknál.
